Ezúttal egy rendhagyó filmajánlóval érkeztem, ugyanis nem kritikát fogalmaznék meg, inkább a film kapcsán szerzett benyomásaimat és gondolataimat osztanám.
Ennél az alkotásnál egy dolgot egészen biztosan megtanultam: kockázatos úgy belekezdeni egy filmbe, hogy semmit nem tudsz a történetről! Azt hittem, valami kis aranyos, romantikus film lesz, ehhez képest egyáltalán nem számítottam nagy fordulatokra. Pedig az élet néha tartogat fordulatokat, és hát ez egy életrajzi film… Szóval kicsit meglepetés volt, de abszolút pozitív élmény.
„Van valami pikáns egy új mese első szavainak papírra vetésében. Sosem tudhatod, végül hová vezetnek.”
A kedvenc filmjeim között tartom számon, mert sokat mesél a párkapcsolatokról, mi is az, amiért megéri elköteleződni, és miért ne bánkódj, ha mégsem teszed. Nem csupán a kedvenc idézeteimet ragadtam ki a filmből, de itt-ott a saját gondolataimat is hozzáfűztem, hogy mi miért is került a listára és számomra mit is üzen. Szerintem érdekes kérdéseket és nézőpontokat vet fel, amiken érdemes elgondolkodni. Vágjunk is bele! 😉
Filmes idézetek és gondolatok a Miss Potter nyomán
„Ez a könyv sok mindent megváltoztat számomra, Mr. Warne. […] Először is, ezzel bebizonyítom anyámnak, hogy egy 32 éves hajadon nő másra is képes, mint teadélutánokra járni, és ostoba beszélgetéseket végigmosolyogni.”
A szingli nő csak boldogtalan lehet?
„Nos, Norman mondta, hogy Ön hajadon, akárcsak én, és egyáltalán nem boldogtalan emiatt. Mondhatom, ennek felettébb örülök. […] Nos, az összes hajadon nő a mi köreinkben – és higgye el, vannak néhányan – egész nap ücsörögnek, pletykálnak, majd rejtélyes módon sírva fakadnak a végén. Ön azonban csinált valamit. Írt egy könyvet! Figyelmeztetem, elhatároztam, hogy nagyon fogom kedvelni Önt.”
„Nem értelek téged, Beatrix. Apád és én bemutattunk számos hozzád illő fiatalembernek a te köreidből, vagyonos és jó családból származó fiatalembereknek.”
Egy nő, aki nem akar férjhez menni, érthetetlen jelenség. Sajnos sokszor még ma is tapasztalom, hogy a társadalom az egyedülálló nő jelenségén elcsodálkozik, nem érti, mégis hogyan képes így élni. Azon meg teljesen ledöbbennek, ha még boldog is tud lenni. Mintha az lenne az egyetlen elfogadott reakció egy egyedülálló nőtől, hogy kesereg a saját helyzetén…
Sokszor egyszerűen lesajnálják a pár nélkül élő nőket, azon gondolat nyomán, hogy a nőkben működik a „feltétlenül tartoznom kell valakihez” program. Ám, ez nem egészen így van.
Szociális lények vagyunk, kisebb-nagyobb közösségekhez tartozunk, társadalomba szerveződünk. Az emberi kapcsolatok iránti igény egy szükséglet, köztük a lelki kapcsolódás iránti igény is. De ez nem feltétlenül csak szerelmi kapcsolatokban élhető meg. Viszont mintha a társadalom kimondatlanul, de elvárná a nőktől, hogy csak férfi mellett legyenek boldogok.
Ha egy nő nem akar férjhez menni…
De mégis milyen érzés rájönni, hogy nem Te magad akarsz férjhez menni, hanem mások akarják ezt? És te saját magad mit akarsz?
„- Mikor döntötted el, hogy sosem mész férjhez?
– Épp a huszadik születésnapom előtt. […] és abban a pillanatban tudtam, hogy többet egyetlen kérőt sem fog bemutatni és hogy sosem fogok férjhez menni. És ez megdöbbentett. De meg is könnyebbültem. Aztán ez döbbentett meg.”
Beismerni azt, hogy így is jól érzem magam, még ha ez ellent is mond a társadalmi elvárásnak, döbbenetes élmény lehet, saját magunkon is meglepődhetünk. Mégis felszabadító az, ha már nem a külső elvárások irányítanak, hanem vállalom magamat, akár független szellemiségemmel együtt is.
