Jó pár éve találkoztam először ezzel a jelenséggel, amit bár egyáltalán nem látok általánosnak, de tetten érhetően jelen van. Na, de miről is van szó, és miért új hullám? Vagy inkább, pont konzervatív? A címkéket majd mindenki maga aggathatja rá, de lássunk is neki!
Előzetesen szeretném megjegyezni, hogy ezt a posztot szintén nem ítélkezés céljából írtam, csak szeretném bemutatni, hogy ilyen is van, aztán mindenki azt kezd az információval, amit akar.
Mostanra már többször is szembe jött velem az a jelenség, hogy férfiak teljesen maguktól vannak azon az állásponton, hogy kapcsolat esetén nem hogy nem siettetik, hanem ők maguk akarnak várni az első együttléttel.
A szex körül forog minden…
Mind ismerjünk azt a pasis hozzáállást, hogy mielőbb kerüljön sor a szexre. Egyesek egészen odáig mennek, hogy ez egyfajta beugró, mert hát a boltban is felpróbáljuk a ruhát, mielőtt megvesszük; és ha nem áll kötélnek a leányzó, akkor más után néz a srác. Míg a másik oldalon ott vannak azok a pasik, aki úgy vélik, ha egy lány túl hamar adja magát, ott eleve kizárt a kapcsolat, mert hát „ilyen nő” ugyan nem kell, mert értéktelen.
Na persze nő legyen a talpán, aki ezen el tud igazodni…
Egyébként egészen szélsőséges hozzáállásokkal is lehet találkozni, személyes „kedvencem”, amikor a két fenti álláspont egyszerre van jelen. Például egy alkalommal az egyik haverom hosszasan fejtette ki, hogy ő mindent megtesz, hogy minél hamarabb sor kerüljön a szexre (…akár az első 15 perc után…), mert fontos, hogy mielőbb kiderüljön, hogy passzolnak-e ilyen téren, ám ha hamar megvan a csaj, akkor „kuka”, még ha egyébként eleve többet akart tőle. (Megjegyzem a „hamar” jelentése eléggé homályban maradt.) Lehet, hogy ebben csak számomra van ellentmondás, és felfedezni vélek némi felelősséghárítást is, de mindenesetre ráhagytam, mindenkinek joga van a saját nézeteihez…
Alternatív csajozás?
Ehhez képest konkrétan lehidaltam, amikor az első olyan férfi véleményt hallottam, hogy először azt igyekszik kitalálni, ő mit akar a lánytól, és ennek függvényében közelít hozzá. Vagyis előbb azon próbál eligazodni, ő maga nyitott lenne-e párkapcsolatra az adott személlyel, vagy egyéb laza, kötöttségektől mentes kapcsolatot szeretne, esetleg csak egy éjszakát. Majd ennek függvényében viszonyul valahogy a másik félhez. Már van vagy 6-7 éve, hogy az első ilyen véleményt hallottam, és azóta több hasonlóval is szembetalálkoztam már. Bár az tény, hogy nem tömegesen, de azért létezik ilyen is!
A közös jellemzők
Nagy vonalakban szeretném felvázolni ezeknek a pasiknak az álláspontját, illetve a közös pontokat.
- Általában nyitottan, a másik felet partnernek tekintve állnak a szituációkhoz, és nem titkolják a valódi szándékaikat. Akkor sem, ha csak egy éjszakát szeretnének. Érdekes, hogy számomra baromi vonzó volt ez a fajta őszinteség, sőt kényelmes, mert biztonságban éreztem magam, nem kellett tartanom attól, hogy át fog verni, mert konkrétan megmondta a lehetőségeket.
- A hozzáállásuk központi eleme, hogy nem a szex, és nem is a vágyak, az élmények hajkurászása, hanem az ember kerül a központba. Igyekeznek korrekten hozzáállni az emberi kapcsolataikhoz.
- Mivel csak piszkálta az oldalamat, alkalomadtán rákérdezgettem, és nem számoltak be arról, hogy adott esetben így kevésbé lenne mondjuk szingliként aktív a szexuális életük, amit annyira azért nem csodálok, mert ez a fajta magabiztos tartás, és ahogy hozzáálltak más emberekhez nagyon-nagyon vonzó. Az egyik válasz, amit a kalandokkal kapcsolatban kaptam egy laza félmosolyt melletti, „így is simán van kivel hazamennem, ha azt szeretném” volt.
- A lényeg, amennyiben úgy ítélték, hogy az adott nővel párkapcsolatot is el tudnának képzelni, akkor önszántukból vártak a szexualitással. Ha mind a két oldalról van fogadókészség, akkor ezt az időt pedig inkább arra szánják, hogy megismerjék a lányt, illetve egymást, ezzel egyfajta alapot adva a későbbi kapcsolatnak.
- Képesek voltak tiszteletben tartani a másik embert és a másik döntését, vagyis ha nem volt kölcsönös az érdeklődés, vagy „nemet” kaptak, azt elfogadták.
- Természetesen különféle hozzáállásokat tapasztaltam a „mennyit várunk” téma kapcsán. Több legtöbb sráctól hallottam viszonylag konkrétan az egy hónapot. Mások nem határolták be ennyire karakteresen, inkább a természetes kibontakozásnak hagytak időt, de náluk is 2-4 hét volt az átlagos válasz.
- Nem csak belesodródni akarnak a szituációkba, kapcsolatokba, hanem aktívan és tudatosan jelen lenni, alakítani azt. Többük beszámolt arról, hogy nem kedvelik az olyan kétes szituációkat, amikor „maguktól alakultak a dolgok”, szerintük így kiszámíthatatlanabb a kimenetel, nagyobb az esély a félreértésekre és a kínos szituációkra.
- Ezekről az illetőkről nagyjából minden esetben az volt a benyomásom, hogy van tartásuk, abszolút megbízhatóságot sugárzó pasik voltak.
- Tudják mit akarnak, és ezt képesek kifejezni is. Képesek nemet mondani, ha nem tetszik nekik egy személy vagy szituáció.
Egyáltalán nem ezt látom általánosnak, és ugyan vannak férfiak, akik így élnek, de tényleg ritkák. Nem vagyok benne biztos, hogy mind a két kezem szükséges lenne, ha össze akarnám számolni, hogy az elmúlt 6-7 évben hány ilyennel találkoztam. Ettől függetlenül léteznek, és talán ez a legfontosabb!
Ahogy kezdtem, nem célom ítélkezni és megmondani, hogy ez-e a jó hozzáállás, bár az lehet kitűnt a soraimból, hogy számomra nagyon szimpatikus. Csak szerettem volna bemutatni, aztán mindenki magáévá tesz belőle annyit, amennyit szeretne. 😉
***
Tetszett? Nézz szét a lenti ajánló sávban, vagy a Pár-Találó kategóriában, ahol tanácsokat találsz a párkereséshez!
Kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!