Évtizedekkel a szexuális forradalom után is ott tartunk, hogy a női szexualitás még mindig nem eshet ugyanolyan elbírálás alá. Ennek talán legékesebb példája az a bizonyos kulcs-lakat analógia, ami olyan gyakran feljön a szexuális partnerek számával kapcsolatban. Persze nyilván nem a sokkal szabadabban megélhető férfi szexualitás rovására…
A kulcs és a lakat, és a szexuális partnerek száma
Ki ne ismerné a kulcs és a lakat hasonlatát?! Mert hogy ez a példa rendszeresen feljön a kérdéssel kapcsolatban, hogy miért teljesen oké, ha egy srácnak sok partnere volt, ellenben miért nem oké, ha egy nőnek volt számos intim partnere. Mert ugye az a kulcs, ami sok zárat tud kinyitni, az egy jó kulcs; ám az a lakat, amit sok kulcs is ki tud nyitni, az egy rossz lakat. Vagyis az a pasi menőségi teljesítménye, ha sok lányt megfektetett. Ám, egy nőnél a sok partner karakterének hiányosságaira utal. És ezzel el van rendezve.
Látszólag. Mert nőként ilyenkor, még ha nem is tudjuk megfogalmazni, belül érezzük, hogy ez igazságtalan, sőt, hogy ezzel az egész hasonlattal tulajdonképpen valahol meg vagyunk szégyenítve. De tudjátok mit? Elmagyarázom, mi a probléma. Ugyanis az egész csak a választott hasonlaton múlik…
A szexpartnerek számának értékelése csak a hasonlaton múlik?
Vannak ám itt másféle hasonlatok is, tudtátok? Mondok párat:
- Ha egy szájban sokszor jár fogkefe, az egy tiszta száj. De az a fogkefe, ami sok szájban jár, az egy tisztátalan és undorító fogkefe.
- Ha egy hegyező sok ceruzát tud kihegyezni, az egy jó hegyező. De minél többet hegyeznek ki egy ceruzát, annál kevésbé fog kelleni bárkinek is.
Ugyanaz a szitu, csak más hasonlattal megvilágítva, és kapásból egészen más a leányzó fekvése, nemdebár? Mert valójában racionális érveket nem is olyan könnyű felhozni a szitu semelyik oldalával kapcsolatban sem. Mert ezek „csupán” társadalmi koncepciók.
Partnerek és társadalmi koncepciók
Nos, társadalmileg van egy olyan megítélés, hogy a férfi számára a sok partner menő teljesítmény, mert megdolgozik érte. Megítélés szempontjából pedig ebbe simán beleférnek a nem etikus módszerek, vagy akár a szexuális visszaélés is – mert minden strigula menő, nem számít hogyan húztad be.
A nők megítélésében, pedig továbbra is sokan ragaszkodnak azokhoz a patriarchális elgondoláshoz, amelyek megalapozzák azt, hogy a nők szexualitására máshogy tekintünk. Az alapok valahonnan onnan indulnak, hogy van egy olyan elgondolás, hogy a nők máshogy élik meg a szexet, a nők máshogy működnek, ők hova tovább, érzelmesebbek és ez mindenre rányomja a bélyegét – a szexualitásukra is. Ezért ha csak szimplán szereti a szexet, tuti valami gond van vele, mondhatnánk csak a romlott nők vágynak önmagában a szexre, a különböző partnerekkel megélt szexre meg pláne csak az alja vetemedhet.
Szavakban sokszor hallunk ezzel egyetértő férfi véleményeket, na igen ám, de a tapasztalat azért mást mutat! Erről van is egy sztorim, itt: Amikor a könnyű nőcske nem csak egy éjszakára kell
De tényleg így értékelnek a férfiak?
Miközben persze a férfiak vágynak a szexuálisan aktív nőkre, az olyan – akár csak alkalmi – társakra, akikkel közös dinamikában kiélhetik a szexualitásukat. A probléma inkább az, hogy az ilyen, a szexualitásukat önazonosan kibontakoztató nőkre nem szeretnek egyenrangú partnerként tekinteni a férfiak. Mert a szex a nők számára bűn – ez az az üzenet, ami az évszázadok során durván bevésődött.
Valójában a kulcs és a lakat pusztán ennek a koncepciónak a leképzősédése, ezért ezt a hasonlatot használjuk „magyarázatként” (és nem bármelyik másikat). De csak azért, mert ez be van rögződve a fejekbe még nem lesz igaz.
