A minap egy elég érdekes beszélgetésben volt részem, ugyanis egy ismerősömmel tipikusan férfi kérdés-női válasz jellegű értekezést folytattunk, amelynek során igyekeztem minél inkább megvilágítani a női viselkedés rejtelmeit a felmerült kérdéssel kapcsolatban, illetve annak tükrében megértetni, hogy ami ellentmondásnak látszik, valójában nem az. Nem tudom végül mennyire sikerült – úgy tűnt, ő megértette – viszont engedélyt kaptam a beszélgetés megosztására, hátha mások okulására is szolgál.
Az alapkérdés valahogy így hangzott: „Ha a csajok is fantáziálnak, akkor adott helyzetben, miért nem mennek bele a megvalósításba?”
No, akkor nézzük, mire jutottunk a terefere során. 😉
Tamás: Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy mi kell a nőknek. Most már nyilván csak teoretikusan, mert a gyakorlatban már nem tesztelhetik semmit, de egy-egy helyzetben elgondolkodok, vajon hogyan reagálnának a nők… Egyszerűen csak olyasmikre gondolok, hogy nekem gyakran megfordul a fejemben például, hogy de szép az a lány, milyen jó lenne bármit csinálni vele. Ilyesmi megfordul a lányok fejében is, ha meglátnak valakit, aki bejön nekik? Lényegében ezek erotikus fantáziák idegenekkel, és úgy gondolom, ilyenek nincsenek a lányoknak…
Luci: Miért ne lennének? Persze, hogy megfordulnak ilyenek a fejünkben és el is játszunk a gondolatokkal. A nőknek is vannak szexuális vágyaik és fantáziáik is, hiszen minket is ösztönöz a biológia a fajfenntartásra. Az viszont tény, hogy ilyesmiről keveset beszélünk, és inkább csak úgy egymás között a csajokkal. Ennek két oka van, egyrészt ez számunkra amolyan intim dolog, ami a privát szférán belül van, nem feltétlenül szeretjük kiteregetni a fantáziáinkat. Másrészt még mindig van egy erőteljes társadalmi nyomás, ami a női szexualitást, illetve annak felvállalását és megélését megbélyegzi. Emiatt pláne, hogy inkább csak szűk körben diskurálunk ilyesmiről, és csak kisebb mértékben osztjuk meg az ellenkező nemmel.
Tamás: Azon is elgondolkodok néha, ha odalépnék a vonaton egy általam szimpatikusnak tartott lányhoz és minden bevezető nélkül megcsókolnám, ha esetleg ő is szimpatikusnak tart, akkor viszonozná-e…
Luci: Az egy dolog, hogy ránézésre szimpatikusnak tart-e. Ez nagyjából az a helyzet, amikor ajtóstul rontasz a házba, engedély nélkül, és még az esetleges szimpátia sem jelenti azt, hogy ilyesmit megtehetsz. Sértő egy nőre nézve, ha kíváncsi sem vagy arra, hogy szeretné-e, csak megteszed. A ránézésre kialakuló szimpátia jobbára nem elegendő a fizikai kontaktushoz. Minden további lépést csak a pozitív visszacsatolás függvényében szabad megtenni, bármilyen más metódus esetén valójában semmibe veszed a másik akaratát, így meg már teljesen mindegy, hogy eredetileg (ránézésre) szimpatikus voltál-e vagy sem, mert a tetteid alapján már nem leszel az. Csak akkor lehet ilyesmit (vagy bármi mást) megtenni, ha teljesen egyértelműen jelzi, hogy nyitott erre. Egyébként sértő.
Tamás: Lányokkal beszélgetve előfordult, hogy elmesélték a fantáziáikat, de a legtöbb olyan volt, hogy ha az tényleg megtörténik, akkor valószínűleg hiszti, meg zaklatás, meg felháborodás az eredménye.
Luci: Attól, hogy a fejedben valami jó ötlet, és esetleg fantáziálsz róla, még nem jelenti azt, hogy a valóságban is klassz lenne. A fantázia egy zárt közeg, és sok esetben nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy a valóságban ez nem tudna működni.
Tamás: Például egyik ismerősöm mesélte, hogy ő fantáziál arról, hogy vonaton, ilyen régi fülkés vagonokban egy tök ismeretlennel szexeljen. De ha elképzelem, hogy valaki felveti ezt a vonaton egy ismeretlen lánynak, akkor egyből szexuális zaklatás a reakció, meg pofozkodás… Szóval, akkor hogy is van ez?
Luci: Oké, tételezzük fel, van olyan férfi, aki arról fantáziál, hogy egy vadidegennel megismerkedik, aki őt egy rövidke kérdés után már análisan kényezteti. Tegyük fel, hogy valaki csak úgy odamegy ehhez a férfihez és felajánlja neki, hogy anális örömökben részesíti. Gondolod belemenne?
