Úgy tűnik az utóbbi időben nagyon fókuszba került a hol és hogyan ismerkedjünk témakör itt a blogon, amit most némi statisztikai szösszenettel folytatunk, a Stanford Egyetem kutatási eredményei alapján.
A felmérést az Egyesült Államokban végezték, és a kutatás során heteroszexuális párokat kérdeztek arról, hogyan ismerkedtek meg. Illetve a kapott adatokat összevetették korábbi kutatási eredményekkel is, így hosszú távú tendenciák is kirajzolódnak előttünk.
Nos, bár mi egy másik kontinensen élünk, hasonló társadalmi és kulturális változásokat tapasztalunk, ami az ismerkedési módszereinkre hatással van, ezért mindenképpen érdekes számunkra is néhány pillantást vetni az eredményekre. Lássuk is, mit mutatnak az adatok…
Hogyan ismerkednek meg manapság a párok?
Kezdjük egyből az adatok grafikus ábrázolásával. Az ábrán a különféle ismerkedési lehetőségek százalékos aránya és időbeli alakulása látható, a negyvenes évektől napjainkig. (Kicsit lejjebb magyar verziót is találtok.)
„How Couples Meet” chart, updated July 2019https://t.co/gz0ffsO12M pic.twitter.com/Gjvh2ZqTqs
— Derek Thompson (@DKThomp) 2019. július 12.
Fontos, hogy a kutatás nem a randikat és ismeretségeket vagy a különféle platformok használatának arányát helyezték a fókuszba, hanem a párkapcsolatok kialakulásának hogyanjára voltak kíváncsiak. A felmérés során meglévő párokat kérdeztek meg arról, hogyan ismerkedtek meg, mi volt az ismeretség létrejöttének közvetítő közege.
Egyébként érdekességként az elemzés során a kutatók röviden kitértek arra, hogy ha már összejött egy pár, akkor a megismerkedés módja nem determinálja a párkapcsolat további alakulását, működőképességét, valamint élettartamát. Tehát például online ismerkedésből ugyanúgy lehet tartós, jól működő párkapcsolat, mint személyes, például a barátok által mediált ismeretségből.
Megjegyzés: A felmérést heteroszexuális párok körében végezték. Ennek oka, hogy egyéb felmérésekből tudható, hogy homoszexuális körökben a „megtalálás nehézségei” miatt szignifikánsan eltérőek az ismerkedési szokások. A kutatók szerint, tisztább képet kapunk és jobban átlátjuk a tendenciákat, ha külön vizsgáljuk ezen csoportok ismerkedési szokásait.
Nos, fussuk át a számokat, de ha már egyszer átrágtam magam a teljes tanulmányon, nézzünk a számok mögé is, szóval a továbbiakban néhány pontban összefoglalom a főbb tendenciákat.
Pártalálási statisztikák, avagy hol ismerkednek meg a párok
Először is következzenek a natúr adatok, na meg a rövid hozzáfűzéseim. Szóval milyen közegen keresztül tesznek szert a szerelembe torkolló ismeretségre a párok:
- 3% – Szomszédságból vagy szomszédokon keresztül: Lehet, hogy a szomszéd fűje mindig zöldebb, de azért hosszú távra mégsem telepszünk rá.
- 4% – Felsőoktatásban: Bár meghatározó szociális tőkét és kapcsolati hálót tudunk bohém éveinkben összeverbuválni magunknak, de úgy tűnik párkapcsolatot csak kevesen okoskodnak innen magunknak.
- 4% – Templomban: A hasonló értékrend stabil alapot nyújthatna, mégis elég kis mértékben imádkoznak egymásért a templomban ismerkedők. Csupán 4% számára eredményez révbe érést, ha együtt morzsolják a rózsafüzért.
- 5% – Közoktatásban: Első szerelem ide vagy oda, úgy tűnik, a gimis fellángolások csak kis mértékben torkollnak időtálló elköteleződésbe.
- 7% – Családon, rokonokon keresztül: Ma már lényegesen kevesebben alapoznak arra, hogy majd az anyukájuk bemutatja őket néhány elfogadható házastárs-jelöltnek. És apunál is kevesen hisztiznek mielőbbi kiházasításért.
- 11% – Munkatársakkal, vagy rajtuk keresztül: Vannak, akiknek a légyottjaik reggel 9-kor kezdődnek, és az öt perces kávészünetekben aktivizálódnak. Bár egy-két évtizede még szívesen köteleződtünk el cégen belül, mára az irodában való flörtölés tekintetében csökkent a munkahelyi hév.
