Szinte közhelyként kezeljük, hogy az eszünk és a szívünk teljesen más irányokat akar szabni számunkra, és alapvetésnek tekintjük, hogy ez a kettő nem tud közös nevezőt találni, folyton harcban állnak egymással. De ennek tényleg így kell lennie? Vagy csak nem tudjuk, hogyan találhatnák meg a közös nevezőt?
Be kell vallanom, rám nem igazán jellemző ez a probléma. És nem azért, mert nem voltak kihívást jelentő vagy bonyolult helyzeteim, de mindig azt éreztem, nálam a szívem és az eszem valahogy képes egy húron pendülni.
Sokat gondolkodtam, miért lehet ez, és mások miért vívódnak annyit a kettő között. Éppen ezért nagyon régóta tervezek írni erről, de valahogy nem találtam a megfelelő szavakat. A gondolataim nem álltak össze koherens egységgé. Egészen mostanáig, ugyanis a minap egy előadáson jártam, és bár nagyon hezitáltam, hogy elmenjek-e egyáltalán, de már az első pár percben megkaptam azt a megfogalmazást, ami tökéletesen ráillett arra, amit érzek ezzel a témával kapcsolatban.
Megjegyzés: Nagyon hálás vagyok Jayanti Kirpalaninak és a Brahma Kumaris Szellemi Egyetemnek ezért az előadásért, mert egyetlen kimondott mondattal segítettek, hogy megtaláljam a megfelelő szavakat és így leírható formába konvertálhassam a gondolataimat.
Megjegyzés 2: Nem, nem támogatott a poszt és nem reklám, csak tényleg hálás vagyok. Van még ilyen a világban. 😀
A fej és a szív kapcsolata
Szóval az előadáson már az első gondolatok között elhangzott, hogy nagyon sok problémának az a forrása, hogy forró fejjel és hideg szívvel cselekszünk, holott pont fordítva, meleg szívvel és hideg fejjel lenne célszerű, így egy csomó galiba elkerülhető. Annyira belém hasított ennek az igazsága, hogy rögtön tovább is pörgött a fejemben a gondolat, és keretet adott annak, amiről régóta szerettem volna írni nektek.
Ugyanis ez a gondolat az emberi kapcsolatokra különösen igaz: forró fejjel díbolunk mások lelkében, majd szívtelenül, vagyis hideg szívvel elfordulunk tőlük.
Eleve úgy állunk hozzá, hogy a szívünk és a fejünk kibékíthetetlen ellentétben áll, ám szerintem pont onnan tudhatjuk, hogy jól viszonyulunk életünk helyzeteihez, ha ez nincsen így. De mit rontunk el, és miért nincs összhang bennünk? Lehet, hogy a végére nem fogtok velem egyetérteni, mindenesetre elmesélem, én mire jutottam. 😉
Mit csinál az eszed?
Az eszünk megfigyel, mérlegel, következtetéseket von le. Ha az elménk jól működik, uralja a vágyainkat, ösztöneinket, és egyéb késztetéseinket. Lényegében racionális kereteket szab az életünknek, vigyáz ránk, és arra, hogy ne cselekedjünk magunk ellen. Nem véletlenül mondják, hogy minden fejben dől el.
Mit csinál a szív?
A szívhez természetesen a tiszta érzelmeink kötődnek, és elsősorban a szeretet-energiákat működteti. A szív felel a megértésért, az empátiáért és a többi emberhez való meleg odafordulásért. Érdekes tény, hogy az emberi szíven soha nem alakul ki rákos elváltozás, persze vannak a szívnek is speciális betegségei, de a lényeg nekünk most az, hogy a szíven rosszindulatú elváltozás nem alakul ki, vagyis nem tud ellened fordulni. A szív szeret, és vagy jól működik és akkor van az egyénben szeretet, vagy nem, de közvetlenül ártani nem képes. Persze az érzelmek természete az áradás, ezért egy jól működő szívnél áramlanak az érzelmek.
Szembenállás?
Innen már jöhetne is az ellentét, hiszen a fejünk keretet akar szabni az érzelmeinknek is. Ám ha egy kicsit belegondolunk, ez éppen így van jól! Ha csak ráncigálnak minket az áradó érzéseink abból minden lesz csak stabil és kiegyensúlyozott élet nem. A kérdés sokkal inkább az, hogy mennyire tudsz jó kereteket szabni.
Probléma az is, ha túl szoros kereteket akarsz tartani, hiszen akkor az érzelmek nem tudnak jól működni, mert azoknak tér kell. Vagyis meg kell találnod azokat a kereteket, vigyázva magadra, de meg tudod élni az érzéseidet is.
