5 ciki sztori randikról

Bizony néha mi is hibázunk, olykor nem is annyira kicsit, ellenben vicceset. Tökéletlenségünk oltára előtti tisztelgésként, na meg a ti szórakoztatásotokra, összeszedtük a legcikibb sztorijainkat, ugyanis kínosságuk ellenére, a bambizós esték, nagy kacagások közepette elhangzó történeteiről van szó.

Ciki, de bevállaljuk, mert a nevetés begyógyítja a büszkeségünkön esett csorbát és máris kevésbé érezzük gázosnak magunkat. Jöjjenek hát kendőzetlenül a randikon megesett legkínosabb momentumaink.

1. sztori: Megkevert üzenetek

Életem egyik első, igazi randijainak egyike volt, amikor egy tipikus rossz fiús küllemű sráccal találkoztam. Az este jó hangulatban telt, ám folyamatosan princelt, és mivel nagyon szeretett volna felvinni a koliszobájába folyton „lenyuszizott”. Klasszikus csel, de akkor még tapasztalatlankaként, nem tudtam mire vélni ezen húzásait, csak furának találtam és inkább nem mentem fel. (Na igen, amikor a naivság tesz következetessé. :D)

Néhány, a Rába-part romantikájában váltott kellemes csók után végül elköszöntünk, kikísért a buszmegállóba, majd hazafelé vettem az irányt. Annak ellenére, hogy nem sikerült felvinnie magához, jó hangulatban váltunk el, így a búcsú után is folytatódtak az SMS-váltások, és terveztük a következő találkát. (Haha, a régi szép idők, amikor még SMS-ben kommunikáltunk… :D)

Közben az egyik barátnőm iszonyú kíváncsi volt, hogyan alakult az estém, és a lelkemre kötötte, amint tudok írjak neki. Bepötyögtem a rövid, ám szellemes összegzést, frivol kitérővel a nyuszizgatásokról, és már küldtem is. Nem sokkal később érkezett egy üzenet a sráctól, valami ilyesmi szöveggel:

„Ezt most nekem akartad elküldeni? Mert ez így elég cinkes.”

Égett a fejem, ugyanis a srácnak küldtem el a barátnőmnek szánt választ. Így a csajszim továbbra is tűkön ülve várta a beszámolót, míg a srác lelkesedése erőteljes csökkenésbe váltott át.

2. ciki randi: Kuncogós csókok

Tinderen akadtunk össze, és néhány kósza üzenetváltás után össze is hoztuk a találkozót. A Városligetben múlattuk a kellemes, nyári időt, sétálgattunk, beszélgettünk. Egy alkalmasnak ítélt pillanatban magához húzott és megcsókolt. A csók után, ahogy még a karjaiba voltam rá akartam mosolyogni, de önkéntelenül társult hozzá némi hangeffekt is, és egy apró kuncogást hallattam.

Mivel magam is meglepődtem a kicsúszó hangon, de inkább viccesnek találtam, majdnem elnevettem magam, ám nem akartam nevetgéléssel zárni az első csókunkat, ezért próbáltam visszafojtani, amiből újabb kuncogás lett. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, ugyanis annyira komikusnak éreztem a saját kicsúszó kuncogásaimat, hogy elkezdtem azon kuncogni, hogy kuncogok.

Meg van az az érzés, amikor valamit abba akarsz hagyni, de nem megy? Hát pont ebbe sétáltam bele. Az este további részében egyre-másra, és a legváratlanabb pillanatokban törtek fel belőlem az apró kuncogások. Nagyon kínosnak éreztem, mégis egyre inkább nevethetnékem lett a dologtól.  Bár a srác nem mutatta jelét rosszallásnak, elég biztosra veszem, hogy nem gondolt teljesen százasnak.

A barátnőimmel nagyon jót röhögtünk, amikor elmeséltem, de a srác valamiért nem keresett többet…

3. randi sztori: Eltévesztett randipartner

Egy online szövődő ismeretség alkalmával a találkozó helyszínét a Deák téren, a templom elé beszéltük meg. Nekem teljesen logikus volt, ha a templom előttre beszéltük meg, és éppen álldogál valaki a templom lépcsőjén, jól látható helyen, hát akkor nagy magabiztosan odasétálok hozzá, és mosolyogva leszólítom. Mondjuk gyanús lehetett volna, hogy nem reagált a közeledtemre. Részemről meg minek megnézni, hogy hasonlít-e a netes képekre? Attól, hogy a képeken szőke, kék szemű, magas, kisportolt és sármos, élőben még lehet barna, alacsony, gizda és csúnya, nem?

Természetesen duplán kerültem kínos helyzetbe:

• A srác, akihez odamentem csak nézett rám ijedten, hogy mit akarok én tőle. Majd kapcsolt, és felvilágosított, hogy szerinte, nem őt keresem.
• Az egész kínos leszólításos szitut pedig premier plánban nézte végig az a srác, akivel meg volt beszélve a találkozó.

