Ajándékok nélküli is lehet boldog a karácsony

Így az év befelé fordulósabb időszakában jómagam sem a külvilág felé fókuszáltam, ezért olyasmit szeretnék megosztani veletek, ami nálunk a családban hosszú évek óta beváltan működik, és talán titeket is inspirálhat egy másfajta szemléletre.

Gyerekként elvarázsolja az embert a karácsony, a feldíszített fa, a fények, na meg az ajándékok, de ahogy egyre telnek az évek, az egész kezd megkopni. A stresszes készülődés, a kötelező ajándékvadászat, na meg a jópozizós rokonvizit egyre inkább tudatosul az emberben, és elveszik az egésznek a varázsa. Kiüresedik egy olyan eseménnyé, aminek a pénzköltés meg az idegbaj válik a központi elemévé. Érdekes, hogy nálunk pont az ajándékok mellőzésével tért vissza az ünnep igazi varázsa.

Ajándékok nélkül is lehet boldog az ünnep

Már hosszú évek óta nem ajándékozunk a családban, és paradox módon így sokkal inkább áthatja az ünnepi hangulat az egész karácsonyt. Elég nagy a családunk és nagyon jók a kapcsolatok. Édesanyámék eleve heten vannak testvérek, ezt szorozd ezt meg kettővel (mert van párjuk is), add hozzá, hogy még az unokatesókkal is jó a viszony, azt is szorozd meg kettővel, na meg  persze vannak gyerkőcök is, úgy egy tucattal… Szóval nálunk egy kisebb családi összejövetelen bőven tömeg van egy átlagos lakásban.

Szóval sokan vagyunk, és most gondolj bele, ha alaphangon is vagy 30 embernek kell normális ajándékot venni, ahhoz elég nagy összeg szükségeltetik! Sosem voltunk gazdag család, egyébként sem volt divat nagy ajándékokat pakolni a fa alá, de ennyi embernél még ha csak apróságokat veszel is, az tetemes összeget emészt fel.

És persze szinte minden évben voltak akik aktuálisan megszorultak, és nem tellett annyi ajándékokra; és miközben ezt mindenki megértette, mert tényleg nem elvárás mifelénk ez, közben ők kellemetlenül érezték magukat, amiatt, hogy nem tudtak adni…

Egyszer megint volt egy szűkös esztendő, amikor többen is nehezen oldották meg az ünnepet, és akkor valaki megszólalt, hogy úgy egyébként is minek veszünk ajándékokat, ha úgysem az a lényeg?! Nem azért gyűlünk össze karácsonykor, hogy bezsebeljük a csomagokat, hanem, hogy lássuk egymást!

Akkor megbeszéltük, hogy többet nem ajándékozunk. Csak a kicsiknek, mert nekik még élmény. De egyébként csak összejövünk, és együtt ünneplünk. Mert ez a karácsony lényege.

Miért nem ajándékozunk?

• Bár szorosak a családi kötelékek, de nem vagyunk napi szinten kapcsolatban egymással (legfeljebb telefonon), nagyok a távolságok is, és igazán nem tudjuk, hogy mi az, ami tényleg hiányzik a másiknak. Így viszont még ha jópofa dolgokat is veszünk, azok is jó eséllyel felesleges, vagy legalábbis megkérdőjelezhető hasznosságú dolgok. De még az is előfordulhat ennyi embernél, hogy ugyanazt duplán kapja meg valaki, szóval nehéz menedzselni, hogy ki-kinek-mit.
• Alapvetően mindenki meg tudja venni magának azt, amire szüksége van.
• Ilyen sok embernél még ha 1000 Ft-os keretben gondolkodunk is fejenként – ami azért elég alacsony – még akkor is tetemes összeg kerekedik a végére. Nemhogy akkor, ha esetleg normálisabb ajándékot szeretnénk, és mondjuk 2-3000 Ft-ot szánunk egy szép ajándékra… (De igazából még az sem olyan őrült nagy összeg…)
• Volt olyan, hogy megbeszéltük, mindenki csak egy valamit kap, ami egy picit nagyobb dolog. Olyasmit, amit tényleg szeretne, de erre összedobjuk a pénzt, így nagyobb keretben gondolkodhatunk. De itt szintén probléma volt, ha valaki abban az évben épp meg van szorulva, és nem tellett rá, az kellemetlenül érezte magát, hogy nem tud annyival beszállni.
• Végül pedig lássuk be, a karácsony igazi lényege nem a tárgyi ajándék; az ajándék az, hogy együtt van a család, eszünk-iszunk, beszélgetünk, játszunk, kártyázunk… Ritkán tudunk összejönni, épp ezért fontosabb az együtt töltött idő. Ez többet ér, mint bármilyen tárgy!

Azért nem maradunk meglepetés nélkül…

Még ha meg is beszéltük, de nem bírtunk ki egyetlen évet sem meglepi nélkül. Az ajándékozás egyik része az örömteli készülődés, ami szebbé teszi az ünnepet, így magát a készülődést és az adás örömét, végül senki nem akarta mellőzni. Így alakult, hogy az lett nálunk a szokás, hogy készülünk apróságokkal, de nem személyre szabottan.

• Például Édesanyám általában összevásárol különféle, különlegesebb csokikat, amik egyesével vannak csomagolva, és azokból állít össze kis batyukat, és mindenki kap egy ilyen batyut.
• Egyik évben valaki vett egy készletet kis üveg mécsestartókból, amiből mindenki kapott egyet.
• Volt olyan is, hogy valaki kézműves szappanokból válogatott össze különféléket, beletette egy őket zsákba és mindenki húzhatott egyet. Külön mosolyfaktor volt, hogy ki milyet húzott, na meg, hogy ki kivel akar cserélgetni.
• Nekem van egy kedvenc keksz receptem, volt amikor abból sütöttem egy-két adagot és valami kreatív csomagolással tettem pofássá. (Ennek a receptjét itt meg is találhatjátok: házi keksz recept)
• Volt aki, saját kezűleg készített befőttesüvegekből hógömböket, amikbe családi fotókat tett.
• Volt olyan is, hogy valaki sorsjegyeket vett, amiket borítékokba rejtett és azt osztotta szét. Szintén mókás volt kapargatni, hogy ki nyert valamelyikkel.

Szóval apróságok azért vannak, vagyis az ajándékokkal való készülődés és az adás öröme megmaradt. Ám anyagilag jóval racionálisabb, a korábbi összegek töredékéből kivitelezhető módon, úgy, hogy nem stresszel az ember. Így könnyebb, és mivel kevesebb stresszel meg szaladgálással jár, előtérbe kerül a készülődés és az ajándékozás öröme.

---

Ha tovább olvasgatnál, kattints tovább a hasonló filozófiájú, karácsonyi ihletésű írásomra Az ünnep helye a szívben van című bejegyzésre. A karácsonyi hangulathoz számomra a hála is szorosan kapcsolódik, és erről a témáról is készült pár bejegyzés, ezeket itt találod meg: Történetek a háláról

Kövess minket Facebookon és/vagy Instagramon, hogy az elsők között értesülhess a legújabb bejegyzéseinkről!

*Ez az írásom eredetileg a Szépelgő Blogon jelent meg, ám a Szépelgő megszűnésekor átkerült ide.