Az ideál egy lényeges pontja a párkeresésnek, de ettől függetlenül rendkívül furának találom, amikor valaki felteszi a kérdést, hogy milyen az ideálom.
Ez egy gyilkos kérdés, amit szerintem tilos feltenni az ismerkedés kezdeti szakaszában. Alapból azt gondoltam volna, hogy nincs az az ember, aki besétál ebbe a zsákutcába, de mégis vannak, akik készakarva rúgnak maguknak öngólt.
Éppen ezért gondoltam, vegyük át egy kicsit ezt a témát, kezdve azzal, hogy mi határozza meg az ideált és van-e és mekkora a jelentősége. De ígérem a végére azt is elmagyarázom, miért nem érdemes feltenni ezt a kérdést.
Amikor berángattak a csapdába…
Hadd kezdjem egy saját történettel, ami a kérdés nyilvánvaló problematikáját egyből meg is világítja. Egy alkalommal társkeresőn leveleztem egy sráccal, aki megkérdezte tőlem, hogy mégis milyen az ideálom.
Arra már nem emlékszem pontosan, hogyan jutottunk el idáig, de nagyjából a rutinkérdéseinek egyike lehetett ez. Arra viszont nagyon is emlékszem, mennyit vívódtam rajta, hogy erre most ugyan mit válaszoljak, mert volt itt egy kis bökkenő. Bár szimpatikus volt, és kedvemre való volt a levelezésünk is, de ha pusztán az ideálokra építkezünk, hát… annak nem felelt meg.
A helyzet az, hogy az ideálomat (legalábbis külsőre) inkább a világos hajú, világos szemű pasik jelentik, ám az illető barna hajú, barna szemű és kreolosabb bőrű volt. Szóval sokat vívódtam, hogy most legyek őszinte, amivel nem biztos, hogy piros pontot szerzek, vagy kezdjem az egész kapcsolatot hazugsággal, esetleg kerteljek és térjek ki a válaszadás elől, de az meg majdnem egyenlő a hazugsággal.
Nem vagyok az a kertelős típus, és nálam piedesztálon van a kőkemény őszinteség és igazság. Másrészt, aki feltesz egy ilyen kérdést, az ahhoz is legyen elég bátor és magabiztos, hogy kibírja a választ. Szóval megkapta az igazságot. Csakhogy ezen nagyon durván kiakadt.
Egyrészt megértem, nem kellemes szembesülni azzal, hogy a másiknak alapvetően nem ez a zsánere.
Másrészt egy online felületen, ahol csak némi információt látunk és egyébként jórészt a képek alapján hozunk döntést, akkor a beszélgetésünk megvalósulása már eleve jelzés arra, hogy bejön nekem.
Megértem, hogy sérti az egóját az a tény, hogy alapból inkább a szőkékre bukom, de ebben a kontextusban ez nekem hülye hisztinek tűnt, ráadásul maga borította a saját fejére a bilit.
Számít, ha nem vagyok az ideálja?
Nem gondolom, hogy az ideál szerepét túl kéne értékelni. Ugyanis a zsáner egy elég összetett dolog, sok minden határozza meg, ráadásul nem is annyira állandó, mint ahogy azt elsőre gondolnánk. Életünk során velünk együtt változik az ideálunk is, és ez teljesen természetes. Az élményeink és tapasztalataink nem csak minket alakítanak, de az ideálunkat is.
Kézenfekvő példa a változásra…
Az életkorunk is befolyásoló tényező, például tizenévesen még teljesen normális volt tőlem, hogy adott esetben egy negyvenes pasit öregnek ítéltem és semmi vonzót nem találtam benne, akkor sem ha szőke és világos szemű volt. Akkoriban az ideálomat jórészt tejfelesszájú tinibálványok jelentették.
Viszont most már közelebb vagyok a harminchoz, mint a húszhoz és ebből a nézőpontból az apróbb ráncok egy férfi arcon már egyáltalán nem tűnnek szépséghibának, bizonyos esetekben még vonzónak is találom.
Most még bele se merek gondolni, hogy ez olyan, ma elképzelhetetlen dolgokhoz vezethet, hogy egy-két röpke évtized múlva be fogok indulni egy szexi nagypapára… 😀 😀 😀
Szóval az ideált sok-sok minden együttesen alakítja ki, ami életünk során velünk változik. Összeszedtem néhány olyan befolyásoló tényezőt, amely hatással van, illetve hatással lehet az ideál képünkre.
Milyen tényezők lehetnek hatással az ideálra?
- Ellentétes nemű szülő: Ez az egyik leghangsúlyosabb elem, függetlenül attól, hogy milyen volt a szülő-gyerek viszony, nagyban rányomja ilyen vagy olyan módon a bélyegét az ideálra.