Mi az, amiért érdemes elköteleződni?
És most következik két elsőre ellentmondónak tűnő idézet, amik mégis ugyanazon szereplőtől származnak…
„A férfiak unalmasak. Csak két dologra jók az életben, pénzügyi támogatásra és nemzésre.
– Millie. Ez gyalázatos!
– Ah, de az ára…
– Milyen ár?
-Háztartási rabszolgaság. Gyermekszülés. Borzasztó. Nem. A hajadon nőknek jobb életük van! Esküszöm, így igaz. Nincsenek házak, gyerekek, férjek és megerőltető dolgok.”
„Beatrix, ne légy bolond! Menj hozzá! Holnap. Ne vesztegess egyetlen percet se. Hogy habozhatsz egyáltalán?[…] Én nem aggódnék érted, ha… ha jönne valaki, aki szeretne és akit szeretnék, anyámat sem venném figyelembe.[…] Esélyed van arra, hogy szeressenek. Ragadd meg!”
Látszólag ellentmondás, ám szerintem pont az a mély bölcsesség van meg benne, hogy ha csak azért megy valaki férjhez, hogy ne maradjon vénlány, vagy mert „ketyeg a biológiai órája” és „muszáj”, akkor bizony az első idézet lesz az érvényes. Akkor már jobb egyedül.
Ám, ha valód lelki kötelékről van szó, ha őszintén ott a vágy bennem, hogy adjam magam, az tényleg a boldogsághoz vezet. Akkor bizony meg kell ragadni a lehetőséget!
Független típusok márpedig léteznek!
Tudom, hogy a közbeszéd nem ezt sulykolja, de vannak ilyen és olyan emberek is. A férfiak között is léteznek ragaszkodóbbak, akik igénylik, hogy partnerük és kapcsolatuk legyen; és természetesen vannak függetlenebb jellemű férfiak is, akiknek jó egyedül is, esetleg igényük van az egyedüllétre is. Ezt általában elfogadjuk.
De ugyanígy megvannak ezek a típusok a nők között is! Bármily hihetetlen léteznek függetlenebb típusú nők, akikben nem munkál vérmesen a „valakihez tartozás” program. Ezen nők számára szenvedés egy olyan kapcsolat, ami csak azért jön létre, hogy legyen. Ezek a nők csak akkor köteleződnek el, ha azt tényleg szívből tudják megtenni, nekik nem a férj megléte a fontos, hanem a személye! De a filmből is van idézet, ami magyarázatul szolgál…
„Nem akartam az az ostoba nő lenni, aki csak azért megy hozzá valakihez, mert az elfogadható, vagy elég gazdag ahhoz, hogy eltartsa őt. De ez azt jelenti, hogy engem már senki nem fog szeretni?”
Nem vagy kevesebb egyedül sem!
Számomra óriási inspirációval szolgált annak idején ez a film, felnyitotta a szemem arra, hogy egyáltalán ne érezzem magam kevesebbnek, csak azért, mert nem érzek kényszert arra, hogy mindenáron elköteleződjek. Hogy ne érezzem kevesebbnek magam csak azért, mert páratlan vagyok. 😛
De hogy is indítottam? Az élet tartogat fordulatokat, és számomra is tartogatott már nem is egyet.
A fordulatok között pedig rájöttem, hogy egyedül is nagyszerűen érzem magam. És teljesen egyetértek Miss Potter-rel! Nem akarok csak azért valakivel együtt lenni, mert az az elfogadható, ha egy nőnek van valakije. De ez nem azt jelenti, hogy engem már soha senki nem fog szeretni! 😉
„Van valami pikáns egy új mese első szavainak papírra vetésében. Sosem tudhatod, végül hová vezetnek. Az enyém ide vezetett. Ahova tartozom.”
Ha szívesen olvasgatnál további bejegyzéseket és gondolatfoszlányokat, amiket filmek és egyéb történetek nyomán írtam, nézz körül a Meg-Látó kategóriában!
Kövess minket Facebookon és/vagy Instagramon, nehogy lemaradj az újabb eszmefuttatásokról!
1 thought on “Miss Potter és egyéb vénlánykodások”