Sokszor, egy-egy szituációban hajlamosak vagyunk csak azt látni, hogy ott volt az a másik nő, vagy éppen az a másik férfi. Zsigerből jön a féltékenység és egyéb negatív érzések. Közben észre sem vesszük, hogy inkább hálásnak kéne lennünk annak a másiknak, mert pont ő lendítette elő a mi helyzetünket.
Hatással vagyunk egymásra
Hatással vagyunk egymásra, bár néha nem is tudunk róla. Nem egyszer, mintha kitapostam volna valaki másnak az utat. Tudjátok, ez csak amolyan elhaló megérzés, hogy ha te ott és akkor nem lettél volna, vagy máshogy lettél volna ott, akkor az ő történetük nem így alakult volna.
Volt, hogy csak mosolyogni tudtam, mert éreztem, jobb volt ez így, jobb volt, hogy a vonzalom ellenére mégsem voltam útban. Volt, hogy amivel megküzdöttem, annak az utánam következő élvezte az eredményét.
Míg máskor a szenvedésem volt az ára mások boldogságának. De olyan is volt, mikor a visszautasításom adta valakinek a löketet, hogy komolyabban kezdjen gondolkodni a párkapcsolatokról.
Hatással vagyunk egymásra, még ha időnként csak érintőlegesen vagy éppen a háttérből is, még ha olykor nem is tudunk egymásról. Néha szándékosan, néha észre sem vesszük, míg néha csupán elszámítjuk magunkat. De csak azért, mert a dolgok nem mindig úgy alakulnak, ahogy gondoltuk, attól még szépen elrendeződnek.
Mellékszereplők…
Szóval ott az a sok-sok történet, amiben csupán mellékszereplő voltam. És bizonyára még leszek is elhanyagolható beugró mások történetében. De most nem erről lesz szó, mert egyszer úgy esett, hogy a másik oldalra kerültem, és valaki pont nekem taposta ki az utat.
Nem is igazán tudom, miért, de most az jött, hogy ezt a sztorit osszam meg veletek. Sok minden bújik meg ebben a röpke történetben, szóval talán a legbiztosabb, ha nem vonok le különösebb tanulságokat.
Mégis lesz tanulság?
Azért az nem baj, ha figyeled magadon, melyik momentum mit vált ki belőled – ha kivált egyáltalán valamit – , kivel érzel együtt, mi nem tetszik. Bármi is érint meg a sztoriból, a történettől függetlenül, neked azzal van dolgod saját magadban.
Mostanában valamiért nagyon jönnek ezek a visszatekintős, lecsapódós dolgok. Remélem Ti sem bánjátok, szóval ismét egy El-Regélt történet következik. Vágjunk is bele!
Volt idő, amikor kicsit húztam az orrom arra a csajra, és valószínű sokkal jobban húztam volna, ha már az elején ismertem volna a teljes sztorit. Végül beláttam, hogy tulajdonképpen hálás lehetek neki, mert ha ő nincs, akkor talán nem jutott volna osztályrészemül az, amire vágytam. Most, ez egy ilyen történet lesz.
Kezdődő kapcsolat
Egy november végi napon ismerkedtünk meg a sráccal, és minden szépen alakult. Ez alkalommal a szerelem könnyen és magától értetődően haladt a beteljesülés felé. Lelkesen keresett, egyből felvállalt, hamar bemutatott a barátainak, és olyan hamar váltunk hivatalosan is egy párrá, mintha mi sem lenne természetesebb. Majd jó ideig meg is maradtunk egymás mellett.
Mintha valami tündérmese lett volna. Mármint azt leszámítva, hogy nem tudtam a kapcsolatunk kezdetének háttér sztoriját. Nos, akkor tuti nem gondoltam volna tündérmesének…
Merthogy mindenek mögött ott volt a másik nő. Aki magának akarta a pasit, csak elszámította magát, és akaratán kívül, de pont ő játszotta a kezemre. De ha ő nincs, akkor talán mi meg sem ismerkedünk. Szaladjunk is vissza a kettejük történetének elejére…
Előzményben a másik nő
Az egyetemről ismerték egymást, ahonnan spontán összerázódott egy kisebb társaság, amit részben a körön belüli, fel nem vállalt vonzalmak tartottak össze abban az időszakban.
Már az elejétől kezdve szimpatizáltak egymással. Mint a Király és a Királynő, a legjobb pasi és a legjobb csaj a társaságban. Mentek a kacérkodások, a flörtölések, ami idővel többé vált, csókok, majd légyottok követték a baráti estéket.
A srác egyértelműen tudta, mit akar: kapcsolatot. Nem érdekelték különösebben a csajozások, a játszmák, hiába szerették a lányok, mindig is amolyan elköteleződős típus volt. Szóval tudta, hogy mit akar.
Ám, a leányzó élvezte, hogy a társaságban több srác is odáig volt érte, flörtölt és kacérkodott mindegyikkel. Élvezte a játékot és élvezte, hogy tündökölhet a figyelemben.
Egy ideig így mentek a dolgok, míg a srác tisztázni nem szerette volna, hányadán állnak. Közölte a lánnyal, hogy ő nem fog csak szórakozni, tudja mit akar, és ha ő is akarja, akkor döntsön, ha meg nem, akkor vele ne játszadozzon.
