Amiért mégis jó volt a Trónok Harca fináléjá

Igen, én sem bírom szó nélkül hagyni a Trónok Harca befejező évadát, ám a széria elemzése helyett egy kicsit más aspektusból ragadnám meg a témát. Szóval vigyázat, nem közvetlenül a történetről lesz szó, hanem a rólunk, nézőkről. Tényleg csak néhány kósza gondolat fogalmazódott meg bennem a mi világunkról egy kitalált világ nyomán.

Tudom, hogy csak ritkán szoktam ilyen bejegyzéseket megosztani, de remélem nincs ellenetekre egy kis aktualitás, és spontán karakteráradat.

Nincs spoiler!

Jah, és ami fontos! Mivel nem közvetlenül a történetről szeretnék értekezni, ezért itt nincs spoiler-veszély, nyugodtan tovább olvashatsz, akkor is, ha még nem nézted végig a sorozatot.

Nem akartam kimaradni

Alapvetően utálom, ha várni kell a következő részre, ezért általában megvárom, amíg befejeződik egy-egy sorozat évada – vagy legalábbis jó pár rész összegyűlik – és egyben nézem végig. Így teljesen el tudok merülni a sztoriban, és számomra így ad igazán nagy élményt a sorozatnézés.

Ezúttal is úgy terveztem, megvárom, amíg kijön az utolsó évadnak mind a hat része és majd egyben nézem meg. Márcsak azért is, mert a legutóbbi évadzáró után hetekig elvonási tüneteim voltak, és nem kifejezetten lelkesített, hogy hétről-hétre ezt éljem meg.

De ezen elhatározásomat hamar átértékelődött, majd a kukában landolt, mert a kibeszélők, mémek, és a közösségi felhajtás miatt, úgy éreztem, ha nem tartom a lépést, kimaradnék valami jóból…

A közösség szippantott be

Márpedig nem akartam elszigetelődni, így végül én is hétről-hétre követtem az eseményeket. Ám, ez nem korlátozódott pusztán a sorozat aktuális részének megtekintésére. Hiszen a net teli lett a rajongók, a lelkes és csalódott nézők megosztásaival, elemezgetéseivel, kibeszélőivel. Vagyis a sorozat-élmény egy egészen új szintre emelkedett, és közösségi élménnyé vált.

A részek után egyből nyitottam a YouTube-ot és néztem a kibeszélőket, olvastam a kommenteket, ismerősökkel és ismeretlenekkel diskuráltunk. Konkrétan most is, amikor ezeket a sorokat gépelem, épp villog a telómon az egyik haverom üzenetével, meg azzal a kérdéssel, hogy megnéztem-e, mert már nagyon megbeszélhetnékje van…

A Trónok Harca felrobbantotta az internetet

Persze ahhoz, hogy valaki ne fusson bele spoilerekbe, hát, nagyjából barlangban kellett töltenie az elmúlt heteket. Jelenleg a GOT a legnépszerűbb sorozat a világon, ráadásul jól ki is lett éheztetve a felizgatott nézőközönség, így érthető, hogy a felfokozott várakozás után szinte mindenki erről beszél.

Az ellentmondásos megítélésű történet nyomán pedig még olyanok is készetetést éreztek arra, hogy hozzátegyenek valamilyen formában a diskurzushoz, akik nemhogy még soha nem tettek ilyet, de egyáltalán nem is állt szándékukban.

Közösség újratöltve

Mit is akartam ebből kihozni? Hát a közösséget! Oké, bevallom, a magam részéről a közösségi részét talán még jobban is élveztem, mint magát a sorozatot.

Eddig is pörögtek a közösségi oldalak, személyes és publikus profilok interkaciói, megosztások, youtuberek tartalmai, mém-áradatok, komment-diskurzusok, troll-irtás… Csakhogy úgy érzem, az utóbbi években szintet léptünk. Nem csak használjuk így-úgy a közösségi felületeket, de valódi közösségi színterekké váltak, ami bár nem váltja ki a személyes tereket, de nagyban kiegészíti.

Beérett a sok megosztás, posztolás, és túlléptünk azon, hogy kizárólag a magamutogatásról szóljon. Emberek vagyunk, igényeljük a kapcsolódást, és igényünk van a kapcsolattartás online formájára is. Nem csak a mindennapok kellékévé vált a virtuális tér, de megtöltődött az emberi mivoltunkból fakadó tartalommal is, ami közösségformáló erővel bír.

A finálé tanulságai

És akkor jön egy tömegeket lázban tartó sorozat, és a legjobb az egészben nem is maga a filmes élmény, hanem, hogy együtt követjük. Készítünk és nézünk kibeszélőket, kifejezzük, hogy tetszett-e az új rész, megosztjuk elégedettségünket vagy épp csalódottságunkat, haverokkal diskurálunk róla, ismeretlenekkel értünk vagy nem értünk egyet. A közös érdeklődés képes összeverbuválni az online kószálókat, hogy mindeközben új típusú közösségi élményben kapcsolódjunk.

Van annak egy hangulata, amikor fizikailag ugyan lehet, hogy egyedül vagy, mégis tucatnyian tartanak veled. Egyedül, de nem elszigetelten. Jöhet a virtuális tér, ahol közösen beszéljük ki az élményeinket. Még ha egy kicsit furcsa is, hogy nem egy kipofozott pincehelyiségben rendezzük a filmklubot, mégis a profilok mögött kuksoló emberekkel együtt alkotunk közösséget – még ha csak egy kibeszélő erejéig is – és teremtünk közösségi élményeket.

Nem mondom, hogy néha nem furcsa. Nem mondom, hogy nem furcsa, hogy vannak „csak” virtuális barátaim is. Összehozott az online tér, de azért mondjuk Tokió messze van ahhoz, hogy összefussunk egy kávéra, szóval maradunk online.

Összességében

Szóval csak lelkesítő volt ez a pár hét, dacára annak is, hogy maga a záró évad sok tekintetben csalódás volt. De a Trónok Harca körüli felhajtás kapcsán én leginkább azt éltem meg, hogy jó volt ezt együtt csinálni, jó volt a részesének lenni.

Jó volt, hogy még végig se néztem, de a haverok messenger üzenetei már ott vártak a telón az új résszel kapcsolatban. Jó volt, hogy mikor befejeztem az aktuális részt, mentem fel YouTube-ra és néztem a kedvenc kibeszélőimet. Jó volt, hogy hozzászólásban megbeszéltük az egészet, ki-ki a maga véleményét kifejtette. Jó volt csak szimplán, aktív részvétel nélkül is, olvasni a kommenteket. Jó volt a mémek kifigurázásait követni. És jó volt küldözgetni egymásnak a legtalálóbb mémeket a barátokkal.

Igen, egy-egy bambi mellett, személyesen is megvitattuk a sorozatot, és még bizonyosan fogjuk is. De extra élményt adott, hogy nem csak a szűkebb és tágabb baráti körrel, hanem akár ismeretlenekkel is, de felebarátias hangulatban, közösen éltük meg. Szerintem a trónt a közösség vitte, élőben és virtuálisan is.

Nos, egyelőre ennyit szerettem volna megosztani úgy általánosságban a sorozattal kapcsolatban. A közeljövőben tervezek néhány, a blog témaköreihez jobban kapcsolódó bejegyzést készíteni, amiben a karakterek és a történet nyomán bennem lecsapódó tanulságokat szeretném összefoglalni. Akit érdekel, nézzen be később is, vagy kövesse be a blogot Facebookon vagy Instagramon, esetleg engem Instagarmon.