Napjainkban sűrűn előfordulnak azon esetek, amikor nem is olyan egyszerű definiálni, milyen kapcsolatban is vagyunk valakivel. Míg volt idő, amikor a dilemmát az okozta, hogy a csóktól vagy az első szextől számítjuk a kapcsolat kezdetét, nos, azóta a „megismerkedtünk” és a „kapcsolatban vagyunk” között olyan szélessé vált a spektrum, hogy a témában komoly szókincshiányban szenvednek az élő nyelvek.

Annyiszor előjön a kérdés, hogy honnan számít valami kapcsolatnak, egyáltalán mi az a kapcsolat, honnan lehet tudni, ha kapcsolatban vagyunk, és ha „csak” összejárunk az mi, és ha nem csak szexre járunk össze, az meg pláne milyen besorolás alá esik???

Úúúh, teli vagyunk meghatározhatatlan kapcsolati státuszokkal… És hát én sem állítom, hogy soha nem volt részem fejvakargatós, random összefutásban, amikor komoly dilemmát okozott, hogyan is mutassam be az illetőt a barátaimnak… Mondjuk jellemzően a címke nélküli keresztnevével, miközben sűrűn reménykedtem, hogy nem hozakodnak elő keresztkérdésekkel.

Mivel annyi a bizonytalansági faktor, gondoltam ne maradjunk a felszínen és ne csak a körmére nézzünk a dolognak, de a veséjét is szedjük ízekre. Persze mennyivel egyszerűbb lenne, ha nem kéne ilyen bejegyzéseket írni és olvasni, mert tök őszintén és nyíltan kommunikálva teljesen magától értetődően tisztáznánk egymással hányadán állunk… De akkor nézzük is a kérdéskört közelebbről!

A telefon és a WIFI esetei, avagy a kapcsolódás dimenziói

Ha azt kéne meghatározni, hogy mi számít kapcsolatnak, akkor talán a wifi a legjobb példa. A telefonod mikortól ismer egy wifi kapcsolatot? Nagyjából onnantól, hogy először találkozott vele.

• Ha rá is csatlakozott akkor már „fent van a listáján” és ha épp úgy van, akkor legközelebb is tud hozzá kapcsolódni. Nos, ez bizony már kapcsolat, és nagyjából az ismeretségnek felel meg.
• Lehet, hogy csak egyszeri, esetleg alkalmi. Ekkor többet nem találkozunk, a kapcsolat lényegében megszakad, és legfeljebb csak emlék lesz.
• Ha időnként járunk arra, és csak ritkán kapcsolódunk, akkor ez egy laza kapcsolat. Ennek sokféle formája lehet a kapcsolat jellegének függvényében. Lehet laza baráti kapcsolat, esetleg kötetlen szeretői viszony, de lehet akár hivatalos formátumú, például munkakapcsolat is. Minden esetben más a „társadalmilag elfogadott” viselkedésforma.
• Munkakapcsolat, vagy egyéb hivatalos kapcsolat esetén moderáljuk magunkat, és ebben az esetben nem mindent engedünk meg magunknak az adott kapcsolaton belül. Céges nettel például nem illik pornót nézni.
• Vannak baráti kapcsolatok, változó aktivitású kapcsolódással, amikor a barátság milyenségének függvényében engedjük meg magunknak a lazaságot.
• Szeretői kapcsolatnál szintén a viszony jellegének, mélységének és kapcsolati tendenciáinak függvényében történik ilyen-olyan adatforgalom.
• Az otthoni wifivel pedig egészen komoly és meghitt közelségű viszonyt ápolunk. És ha akadozik a kapcsolat, hát mindent megteszünk azért, hogy javítsunk rajta. (Mondjuk néha kicsit böki a csőröm, hogy gáz esetén csak én vagyok hajlandó tenni a kapcsolat alakulásáért…)

De ha ilyen egyszerű, miért is olyan gyakori a rágódás azon, miben is vagyunk éppen a másikkal? Ez most kapcsolat-e vagy mifene? Meglátásom szerint a problematika inkább fogalmi, ugyanis amikor kapcsolatokról van szó, automatikusan asszociálunk a komoly párkapcsolatokra. Viszont a kapcsolat megléte önmagában még nem jelent komoly elköteleződéssel járó viszonyt.

Egyáltalán mi az, hogy kapcsolat?

Foglaljuk össze az előző pontot kicsit definíciószerűbben. Ha kilépünk a sémákból, meg sztereotípiákból, akkor elég egyszerű megfogalmazni, hogy mi a kapcsolat.