Túl a játszadozáson
A csajszi nem vette komolyan az intést. Még ki akarta élvezni a dolgokat, és azt hitte, megteheti vele is ugyanazt, mint a többi sráccal. De a srác nem a levegőbe beszélt. Részéről lezárta a dolgot, még ha szomorú is volt a helyzet alakulása miatt, de többet nem nyitott a lány felé. És igen, ezen a ponton minden bizonnyal picit belejátszott a sértettség is.
Látva, hogy a csajszi nem veszi komolyan a döntését, annak megerősítéseként, hogy nem viccelődött, felregisztrált egy társkeresőre és ismerkedni kezdett. Levelezgetett pár nővel, volt akivel találkozott is, de hamar arra jutott, hogy valószínű nem itt fog találni magának valakit.
Azért kisebb lelkesedéssel mégis folytatta. Ekkor befigyelt egy újabb leányzó, aki ezúttal szimpatikus is volt neki. Beszélgetni kezdtek, majd találkozóra is sor került, ezzel pedig egy komolyabb kapcsolat vette kezdetét.
Elszámította…
A korábbi csajszi pedig továbbra is abban a hitben élt, ha majd kiélte magát, ha majd lenyugszik, akkor tárt karokkal fogja őt várni a szőke hercege. Nos, közben az a bizonyos szőke herceg másik királylányt talált magának, olyat akivel ugyanazt akarták. Hát, ez az új királylány voltam én.
Játszmákon túl, kötelékbe lépve
Emlékszem, az első randik egyikén, ködös megfogalmazásban szóba került az a másik lány, valami buli kapcsán. Talán az első randik után volt közvetlenül az a buli.
Később azt is elmesélte, hogy a csajszi azon a bulin is próbálta bevonni a kisded játékaiba, és nem értette, miért olyan távolságtartó vele a srác. Nos, azért, mert komolyan gondolta, hogy vége. Másrészt meg, közben már velem csetelgetett.
Persze, én akkor erről a háttérjátszmáról egyáltalán nem tudtam. Csak annyit tudtam, hogy itt egy srác, aki nem csak tetszik és szimpatikus, de ez kölcsönös, sőt a szándék is megvan benne a folytatásra.
Őszinte felfedés
Pár hónappal később, – amikor az illető srác már teljesen egyértelműen mellettem köteleződött el – elmesélte, hogy igazából milyen faramuci helyzetnek csöppentem a közepébe. Persze a belecsöppenésemmel tulajdonképpen le is egyszerűsítettem a dolgokat.
Azt is elmesélte, hogy hónapokkal később kapott egy levelet a lánytól, amiben megírta neki, hogy sajnálja, hogy így alakult. Azt nem mondom, hogy a hercegem egójának nem esett jól, hogy nem volt ez amolyan elégtétel számára, de igazából már mindegy volt, és tényleg sajnálhatta.
Soha nem mondta, de tudom, hogy jól esett neki, hogy odadörgölhette a csajszi orra alá, hogy továbblépett és boldog kapcsolatban él… és azt is, hogy erről a lehetőségről bizony lecsúszott.
Nem mondta, mert nem akarta, hogy azt gondoljam, ezért van velem. De akár mondhatta is volna, hiszen nem maradt volna meg mellettem, ha csak az elégtétel miatt lettem volna a választottja.
Hálás vagyok a másik nőnek
Ezzel a történettel egyáltalán nem arra akartam kilyukadni, hogy nézzétek mennyire elszámította magát az önmagától elszállt lány. Én tulajdonképpen hálás vagyok neki. Ha ő nincs, akkor talán soha nem regisztrált volna arra a társkeresőre, és akkor velem sem találkozhatott volna.
Mondhatni kapóra jöttem, nem csak azért, mert kapcsolatra vágyott és társat talált, de egy kicsit azért is, mert így elégtételt is vehetett. Ha nem lett volna némileg megsértve a férfi egoja, akkor talán nem kapkodott volna olyan hirtelen a társkereső után.
Akkor talán nem gyógyította volna az én szívem sem, hogy olyan hamar világgá akarta kürtölni, hogy együtt vagyunk. Mert bizony az én szívem is sebzett volt. És az igyekezete talán üzenet volt annak a lánynak, amivel a sebzett egóján esett sérelmet kötözte, de közben az én, korábban megsebesült szívemet is borogatta.
Szóval kedves Leányzó!
Sajnálom, ha rosszul érintett téged az, ami akkor történt. Tudom, milyen szar érzés hoppon maradni, én is voltam hasonló helyzetben. Volt, amikor a féltékenység bujkált bennem, mert tudtam, régen mennyire odavolt érted. Volt, amikor utáltam, ha szóba kerültél.
De tulajdonképpen hálás vagyok neked. Akkoriban az a kapcsolat volt minden, amire vágytam, és mindaz, amiről nem is tudtam, hogy vágytam rá. Pedig ha te nem lettél volna, talán sosem ismerkedtünk volna meg.
Hasonló írásokat az El-Regélt kategóriában találsz. Ha kifejezetten a hála témakörben olvasnál, itt találod a kapcsolódó tartalmakat: hála
Kövessetek Facebookon és/vagy Instagramon, nehogy lemaradjatok az újabb bejegyzésekről!