De térjünk vissza az alapfeltevéshez, vagyis az a jó, ha hideg a fejed, de forró a szíved. Miért is?
Forró fej
Ha valaki forró fejű, akkor csökkent mértékben képes uralni a saját cselekedeteit, vágyait. Ha az eszünket túlpörgetjük, túl gyorsan akarunk mindent, csökken a mérlegelési és megfigyelési képesség. Ebben a forró fejű állapotban, hiába vagyunk „agyasok”, ezzel a sebességgel nehéz jól dönteni, mert pont a hideg racionalitás hiányzik belőle.
Ha rohanunk a vágyaink után, az még inkább forró fejűvé tesz minket, mert egyszer az egyik vágy a fontos, máskor a másik. Élvezni meg sem állunk, ha az egyik vágy kielégült, akkor futás, jöhet a következő. Ennek meg az a vége, hogy a gondolatainkat is pórázon kezdik rángatni a vágyak és ösztönök, letérítve az arany középútról.
A vágyak többsége nem a szívünk terméke, hanem az agyunk kreálmánya. Csak a fejünkben van összekötve a boldogság és az öröm tárgyakkal, feltételekkel, eseményekkel, körülményekkel. Amik ugyan hozhatnak örömet az életünkbe, de csak időlegesen, amíg egy újabb vágykép be nem fészkeli magát a fejünkbe.
Ám ha hideg a fejünk, ezeket kordában tudjuk tartani. Természetesen a vágyaknak is van szerepe az életünkben, fontos elfogadni a létezésüket, de ne engedjük át az irányítást, kapjuk el azt a gyeplőt és zabolázzuk meg magunkat.
A legnagyobb baj a forró fejjel az, hogy nem elég hogy olykor magunknak ártunk az elhamarkodott döntésekkel, de így könnyen átgyalogolhatunk másokon, sokszor úgy, hogy észre sem vesszük (vagy nem akarjuk észrevenni) a kárt, amit okozunk a környezetünknek.
Hideg szív
Vagyis szívtelenül éljük az életünket. A hideg szívvel döntés azt jelenti, hogy semmibe veszed a saját és/vagy mások érzéseit, nem törődsz velük, vagy éppen a másik emberrel szemben viselkedsz így, elzárkózol tőle egy olyan helyzetben, amikor oda is fordulhatnál, lehetnél megértő is. Ez nem vezet sok jóra.
Csak azért, mert a saját érdekeimet képviselem, miért ne lehetnék továbbra is kedves és megértő másokkal? Az, hogy tekintettel vagyok arra, mi a jó nekem, még nem jelenti azt, hogy ne lehetnék tekintettel másokra is. Az, hogy vannak céljaim, még nem jelenti azt, hogy másokat el kell tipornom a megvalósításhoz.
Sokszor ugyan képesek vagyunk hideg fejjel kezelni helyzeteket, de közben a szívünket is hidegen tartjuk. Ilyenkor ugyanúgy ártunk a környezetünknek, csak éppen nem forrófejűséggel, hanem szívtelenséggel. Éppen ezért fontos az eszünket és a szívünket is használni és a helyén tartani!
Szóval tartsd melegen a szívedet, mert pont ez fog meggátolni abban, hogy a hideg fejjel hozott döntések letérítsenek a középútról.
Ezt eredményezi, ha a szíved és az eszed között ellentét van:
- Forró fejjel másokat bántó módon fogsz cselekedni, és ha a szíved is hideg, akkor ezt talán észre sem veszed, vagy nem gondolod problémának.
- Hideg fejjel ugyan már jobb döntéseket tudsz hozni, de ha hideg szív társul hozzá, abból kemény és érzéketlen racionalitás lesz, amivel szintén ártasz magadnak és/vagy másoknak.
- Ha meleg ugyan a szíved, de ehhez forró fej társul, akkor az érzéseid és vágyaid a maguk útján fognak nyargalászni, ezzel lényegében pórázon rángatva téged.
Miért tudsz forró szívvel és hideg fejjel jobb döntéseket hozni?
Ha hideg a fejed, racionálisabban látod a körülményeket, okosabban tudsz mérlegelni. Éppen ezért a kényes helyzetekben jobb döntést tudsz hozni, képes vagy reálisan felmérni a lehetőségeket, és azt is könnyebben átlátod, hogyan a legjobb meglépni az adott lépést.
Ugyanakkor ha ehhez meleg szív társul, akkor a saját érzéseidet felvállalva tudod megtenni a lépéseket, és mások érzéseire is tekintettel tudsz lenni. A hideg fej logikusan, a meleg szív pedig megértően viselkedik.
Ott találod meg az arany középutat, akkor nem ütközik össze a szíved és az eszed, ha mind a kettő egyenlő mértékben kap szerepet a folyamatban.