Kapcsolat az, amikor két (vagy több) ember kapcsolódik.

Tudom, banális, de tényleg ennyire egyszerű. Persze különféle mélységű, komolyságú és minőségű kapcsolat létezik. Van ugye párkapcsolat, még szorosabb elköteleződéssel házasság, aztán létezik szeretői viszony, baráti kapcsolat, ismeretség, laza románc, barátság extrákkal típusú felállás, lelki kötelék extrák nélkül, extrák barátság nélkül, alkalmi románc, távkapcsolat, titkos vagy fel nem vállalt kapcsolat….

És még hosszan sorolhatnánk. A lényeg, hogy tulajdonképpen maga a kapcsolat kifejezés még nem minősíti a viszonyt, ez csak egy tény, hogy a felek között van valamiféle „csatlakozás”. A kapcsolatokra sokkal inkább dimenzióként kell tekintenünk, ugyanis megannyi válfajuk létezik.

Ahogy az előző pont végén már megfogalmaztam, magát a kifejezést a köznyelvben sokszor kifejezetten a párkapcsolatokra használjuk, éppen ezért okoz ez némi zavart bizonyos típusú kapcsolatok megítélésében, hiszen attól, hogy valami nem párkapcsolat még lehet (valamilyen lazább szerkezetű) kapcsolat.

Ugyanezen logika alapján haladva a „Honnan számít kapcsolatnak?” téma sem teljesen egzakt kérdés, hiszen ez egyrészt a kapcsolódás jellegének függvénye, másrészt egyéni preferenciák is meghatározzák, hogy ki mit ért kapcsolat alatt.

De oké, oké, tudom, ne lovagoljak szavakon, igazából arra vagytok kíváncsiak, hogy az emberi viszonyainkban akkor most mikortól „olyan kapcsolat”, leánykori nevén párkapcsolat. Mondjuk, erre sem lehet teljesen egzakt választ adni, szintén nagyon egyéni lehet, kinek mit jelent a párkapcsolat és azt hogyan képzeli el. De azért megpróbálok egy hivatalos megfogalmazást adni.

Honnan számít párkapcsolatnak?

Onnan számít párkapcsolatnak, amikor mind a ketten felvállalták, és egymást partnernek tekintve és úgy is kezelve, mind privátban, mind a külvilág előtt, felvállaltan, egy párt alkotnak.

Sajna, itt nem nagyon van apelláta, a hivatalos párkapcsolat ezt jelenti. Persze sok esetben ezt dátummal megtoldani, egzakt módon megfogalmazni, hogy mikortól párkapcsolat, nem olyan egyszerű, hiszen „kapcsolatba kerülni”, illetve valaki mellett elköteleződni általában egy folyamat eredménye, ami nem egyik napról a másikra történik.

Ebből pedig fakad egy következő problematika: ha valami nem párkapcsolat, akkor mi? Nos, az attól még kapcsolat, csak nem párkapcsolat. A kapcsolat felvállalása és párkapcsolattá válása egy fejlődési folyamat. Mármint jó esetben. De mi van akkor, ha valahol hiba kerül a gépezetbe?

Miért nem egyértelmű, hogy mi számít párkapcsolatnak?

Nem csak úgy varázsütésre csöppenünk bele egy párkapcsolatba. Egy közeledési folyamat eredményeként alakul ki a két ember közötti közeli viszony. Az első lépés nyilván az, hogy szeretném megismerni a másikat, aztán, szeretnék időt tölteni vele, majd így tovább. Ez sokszor nem tudatos folyamat, csak sodródunk az ismerkedésben, jól érezzük magunkat a másikkal, egyre közelebbi a viszony, kezd kialakulni a kötődés.

Ez persze egyáltalán nem baj, sőt teljesen jó, ha ez egy ösztönös közeledési folyamat. Bizony van olyan, hogy egyszer csak azon kapjuk magunkat és inkább csak ráeszmélünk a tényre, hogy hupsz, márpedig mi kapcsolatban vagyunk. Vagy épp, jön a letaglózó felismerés, hogy basszus, én szerelmes vagyok. Ha ezt kölcsönösen így érzünk, akkor nyilván ennek örülünk, de nem mindig van ez így. És nem mindig jelez tragédiát az sem, ha nem kölcsönös. Sok variáció van erre is.

