Híradót se néző pozitivisták

„Én már híradót sem nézek, mert ott csak negatív dolgokról számolnak be, olyan lehangoló az egész. Én meg igyekszem megtartani a pozitív szemléletet, ezért inkább nem is nézem.”

Hallottátok már ezt, vagy ennek változatait? Esetleg találkoztatok már olyannal, aki így gondolkodik? Elég sokszor belefutok ebbe, és erős fenntartásaim vannak ezzel kapcsolatban. Ezért most egy saját elmélkedést osztok meg veletek a témával kapcsolatban. Persze nem kell elfogadni, ez a saját szubjektív nézetem, szóval lehet vitatkozni nyugodtan. 😉

Híradó-mentesítők

Akik azon az állásponton vannak, hogy már nem néznek híradót, általában egyfajta pozitív gondolkodásmódra vagy belső, lelki egyensúlyra hivatkoznak.

Azzal indokolják álláspontjukat, hogy a hírműsorokban többnyire negatív eseményekről számolnak be, ez pedig ellentétes a pozitív gondolkodásmóddal és életszemlélettel. Illetve rossz hatású az, ha szörnyűségekről hallanak, lehangoló, félelemkeltő, ezért nem fér össze a harmonikus életvitellel, a pozitív életszemlélettel.

Ha nem is nézek minden nap híradót, de követem a híreket, a világ eseményeit és egyáltalán nem gondolom, hogy ez rossz hatással lenne a lelki békémre. Reményeim szerint a bejegyzés végére számotokra is egyértelmű lesz, hogy miért.

Stabil belső harmónia

Valóban fontos, hogy meg tudjuk teremteni és fenn is tudjuk tartani magunkban a harmóniát. Ezen nem csak érdemes dolgozni, de szerintem kell is. Szóval abban egyetértünk, hogy a lelki egyensúly, harmónia, pozitív szemlélet – nevezzük bárhogy – egy fontos és megteremtendő dolog, ami nagyban hozzájárul a jó életminőséghez.

Ugyanakkor a pozitív életszemlélet, és a harmonikus élet nem azt jelenti, hogy a rossz, negatív vagy kellemetlen dolgokról (akár emberekről) nem veszünk tudomást, eltereljük a figyelmünket, meg sem hallgatjuk, kiírtjuk a napjainkból és nem foglalkozunk velük. Az ilyesmi létezni fog, akkor is ha nem szeretjük őket. Sőt a saját életünkben is jelen vannak, nem lehet kiirtani őket.

Szerintem pont az a lényeg, hogy amellett, hogy értékelni tudjuk az élet szépségeit, a helyükön tudjuk kezelni az élet árnyoldalához tartozó dolgokat is.

Egy híradó komoly kihívás?

Azoknál, akiknél ilyen híradó-ellenességgel találkozok, azt is szoktam tapasztalni, hogy egyéb negatív dolgokkal sem szeretnek foglalkozni. (Nem általánosítás, csupán a személyes tapasztalatom.)

Vagyis nem megküzdenek, hanem a szőnyeg alá söprik, inkább csak ignorálni akarják az élet árnyoldalát, nem pedig felülkerekedni rajta. Egyfajta „amiről nem veszek tudomást, az nincs” hozzáállással ugyebár. Persze mindenki úgy éli az életét, ahogy akarja, és azt néz (vagy nem néz), amit szeretne, ugyanakkor némi buktatót vélek felfedezni a dologban.

Az igazi belső harmónia megengedi – sőt szükséges hozzá -, hogy kibillenj a középpontodból és megéld a pillanatot, akkor is, ha az esetleg fájdalmas tapasztalat, vagy csak szimplán bosszantó (mint olykor egy híradó).

Valódi-e az a belső erő?

A trükk inkább az, hogy a kihívást jelentő pillanatokban mennyire hamar tudsz felállni és visszatalálni a belső egyensúly állapotába. Vagy akár a fájdalmas tapasztalásokat, a kihívást jelentő élethelyzeteket mennyire tudod az optimizmusodat megtartva megélni – bár ez már lehet, haladó szint -, mert az élet legfájdalmasabb pillanataiban is tudatában lenni annak, hogy ez is el fog múlni, túl fogsz jutni rajta, egyáltalán nem könnyű feladat.

Az igazi belső egyensúly ismérve szerintem pont az, hogy még ha ki is billen, hamar visszaáll az alapvető szintjére.

A híradó csak teszt

Ha egy híradó ki tud billenteni, akkor kérdéses, hogy mennyire stabil ez a belső egyensúly. Szerintem ez sokkal inkább egy próbatétele annak, hogy a pozitív szemlélet valódi-e és képes-e kiállni a hétköznapok próbáját.

Ha egy híradó ki tud billenteni, akkor megkockáztatom, hogy az a pozitivitás csupán egy álarc, vagy menekülés a valóság elől. Mi lesz így az igazán nagy próbatételekkel?