Ezt a koncepciót arra való tekintet nélkül sulykoljuk, hogy szembenéznénk azzal,
- hogy a férfiak túlzásba vitt szoknyavadászata mögött is állhatnak önbecsüléssel vagy kötődéssel kapcsolatos pszichológiai problémák. Különösen akkor, ha hosszú évek berögződött életformája az alkalmi partnerek váltogatása és az egyéjszakás kalandok hosszú sora.
- hogy a szexuális fejlődésnek teljesen természetes szakasza lehet, nem csak férfiak, de nők életében is az az időszak, amikor megéli, hogy képes felkelteni és megszerezni a másik nem figyelmét, valamint felfedezi és megtapasztalja önmaga szexualitását különböző partnerekkel is, akár gyakori partnerváltásokkal.
Mi van a kulcs és a lakat mögött?
Egyre elavultabbá válik a kulcs és a lakat hasonlat, ami mögött ami valójában megbújik, az a férfi egó és a mások fölé való kerekedés vágya (hierarchikus értelemben), és ebből, fakadóan az „elég jó vagyok” vagy „menő vagyok” érzés megszerzése. Valójában ezért szeretnének jó kulcsok lenni a pasik. De ez a könnyű út, mert ehhez nem kell önmagadat jobbá tenni (az ugye melós), elég ha másokat a megszégyenítés eszközével magadnál rosszabb színben tüntetsz fel (rossz lakat).
Hova vezet mindez?
Persze felmerül a kérdés, hogy van-e ebben változás és ha van, milyen irányú? Nos, van változás, de hogy milyen irányú, felszínesen szemlélve, szerintem megtévesztő lehet. Az egyik oldalon látjuk, hogy rengeteg férfi ragadja magához a szót, és áll ki amellett, amit ők hagyományos értékeknek aposztrofálnak. A másik oldalon óriási feminista hullámot látunk, megspékelve azzal, hogy ez ellen sok nő is kiáll.
Ám, az igazi változások szerintem nem a szavak és kiállások mentén érhetőek tetten. Bár valóigaz, a változásban kulcsszerepük van a nőknek, a férfiak pedig sokkal inkább csak reagálnak, ám legtöbbször ezekre egyik oldal sem éber. A mai nők, még ha fejben ragaszkodnak is a „régi világhoz”, és szavakban a feminizmus ellen vannak, de valójában tettekben és mentalitásban ez egyáltalán nem így van.
Merre tart a női szexualitás?
Manapság a nők nem csak alapvetőnek tartják mindazokat a lehetőségeket, amiket a feminizmus cirka 150 éves története során kivívott (pl: tanulhassanak, dolgozhassanak, rendelkezhessenek a saját pénzükkel, önálló döntéseket hozhassanak az életükkel kapcsolatban, és úgy alapvetően szabadon menedzselhessék önmagukat), de tovább haladnak ezen az úton. Még akkor is, ha ez nem tudatosul bennük.
A szexuális önfejlesztés témája abszolút trendi a nők körében, ahogyan a szex önazonos, felszabadult megélésére való törekvés is. És bizony ennek során önmagukban transzformálják a saját belső mintáikat és a tanult társadalmi mintákat is. Ez pedig elég egyenesen vezet ahhoz, hogy egyre több nő lép ki abból a gondolkodásból, amiben még valid a kulcs-lakat hasonlat. Vagyis semmi jel nem mutat a visszarendeződés felé.
A szellem kint van a palackból, és egyáltalán nem szándékozik visszamenni, sőt.
Olyan rossz, ha a nők élik a szexualitásukat?
De olyan rossz ez? Ha őszintén tekintünk a szexre, nem sokkal jobb egy felszabadult, a saját testét ismerő, a szexet a maga teljességében megélő (de legalábbis erre törekvő), vággyal teli nővel ágyba bújni? Olyan rossz az, ha egy nő tapasztalt? Olyan rossz az, ha egy nő is úgy élvezi a szexet, mint a férfiak? Olyan rossz lenne, letenni a régi mintákat, a sztereotípiákat, a hülye hasonlatokat, és ebben az újkori meztelenségben megpróbálni újra megismerkedni? Olyan rossz lenne, újra felfedezni egymás testét és szexuális működését, ám ezúttal előítéletek nélkül, tiszta lappal?
Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!