Konfliktus leginkább ezekből fakadhat:

• Nem azonos időben történik a tudatosulás. Vagyis az egyik fél már érzi, és felismeri az érzelmek kialakulását, talán a kezdődő elköteleződést is, de a másik még nem tart itt, vagy még nem tudatosult benne ez a folyamat. Itt nyilván egyéni, hogy a tudatosabb fél mennyire türelmes a másikkal, vagy mennyire akarja kisajtolni a másikból az azonnali viszonzást, esetleg mennyire riad meg a saját érzéseitől. Időt ad magának vagy a másiknak is míg ráeszmél, esetleg kommunikál a dologról, vagy robbant… De ezek már teljesen egyén, sőt szituációfüggő lehetőségek.
• Nem kölcsönös az érzelmek alakulása. Ah, hogy én mennyire szerettem volna párszor, hogy erre adagolható legyen valami tudatmódosító! De sajnos… nem lehet kényszeríteni vagy trükkökkel, praktikákkal rávenni senkit, hogy adja be a derekát. Annak a döntésnek, hogy „vele akarok lenni, esélyt akarok adni a kapcsolatnak” egy belső és önálló döntésnek kell lennie. Erre az esetre van pár tippem, amit a Mit tehetsz, ha csak szexre kellesz? című bejegyzésben találtok, ami bár egy konkrétabb példán van bemutatva, de az iránymutatást univerzálisan is lehet alkalmazni.
• Sajnos olyan is előfordul, hogy az egyik vagy mind a két fél őszintétlen, vagy akár játszmázik, és nem kommunikál egyenesen a szándékairól. Ez nagyon kínos helyzet tud lenni, ugyanis sok tekintetben nagy terhet pakol mind a két félre, és a legcsúnyább eredmények pont az ilyen szitukból szoktak születni.
• Előfordulhat, hogy bár valódi a kötelék, de valamelyik fél nem szeretné felvállalni a kapcsolatot. Ennek sok oka lehet, amiknek egy része pszichológiai természetű is lehet, éppen ezért erre az esetre sem lehet rövid és egzakt tanácsokat adni.
• Természetesen mindenkinek van egy egyéni értelmezése is arról, hogy mi számít párkapcsolatnak. Soha nem vehetjük teljesen biztosra, hogy mi van a másik fejében – nem vagyunk gondolatolvasók! – és ugyanazt a szituációt, amit az egyik közeledésnek értelmezett, ami neki a párkapcsolat felé haladást jelentette, a másik fél számára nem feltétlenül jelent szoros viszonyra utaló szándékot. Ebből szintén adódhatnak félreértések és nehéz helyzetek.

Nos, a párkapcsolatok előszobájában sokféle verzió létezik, ami bár nem párkapcsolat, de attól még lehet szoros kapcsolat. Attól, hogy sokszor degradáljuk ezeket a viszonyokat, és úgy csinálunk, mintha nem lenne fontos, még általában az. Attól az még kapcsolat, csak nem olyan kapcsolat. Idővel ezek bármelyike válhat párkapcsolattá, de lehet, hogy lezárt próbálkozások lesznek.

Nem kell megijedni ezektől a helyzetektől, túl sokat agyalni sem kell rajtuk, az élethez hozzátartoznak a próbálkozások is. Merítsünk belőlük, vonjuk le a tanulságokat, és haladjunk bátran a saját utunkon.

Ha bizonytalanok vagyunk abban, milyen jellegű a kapcsolatunk, a leghasznosabb mindig az őszinte és nyílt kommunikáció (lehetőleg asszertív stílusban). Ez sokszor baromi félelmetes dolog, mégis a legcélravezetőbb. Még akkor is hasznos, ha a másik fél nem partner az őszinteségben, de az a bátorság, amivel feltárjuk magunkat mégis a legfontosabb tapasztalatokat eredményezi. Az őszinteségről néhány saját élményt már megosztottam a Bevállalod az őszinteséget? című bejegyzésben.

Ha viszont a probléma, és ami miatt ide keveredtél inkább az, hogy nem olyan státuszú az kapcsolatod valakivel, amilyet szeretnél, akkor hasznos lehet, ha megskubizod a Mit tehetsz, ha csak szexre kellesz? című írásomat, mert lehet, hogy nem pont ez a te szitud, de az iránymutatás, amit felvázolok benne viszonylag jól átültethető más helyzetekre is.

***

Remélem hasznos volt számodra ez a kis összefoglaló. Ha vitatkoznál, hozzá tennél valamit, vagy csak nem találtad meg a kérdésedre a választ, írj nyugodtan hozzászólást!

Kövess minket Facebookon és/vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legfrissebb bejegyzésekről!