Ha valaki csak kiegyensúlyozott körülmények között tudja megőrizni a belső egyensúlyát, akkor annak az embernek tulajdonképpen nincs belső egyensúlya. Csupán a környezeti hatások rángatják pórázon. Erre szokás mondani, hogy „úgy könnyű”.

Az élet árnyoldala is legitim

Szerintem a „pozitivizmusban” az egyik legfontosabb megérteni való, hogy nem azt jelenti, hogy nem veszünk tudomást a rosszról.

A pozitivizmus kulcsa a fókusz, hogy tudom-e azokon a gondolatokon tartani a fókuszom, ami előrevisz, vagy hagyom magam elsüllyedni a saját szenvedésem posványában.

Szerintem nagyjából arról szól, hogy még a legsötétebb órában is képes legyek összeszedni magam, visszatalálni  a középpontomba, hogy a legtöbbet kihozva magamból tudjak felülkerekedni a gondokon.

A megélésen keresztül vezet az út

A teljes élethez a fájdalmat, a dühöt, néha még a kétségbeesést is ugyanúgy meg kell élni. A megélésből lehet igazi erőt meríteni. A könnyen jött dolgokat nem igazán tudjuk értékelni. Ráadásul ha nincs viszonyítási alap, akkor honnan ismerjük fel a jót?

Csernus Imre egy előadásáról származik a következő gondolat: Van két kulcs, az egyik a pokolba vezet, a másik a mennyországba.  A te döntésed, hogy melyik ajtón lépsz be.

Ha szabad egy kicsit vitatkoznom, szerintem csak egy kulcs és csak egy ajtó van. A mennyországba legtöbbször a poklon keresztül vezet az út. Minden célért küzdeni és dolgozni kell. Azok a dolgok, amik az ölünkbe pottyannak, sokszor csak segédletek az igazi nagy küzdelmekhez.

A híradó csak szimbólum

Na, de vissza a szörnyű hírek forrásához, a híradóhoz. Ami persze csak szimbólum, ezt ne tagadjuk, az élet kevésbé szép és kívánatos dolgainak szimbóluma. Ugyanúgy hallani olyanokat is, hogy a negatív embereket tüntessük el az életünkből. Szerintem ez igazán szörnyű hozzáállás!

Persze egy pozitívabb gondolatkör kialakításához lehet, hogy ideiglenesen korlátozni kell a negatív környezeti hatásokat, mert változtatni tényleg nem könnyű.

Ám, ahogy kezdünk erősödni, és már van elég tartásunk, olyankor már semmi szükség a strucc-politikára. Mert hogy ez az!

Persze én sem vagyok azon az állásponton, hogy tapadjunk meredten a képernyőre, vagy a hírportálok hasábjaira! Ha már harmónia, akkor azt ebben a kérdésben is meg kell találni. De ne vessük el a sulykot!

Tudatosság arról, mit bírok el

A lényeg sokszor azon van, hogy hogyan is állunk mi azokkal a témákkal, amikről ott szó van. Milyen érzelmeket vált ki belőlünk? Szükséges, hogy kiváltson belőlünk valamit? Nem kell szörnyűséges eseményekről beszámolókat hallgatni, és elmerülni a tucatnyi negatív hírben, de meg lehet találni a harmóniát, és a kiegyensúlyozott tájékozódás útját.

A pozitív gondolkodás nem a negatív ignorálását jelenti

Senki sem független az őt körülvevő világtól, senki nem tud csak úgy lebegni a pozitivizmus légáramlataiban. Attól, hogy ignoráljuk a negatív híreket, azok az események még léteznek és megtörténtek, sőt minket is utolérhetnek.

Na igen, ilyenkor szokott gellert kapni ez a hozzáállás… pedig ő annyira teremtette a jót, hogy történhetett ez…

Szerintem fontos, hogy ne a híradó megtagadására vagy attól való elfordulásra legyen igényünk, mert az ilyesmivel csupán a homokba dugjuk a fejünket.

Arra legyen igényünk, hogy elég erősek legyünk ahhoz, hogy helyt tudjunk állni még a viharban is.

Számomra a pozitív gondolkodás és a belső egyensúly ezt jelenti. Tudatában lenni annak, hogy most bármilyen rossz is, de képes vagyok túljutni rajta.

Bármennyi rossz hírt hallhatok, és bármennyire is átlátom, hogy bizonyos tendenciák milyen negatív kimenetelhez vezethetnek, a személyes harmóniámat nem tudják megrengetni.

Sőt, proaktivitásra sarkallnak! Arra, hogy akár aktívan tegyek azért, hogy egy még negatívabb kimenetelt elkerülhessek, vagy legalábbis azon részét megteszem, ami rajtam is múlik.

Nos, ez lett volna az, amit a témáról gondolok. Egyetértetek velem? Vagy vitatkoznátok? Hozzászólásban bármelyiket megtehetitek! 😉

További, témájában hasonló gondolatokat megfogalmazó írásokat itt olvashatsz: pozitív szemlélet

***

Tetszett? Nézz szét a lenti ajánló sávban, hátha találsz még olyat, ami tetszik!

Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!