A legtöbb nő számára a szex egy intim dolog, pont azért, mert valakit be kell hozzá engednie a saját testébe, ezért egyáltalán nem mindegy a partner személye. Az aktust nem kiragadott dologként kell értelmezni, annak van egy felvezetése, még akkor is, ha csak kalandról beszélünk, előtte azért megismerkedünk, és az ismerkedés folyamán mérjük fel a partner személyét, hogy „beengedhető-e”. A ránézés meg egy kérdés a felméréshez nem elegendő. Arról nem is beszélve, hogy mind tudjuk, hogy egy fantázia a kényünk-kedvünk szerint alakítható közeg, ott nincs kockázat, a valóság viszont teljesen más.
Tamás: Oké, de mondjuk, hogy fantáziáltál a vonatos történetről, egy jóképű, izmos, mediterrán vérmérsékletű félistenről. Aztán egy hét múlva minden körülmény adott a vonaton, ugyanazok mint a fantáziádban, ott ül a félisten csávó és rád mozdul…
Luci: Azért nem mindegy, mit értünk az alatt, hogy „rád mozdul”. Ha azt, hogy rám néz, majd mint derült égből villámcsapás, csak úgy megkérdezi – még ha udvariasan is – van-e kedvem szexelni… Hát, a fantázia és a valóság között az a különbség, hogy ez teljesen váratlanul érne. Kontextus nélkül ezen csak ledöbbenek. Ahhoz, hogy egy ilyen helyzet kialakulhasson kell a szituáció, a kontextus. Egy nőt el kell csábítani, meg kell teremteni a befogadásra alkalmas közeget, az meg nem annyiból áll, hogy ránézek a másikra. Nyilván nem elképzelhetetlen, hogy ilyesmi megtörténjen, de ahhoz az kell, hogy két olyan mentalitású ember legyen, akik történetesen vonzónak találják egymást, éppen kettesben vannak a fülkében, valahogy elindul egy beszélgetés és hozza magával a szituáció az eseményeket. De annak, hogy ténylegesen megtörténjen, elég kicsi a valószínűsége. Ahhoz a csillagok olyan szintű együttállása szükséges, ami nagyon ritkán adódik. Egyébként most nevetni fogsz, de egy ismerősömtől hallottam vonaton szexelős sztorit, bár az párkapcsolaton belül elkövetett bujaság volt… 😀
Tamás: Hát nem tudom, sokat gondolkodtam ezen a szituáción, de nekem mindig szexuális zaklatás vagy molesztálás lett a vége…
Luci: Mert abból az irányból közelíted, hogy neked felmerül ilyen a fejedben, és arra milyen reakció születne. Igen, azt jól érzed, hogy ebben a formában ez jó eséllyel kiveri a biztosítékot. Ez a verzió a másikat nagyjából statisztaként kezeli a fantáziáid megvalósítása közben. De a valóságban két ember szerepel, akiknek nem feltétlenül jár ugyanaz a fejében. Persze ez nem jelenti élből azt, hogy megfelelő körülmények között maga az esemény – példának okáért szex a vonaton – ne történhetne meg.
A hangulat és a befogadásra kész szituáció megteremtődése a kulcs, egyébként tényleg elküldelek a búsba. És persze hiába van ott a szituáció és a hangulat, ha egyik vagy másik személynek nem olyan a mentalitása, hogy ilyesmit bevállaljon… De most gondolj bele, üldögél szegény leányzó a vonaton, mindenféle jár a fejében. Egyébként lehet, úgy alapvetően szimpinek talál, de ezer más dolog van a fejében, számlák, meg vizsgák, meg a főnöke hülyeségei. Erre te felbukkansz a homályzónából és felteszel egy ilyen kérdést, csak úgy a semmiből… Az őt váratlanul fogja érni, mert semmi előzménye és jele nem volt, a szexhez meg kell a felvezetés. Amúgy pont ezért van az, hogy stabil párkapcsolatokban sokkal több ilyen őrült sztori valósul meg, mert egy csomó komplikáló tényező kikerül a képletből.
Sikerült annyira megközelíteni a megértést, amennyire akkor meg lehetett, ezt követően pedig már egészen más irányba kanyarodott a beszélgetés. Na csajok, Ti miket válaszoltatok volna Tamás kérdéseire?
Srácok, ha vannak dolgok, amiket nem értetek a csajokkal kapcsolatban, kérdezzetek nyugodtan! 😉
Tetszett a bejegyzés? Nézz szét a Love-Box kategóriában, hátha találsz még érdekes írásokat!
Kövess Facebookon, hogy ne maradj le a legújabb posztokról!