Egy újabb személyes történetet kaptunk, ezúttal életmóddal kapcsolatos témában. Az előnytelen, mozgásszegény életmódból fakadó testi bajok beépülhetnek az életünkbe, annyira, hogy megtanulunk velük együtt élni, és már észre se vesszük őket. Az meg pláne nem jut eszünkbe, hogy tenni lehetne ellene. Egy ilyen esetről és a jóga gyakorlása által szerzett élményekről szól ez a történet, ami remélem nem csak tanulságos, de inspiráló is lesz.
17 évesen ismerkedtem meg a jógával. Az ok prózai: a kedvenc rock bandám gitárosáról köztudomású volt, hogy minden reggel jógázik, az ő hatására szerettem volna kipróbálni. Szóval a motivációt nem a mozgás maga vagy a szellemiség adta, és még csak nem is a divathóbort volt.
Jógikus kezdetek
Történt egyszer, hogy a TV csatornák között kapcsolgatva, pont elkaptam egy jógás műsor kezdetét. Gondoltam, ha már úgyis régóta fontolgatom, akkor kipróbálom. Nagyon megtetszett, és meg is lepődtem, mert köze nem volt azokhoz, a számomra kényelmetlen mozgásformákhoz, amiket addig – jórészt az iskolai testnevelésről – ismertem. Kényelmes volt, bár nem minden gyakorlat kivitelezése ment egyszerűen, de nem éreztem leterhelőnek és kellemes utóérzetet hagytak a gyakorlatok maguk után.
Mivel ez a műsor rendszeres sorozat volt, és naponta kétszer vagy háromszor is leadtak egy-egy részt, rászoktam, hogy a délutánit megcsinálgassam. A műsor alapvetően kezdőknek szólt és csak 20 perces volt. Olykor könnyebb, olykor nehezebb gyakorlatsorokat mutattak be, de mindig pontos instrukciókkal láttak el, a helyes kivitelezés érdekében. Megkedveltem, és amikor elérkezett a nyári szünet, már naponta kétszer, reggel és délután is időt szakítottam a műsorra és a jógázásra.
Mozgás nélküli előzmények
Egyébként tizenévesen nem voltam túl sportos. A tesi órát ki nem állhattam, és minden adandó alkalmat megragadtam, ha lógni lehetett. A helyzet az, hogy az iskolai testnevelés nem túl változatos: kosárlabda, kézilabda, esetleg röplabda vagy foci. Nekem meg világ életemben mínusz kettes labdaérzékem volt. Mivel egyébként is az atlétika vagy a tánc az, ami közel áll hozzám – amit persze soha nem csináltunk – ezért esélyem sem volt megszeretni a sportot.
Erről bővebben is mesélek, itt: Mindennapos testneveléssel sportos felnőtté válunk?
Ez viszont egyenesen vezetett oda, hogy nagyon mozgásszegény életet éltem – inkább mozgás-elbliccelőset -, ami a tinédzserkori fejlődő szervezetem számára nem volt túl előnyös. Így talán nem is csoda, hogy gerincproblémák alakultak ki nálam.
Amikor a hátfájás normális…
Nagyjából 12-13 éves koromtól kezdve minden este úgy tértem nyugovóra, hogy amikor elterültem az ágyon, egy tompa fájdalom áradt szét, végig a gerincem mentén. Ez annyira az életem része volt, hogy azt hittem normális. Meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg ez probléma. De honnan is tudtam volna, hiszen ez volt az, amit ismertem?! Így számomra a hátfájás természetes volt. Egészen addig, amíg jógázni nem kezdtem…
Ajánló: 7 sport, ami hatékony hátfájás ellen
Ezt tapsztaltam, amikor jógázni kezdtem:
- Egyetlen 20 perces jógától is nagyon kellemes testérzetem lett, könnyedebbnek éreztem magam, jó érzés volt a testemben lenni, ezért kedvet kaptam a folytatáshoz.
- Néhány alkalom után, ahogy kezdtem belejönni, egyre inkább éreztem, mennyire kellemes ez a mozgásforma. A hátamnak meg különösen az volt. Érezni kezdtem azt is, hogy nagyon feszes, görcsös és fájós a hátam. Tudatosodni kezdett bennem, hogy nem jó az, amit a hátamban érzek, de lehet rajta segíteni, javítani. Éppen ezért nagyon jól estek a speciálisan a hát nyújtását és lazítását célzó gyakorlatok.