A végére hoztam nektek két példát!
Példa 1
Az előző bejegyzés témájánál (Mit tegyél, ha csak szexre kellesz) is pont az a kulcs, hogy képes vagy-e felmérni, te mit akarsz, mik a prioritásaid, és elég bátor vagy-e megtenni a megfelelő lépést, ez a hideg fejjel történő mérlegelés és döntés. Ebben a helyzetben a forró fej azt jelenti, hogy nem nézel szembe a helyzettel, csak szaladsz a vágyaid után. Ugyanakkor nem csupán hideg fejjel, de forró szívvel kell viszonyulni a másikhoz és a helyzethez is, még akkor is, ha az elválás mellett döntesz, mert sokkal könnyebb az érzelmeinket beismerve és elfogadva tovább lépni, mint azokat elfojtani és letagadni.
Ebben a helyzetben is az ész és a szív közti látszólagos ellentét feloldása pont az, hogy…
- Képes vagyok azt nézni, hogy nekem mi a jó, mi fér bele az életembe, és ennek megfelelően cselekedni, kiállni magamért. (Például meghozni a döntést és szakítani.)
- De mindezt szívből megtenni. Még akkor is ha elválnak az útjaink. Vagyis felvállalom az érzéseimet, azt is ha szeretem a másikat, de belátom, ha nem jó nekem az adott kapcsolat. Mert az, hogy tovább állok, nem jelenti azt, hogy nem szerethetem, csak azt, hogy nem maradok egy olyan helyzetben, ami rossz nekem.
Példa 2
Talán a legjobb példa mégis a szakítás! Hideg fejjel, jól átgondolva, hozol egy döntést, ám ez nem jelenti azt, hogy a szívednek is hidegnek kell lennie! Azt, hogy mire jutottál közölheted megértő, meleg szívvel, tekintettel a másik érzéseire. Nem odavetve egy „bocsi, nem érzek úgy” üzenetet és az univerzumból is felszívódni, hanem röviden értelmes magyarázatot adni, és elérhetőnek maradni arra az esetre, ha a másiknak igénye van arra, hogy átbeszéljétek a dolgaitokat. Ez a másik számára nagyon sokat tud segíteni a továbblépésben.
Megjegyzés: Persze nem kell agyon pátyolgatni a másikat, de értelmes keretek között, ennyi empátia igazán nem fáj senkinek, sőt.
Amikor megdicsértek a szakításért…
Még sok-sok évvel ezelőtt megismerkedtem egy sráccal, de néhány randi után éreztem, én ebbe nem akarok belemenni. Megbeszéltem vele egy találkát, ahol őszintén elmondtam neki, mit érzek. Nem tagadtam le azt sem, hogy vonzódom hozzá, és elmondtam neki, miért élveztem a vele töltött időt. Aztán elmondtam azt is, miért nem akarom folytatni. Nem voltam túl érzelgős, nem eresztettem túlságosan bő lére, de megfogalmaztam mindazt, amit éreztem és gondoltam.
Nagyon érdekes volt a reakciója, és emiatt akartam elmesélni: Ugyanis megköszönte, hogy mindezt elmondtam neki, majd nevetve hozzátette, „ezt a szakítást szinte még élveztem is”. Az, hogy nem csak dobtam egy üzit, amivel tudattam vele, hogy többet nem akarok találkozni, hanem megfogalmaztam mi van bennem, egy olyan megértő közeget teremtett, ami abszolút elvette az élét és a kellemetlenségét a szitunak. Sőt, így még a barátság is megmaradt közöttünk.
- Hideg fej: Szembenéztem a helyzettel, és felvállaltam, hogy nem akarom folytatni. Hoztam egy logikus döntést.
- Meleg szív: Magát a közlést úgy intéztem, hogy magyarázatot adjak, és meghallgassam őt is. Mindezzel az odaforduló, elfogadó hozzáállással segítettem őt is a továbblépésben.
A hideg fejre általában könnyebben rátalálunk, ám sokszor esünk abba a hibába, hogy azt hisszük, ha hideg fejjel döntünk, akkor a szívünket már nem is használhatjuk. Ám ez nem így van!
A hideg fejet kiegészíti a meleg szív és a kettő együttesen adja ki az egyensúlyt!
Ha a hideg fej mellé odatesszük a szívünket is, akkor bármennyire is kemény és racionális a döntésünk, sokkal könnyebb számunkra és az érintettek számára is.
Legalábbis én így tapasztaltam! Ha nem értetek egyet, nyugodtan vitatkozzatok, vagy kérdezzetek! 😉
***
Tetszett? Nézz szét a lenti ajánló sávban, hátha találsz még olyat, ami tetszik!
Kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!