Mivel olyan magabiztosan mentem oda a másik sráchoz, ő is elbizonytalanodott, de amint látta, hogy le lettem pattintva, mégis odabaktatott hozzám – ellenben én már meg se mertem mozdulni, inkább megvártam, míg kiböki miért jön oda. 😀

Folytatása is volt a randinak. Akkor én értem hamarabb a helyszínre, és miközben vártam rá, elsétált mellettem az a srác, akihez az előző alkalommal odamentem. Hát, mint később kiderült, lehet jobban jártam volna, ha mégis vele bratyizok le…

A történet az 50 randi és szerelem? című bejegyzés egyik szösszenete.

4. kínos randi: Csók (nem kívánt) extrákkal

Már a harmadik randink volt. Úgy volt megbeszélve, hogy főzni fog, de mire odaért elém a megállóba kérdezte, nem gond-e, ha inkább beülünk valahova, és ajánlotta is, hogy elvisz a kedvenc vendéglőjébe. Rossz ómennek gondoltam, de rábólintottam (mondhattam volna mást?!). Nem is alakult annyira fényesen az este, mint az előzőek, de azért kellemesen telt. A vacsi után jófiúsan beültetett az autóba és hazafuvarozott.

A ház előtt búcsúzóul csók-özön kezdődött. Ám a csókcsata közben volt egy pillanatnyi szünet, amikor épphogy, de el is távolodtak kicsit az ajkaink egymástól, ekkor a várakozás édes bizonytalanságától, a korábban elernyedt hangszálaim valahogy állapotot váltottak, mire egy halk torokhang tört fel belőlem. Oké, oké, ne tagadjuk le, olyan volt, mintha belebüfiztem volna a szájtátásunkba.

Számomra elég komikus volt a szituáció és elnevettem magam. A srác nevetgélve, de szinte félve kérdezte, hogy ez mégis mi volt… Válaszoltam, majd nevettünk, bár nem voltam egyértelműen meggyőződve, hogy velem nevet vagy csak kínjában. Többet nem találkoztunk, bár már a randi előtt és alatt is voltak jelei, hogy itt a sztori vége, de azért azt sem tartom kizártnak, hogy emiatt nem hívott többé.

5. randi: Recept szerelemhez?

Már egy hónapja találkozgattunk, amikor egy házibuli után a hajnali éhség csillapítására be akartam dobni egy mirelit pizzát a sütőbe. Lazán be is kapcsoltam a sütőt, hogy bemelegedjen, csak éppen arról feledkeztem meg, hogy van odament néhány edény… többek között egy olajjal teli serpenyő…

Már füstölt, mire kapcsoltam. Szerencsétlen küzdelembe keveredtem a tűzvész elkerülése érdekében, közben letörtem az edény fülét, majd néhány konyharuhával kétségbeesetten próbáltam kiszerencsétlenkedni onnan a serpenyőt. Szorult helyzetemből a lovagom mentett meg, aki átvette a konyharuhákat és nyugodt magabiztossággal, könnyedén eltávolította a forró sütőből a felhevült serpenyőt.

Így végül mégsem gyújtottam fel a konyhát annak érdekében, hogy főzőtudományommal megnyerjem a kiszemeltem szívét. Ám, ha ez nem lett volna elég a biztos leszerepléshez, a pizzával is meggyűlt a bajom: a széle már szenes árnyalatba fordult, ám a közepe még szinte fagyos volt, mikor asztalra került. (Szerencsétlenkedési tehetségem határtalan…)

Csodával határos módon az este mégsem fulladt kudarcba, és a kapcsolat sem került a szemétdombra, sőt ezt követően még évekig kitartott. Fura, de ez a férfiú egyáltalán nem torkollt le, még csak nem is cikizett ki vagy tett bármiféle megjegyzést. Csak csendben és magabiztosan megmentette a bajba jutott lányt… Mondjuk az tuti, hogy mellettem nem érezte hasznavehetetlennek magát, és éppen a férfiasságára sem jelentettem túl nagy fenyegetést.

A történetet a Házi Csajszi bloggerétől származik, és itt olvasható részletesebben: Hajnali romantika – Így ne csináld!

***

maRemélem nyújtott némi, könnyed, nyári szórakozást a ciki történeteink felvállalása. Ha van kedved folytatni a sort, olvasd el az egyik legkínosabb randim történetét is (ezt itt találod: Amikor online benéztem a srácot), vagy böngéssz tovább az El-Regélt kategóriában.

Ha nektek is vannak vicces sztorijaitok, ami kikívánkozik belőletek, ne fogjátok vissza magatokat, írjatok hozzászólást, vagy vegyétek fel velünk a kapcsolatot valamely kommunikációs csatornán. 😉

***

Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!