- Néhány hét után kezdett enyhülni az a tompa fájdalom a hátamban lefekvéskor, és talán egy vagy másfél hónap kellett, hogy teljesen el is tűnjön. Akkor jöttem rá, hogy ami addig természetes volt számomra, az valójában nem volt normális.
- Egy-két hónap után láthatóan szebb lett a tartásom. Sőt, rájöttem, hogy vannak izmaim. Ruganyosabb lettem, és sokat javult az állóképességem. Persze a viszonylag gyors eredmények részben a fiatal koromból és a nagyon vékony, eredendően hajlékony testalkatomból eredtek. (Ennyi idősen még fogékony a test, ez nagy előny volt nekem.) Szépen fokozatosan erősödtem, miközben a sok nyújtás miatt ruganyosabb is lettem.
- Nagyjából két hónap után már nem csak jól esett, de kívántam is a jógát (és úgy általánosságban a mozgást). Sőt, már nem volt elég a 20 perc. Lassan elkezdtem bővíteni az időintervallumot és az erősségi fokozatot is emeltem.
- Három-négy hónap folyamatos jóga után, minden mozgást sokkal jobban bírtam. Energikusabb lettem, és a nagyobb fizikai megterhelést jelentő sportoktól, vagy nagyobb kihívást jelentő jóga gyakorlatoktól sem riadtam már vissza. Magabiztosabban bántam a testemmel.
A mindennapos jóga hatásai
Hamar rájöttem, hogy a hátfájásaim egyáltalán nem voltak normálisak. Elég tanulságos felismerés volt, amikor ez tudatosult bennem. De már azt is tudtam, hogy képes vagyok tenni a fizikai „jobb létemért”. Nem csak felismertem a hátproblémáimat, de rendkívül ösztönző volt, hogy a jóga révén tenni is tudok azért, hogy egyre jobb és jobb legyen. Éreztem az enyhülést, elkezdtem külön figyelmet fordítani azokra a gyakorlatokra, amelyek a hát rugalmasságát segítették elő.
A jóga egy rendkívül jó mozgásforma, mert a légzés irányításával és a kicsit elmélyülősebb hozzáállásával hatékonyan fejleszti a testtudatosságot is. Az ember megtapasztalja a saját határait, elkezdi érezni, mikor lehet még tovább menni, és mi az, ami adott pillanatban ártalmas a testnek. Ennek nagy hasznát vettem más sportoknál is! (Ugyanis idővel mindenféle mozgásformára nyitotabb lettem.) Fel tudtam ismerni mikor húzhatok rá „még nyolcat”, és hol az a határ, amikor már nem szabad. (Még akkor sem, ha az edző nem értett velem egyet, én hallgattam a testemre).
Amit megtanultam a jógától:
- Megtanultam a testem tiszteletét, hogy meddig mehetek el akár erősítés, akár nyújtás közben.
- Megtanultam hallgatni a testemre. Most már tudom hol vannak a határaim, és hogyan tágíthatom őket, úgy, hogy ne okozzak kárt magamban.
- Nagy mértékben fejlesztette a testtudatosságomat.
- Megtanított a helyes légzésre, aminek minden más sport esetén hasznát vettem.
- Megtanultam, hogy nem kell elfogadni a testi bajokat, lehet dolgozni a javításán.
- Megtanultam, hogy van olyan mozgásforma, ami passzol a mentalitásomhoz és a fizikai adottságaimhoz. Rájöttem, attól, hogy béna vagyok a labdával, másban lehetek ügyes, lehetek sportos, és lehetek jó kondiban.
Összességében a jóga pont a legjobbkor vált az életem részévé, nagyon hasznos tanulságokkal szolgált, aminek nem csak a sportban tudtam hasznát venni, de végső soron az élet számtalan más területén is, így hasznos tanulságokkal indulhattam neki a nagybetűs életnek.
***
Tetszett? Nézz szét a lenti ajánló sávban, hátha találsz még olyat, ami tetszik!
Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!
6 thoughts on “Így változtatta meg a jóga az életem”