- Ellentétes nemű testvér: A testvérek közötti kapcsolat meghatározó, ezért ha van ellentétes nemű testvér, az ő személye is hatással lehet a kialakuló ideálra.
- Adott kor ideálja: Természetesen minden embernek más és más az ízlése, de az adott kor ideálja is hatással lehet a belső mintáinkra.
- Gyerek- és tinikor szépségideálja: Életünk kezdeti szakaszának élményei egész életünkre meghatározóak lehetnek, éppen ezért lehet hatása annak a kornak a zsánerének, amelyben felnövünk.
- Párkapcsolati szempontból meghatározó személyek: Egy-egy jelentős kapcsolat, vagy meghatározó személy, akár teljesen át is alakíthatja a belső ideál-képet. Rengeteg olyan történetet hallani, hogy egy kapcsolat úgy kezdődött, hogy abszolút nem volt az esete a másik, mégis teljesen belezúgott. Ezzel együtt sokszor az ideál képe is átalakult. De a fordítottja is megfigyelhető, egy csalódás is eredményezheti azt, hogy valaki kiábrándul és onnantól már nem vonzódik többet ahhoz a típushoz.
- Első sikeres szexuális élmény partnerének alakja: Különösen a férfiaknál jellemző, hogy az első szexuális sikerekhez kötődő személy alakja rányomhatja bélyegét az ideáljára.
- Életkor és élethelyzet: Ahogy a példában is mondtam az életkor is befolyásolja, hogy mire indulunk be, de akár az is, hogy konkrétan milyen élethelyzetben vagyunk, vagy milyen jellegű kapcsolathoz keresünk partnert.
Mennyire számít az ismerkedés során?
Természetesen jóval nagyobb eséllyel kapjuk fel a fejünket olyanokra, akik megfelelnek az ideálunknak, de szerintem nem érdemes túlértékelni a szerepét. Ez egy sok-komponensű képlet, sok tényező befolyásolja, amelyek együttesen járulnak hozzá az ideál belső képéhez, amely élményeink és tapasztalataink következtében egész életünkben velünk együtt alakul és változik.
Az ideál szerepe
Az ideálnak van szerepe a párkeresés során, mégpedig az, hogy a potenciális partner utáni kutatás közben könnyebben szelektáljunk. Túl nagy megterhelést jelentene az agyunknak minden egyes embert megismerni és kiértékelni, ezért az agyunk optimalizálja a folyamatot és kiszűri azokat, akik megfelelnek a belső mintáknak. Az egyik ilyen belső minta az ideálunk.
Vannak, akik nagyon szigorúan ragaszkodnak az ilyen belső képeikhez és szóba sem jöhet más, de ők valószínűleg nem is közelednek olyanhoz, aki ennek nem felel meg (vagy nem párkapcsolati célzattal). Mások lazábban kezelik ezt és nyitottabban ismerkednek.
A keresésen túl nincs jelentősége…
Ha két ember szimpatikus egymásnak és elkezdenek ismerkedni, akkor szerintem a legkevésbé sem számít, hogy megfelelünk-e a másik ideáljának, és pláne nem érdemes kiakadni azon, ha kiderül, hogy nem. Szerintem kezeljük alapvetésként, hogy két ember azért beszélget egy társkeresőn vagy azért randiznak, mert szimpatikusak egymásnak és szeretnének tovább haladni az ismerkedés folyamatában.
Szóval, ha beszélgetek valakivel az azt jelenti, hogy szimpatikus számomra, és ez teljesen független attól, hogy egyébként mi az ideálom. És éppen ezért szerintem felesleges is rákérdezni, mert az ideálnak a válogatás során van szerepe, később, amikor két ember közeledik egymáshoz, már egyáltalán nem ezen fog múlni. Ellenben egy meggondolatlanul feltett kérdés megingathatja a gyenge egót, és csak konfliktust szül, ezért érdemes átgondolni a kérdés feltételét.
Ha mégis megkérdeznéd…
Ne azért kérdezd meg, hogy így nyerj visszaigazolást arról, hogy tetszel neki. Próbálj elvonatkoztatni a visszaigazolás iránti vágyadtól, ugyanis annak semmi köze a kapcsolathoz, csupán a saját egód és a nem megfelelő önértékelésed mozgatja ezt a vágyat, amivel a másik nem tud mit kezdeni, csak és kizárólag te magad.
Intellektuális kíváncsiságból megkérdezheted, de csak akkor ha szembe tudsz nézni azzal is, ha nem lesz neked tetsző a válasz, a helyén tudod kezelni és csak egy érdekes információként értékeled.
Megvan a magad véleménye a dologról? Ne tartsd magadban, oszd meg velünk hozzászólásban és segíts, hogy minél több nézőpontot megismerhessünk! 😉
Tetszett? Nézz szét a lenti ajánlósávban, hátha találsz mást is, ami érdekelhet!
Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!