- 20% – Barátokon keresztül: Továbbra is fontos a szociális hálónk szerepe a pártalálásban. Szóval barátkozz és ne háborúzz!
- 27% – Bárokban, vendéglátóhelyeken, szórakozóhelyeken: Mert ugye péntek és szombat este összegyűlünk egy kis lazításra, és időnként tartós kapcsolatra lelünk a sörös korsónkon túl…
- 39% – Online: Tagadhatatlanul uralomra tört a szép új, online világ! Legalábbis a párkeresési szokásainkat eléggé leuralta. Persze nincs ebben semmi meglepő, egyszerű és praktikus segítője magányos életünk átkonvertálására. Az eredmény magáért beszél, hiszen a felmérést párok és nem párkeresők között végezték! Vagyis 2017-ben (a kutatók ekkor végezték az adatfelvételt) a párkapcsolatok majd negyven százaléka online ismerkedéssel indult! (És igen, én még mindig azt állítom, hogy online sem nagyon mások a dolgok, ezt itt már kifejtettem: Tinderen is minden, olyan mint az életben)
Hagyományos csatornák eljelentéktelenedése
Hagyományosan alapvető sarokkövei voltak a pártalálásnak a közeli és a nem annyira közeli ismerősök, vagyis a szociális hálónk. Ezt a személyes ismeretségi hálót a családtagjaink, a barátaink, a szomszédságunk, vagyis a személyes közegünk alkotta. Persze a korábbi korokban a kommunikációs lehetőségek, valamint a társadalmi normák is behatárolták azt a közeget, amelyben párt választhattunk.
A második világháború után még hagyományosan a családi és baráti kapcsolatokon keresztül szerzett ismeretségek mellett az oktatási intézményekben (elsősorban a közoktatásban) leltek még nagy arányban párra az elköteleződni vágyók.
Az adatok grafikus ábrázolásán jól látható, hogy a család és az oktatási intézmények „kiházasító” hatása évtizedek óta tendenciózusan csökken és relevanciájuk mára már csekély.
Na igen, ma már nem megyünk hozzá az érettségi után a gimis szerelmünkhöz. És már azon jelenetek sem túl gyakoriak, amikor a vénlányságunk ellen aktívan ténykedő édesanyánk teázásra invitálja régi barátnőjét, a jópartinak számító facér fiával egyetemben… Hát, változnak az idők, ugyebár!
A baráti ismeretségek szerepe
A fenti tendenciából kilóg a barátokon keresztüli ismerkedés, amely sokáig jelentette az uralkodó ismerkedési csatornát. A 80-as, 90-es években a legtöbben ilyen módon halásztak maguknak párt, és bár az azóta eltelt időszakban csökkent a mértéke, a mai napig az egyik leghangsúlyosabban jelenlevő ismerkedési mód.
Hozzáfűzés: A generáció kutatók szerint a személyes körünk a 20. század második felében végbemenő társadalmi változások következtében egyébként is átrendeződött. Hagyományosan elsősorban a rokonokra épült, ám a család, legalábbis a nagy család szerepe visszaszorult a szűk családi közegre. Ezzel párhuzamosan a baráti kapcsolatok felértékelődtek, és a személyes körünk kibővült a barátokkal. Ennek tükrében érthetőbb, hogy a baráti kapcsolatok miért tartották meg fontossági szerepüket a párkeresés során is.
Persze az utóbbi egy-két évtizedben a barátokon keresztüli pártalálás aránya az online térhódítás miatt némileg csökkent, ettől függetlenül még mindig jelentős a szerepe.
Azok a bizonyos 80-as 90-es évek…
A múltszázad végére határozottan átrendeződtek az ismerkedési szokások, és már nem csak a szűk közegükben keresgéltek az emberek. Hanem… nos, beléptünk a Szex és New York korába…
Ahogy az előző pontban már említettük ebben az időszakban csúcson volt a barátokon keresztüli párhalászás, de munkatársakkal is gyakran randiztunk, illetve a rajtuk keresztüli társtalálás is ekkor élte virágkorát. Vélhetően a kulturális változások hatására nem elhanyagolható mértékben stabilizálódott a bárokban, vendéglátó-egységekben, szórakozóhelyeken történő szerelem-vadászat is.
Ám ez az időszak a változásoknak csupán egy átmeneti szakaszát jelentette. Majd képbe került az internet…
Évezredet, majd párkereső módszereket váltottunk
Szóval a korábbiaktól teljesen eltérő, új társkereső terepek kezdtek dominálni. Bátrabban mertünk a személyes körünkön kívülre is nyitni, új emberekkel ismerkedni.
Új üdvöskeként csúcsra tört az online ismerkedés, ami mind a hagyományos online társkereső oldalakat, mind a manapság trendi randi appokat magában foglalja, valamint a közösségi oldalakon történő párvadászatot is.
Ezzel párhuzamosan nagyot ugrott előre a bárokban, szórakozóhelyeken való ismerkedés is. Bár ez az adat némileg finomításra szorul: A kutatók kitértek arra, hogy vannak átfedések az ismerkedési módok között, és az átfedéseket mind a két kategóriához hozzászámolták. Az online megismerkedő párok egy része jellemzően valamilyen beülős helyen találkoznak először, ha ezt leszámítjuk az adatokból, úgy nagyjából 10%-kal alacsonyabb azon párok aránya, akik kimondottan bárokban, klubokban vagy egyéb közösségi gyűjtőhelyeken gabalyodtak egymásba. Ettől függetlenül a szórakozóhelyek szerepe így is említésre méltó. (A korrekcióval nagyjából az 1995-ös szinttel egyezik meg a friss adat.)
Online ismerkedés térnyerése
Sokszor még mindig úgy tekintünk a randi appok és társkereső oldalak világára, mint valami új és fura dologra. Pedig már több, mint két évtizede használjuk őket, és a szkeptikus felhangok ellenére, nem is eredménytelenül!
A kilencvenes évek közepétől meredeken emelkedni kezdett az online megismerkedő párok aránya. Olyannyira, hogy 2009-re már a párok 22%-át tették ki a neten egymásra találók. 2017-re pedig ez az arány már majdnem elérte a 40%-ot is! Egyértelműen az ismerkedés új, online formái dominálnak.
Az online térnyerés részben a barátokon keresztüli ismerkedés rovására ment, ami ezzel a folyamattal párhuzamosan némileg csökkent. Ez részben a nagyobb merítéssel magyarázható. Részben pedig azzal, hogy manapság jobban preferáljuk a diszkréciót személyes ügyeinkkel kapcsolatban, és nem feltétlenül szeretjük, ha figyelemmel követik a barátaink a randizási aktivitásunkat.
Ugyanakkor a tanulmányból kiderül, hogy a meghatározott kategóriák nem exkluzívak, vannak átfedések, különösen az online és a barátokon keresztüli ismerkedés esetén. Előfordul a közösségi hálókon is a barátok közvetítésével való ismerkedés. Például van, hogy egy barát ajánl valakit egy ismerőse figyelmébe, aki online veszi fel a kapcsolatot az illetővel.
Vagyis a netes ismerkedés sem teljesen független az ismeretségi körünktől. De még ezt leszámítva, önállóan is erős az online ismerkedés térnyerése.
Összefoglalva
Összességében jobban nyitottunk az új lehetőségek, és a személyes közegünkön kívüli, idegen arcokra. Bár még mindig jelentős a barátaink közvetítő szerepe, ma már az ismerősök közvetítése nélkül is bátran keresgélünk. Függetlenedtünk a személyes közegünktől és a szociális hálónk keretei nem korlátoznak, ha új ismeretségek szerzéséről van szó.
Nagy váltás azért ez, ahhoz képest, hogy kétszáz éve idegenhez nem feltétlenül volt illendő hozzászólni, csak az után elegyedhettek decens és a társadalmi normáknak megfelelő beszélgetésbe, ha valaki előzetesen hivatalosan is bemutatta őket egymásnak… És a gardedám, még utána is árgus szemekkel vizslatott. Bezzeg ma már engedélyt sem kérnek a lányos apukáktól, hogy udvarolhassanak, akarom mondani jobbra húzhassák a fiatal hölgyet…
Nos, egyesek erre azt mondják, hogy ez a szép új világ szabadsága. Mások szerint ez a szabadosság már maga az apokalipszis, meg a feslettség által elkorcsosult nyugati világ bukása…
Nos, mindenki döntse el maga, a tetszik-nem tetszik kérdéskört. Hozzászólásban szabadon, vagy akár szabadosan is kifejthetitek nézőpontotokat.
***
A bejegyzés a Stanford Egyetem tanulmánya alapján íródott. Ha valakit részletesebben érdekel, itt találja meg: Forrás
Ha kedvet kaptál a párkereséshez, kukkants be a Pár-Találó kategóriába, további olvasmányokért.
Ha maradnál a személyes ismerkedésnél, itt találsz tippeket: 9 lehetőség személyes ismerkedéshez
Online társkeresős tippeket itt böngészhetsz: Online párkeresés
***
Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!
Ha átlagos férfi vagy, akkor kb. sehogy.