Azt hiszem, minden lánynak érdemes életében legalább egyszer közelebbi ismeretséget kötnie Marilyn Monroe történetével. A sztorit persze nagy vonalakban mindenki ismeri: egy szexszimbólum, aki végül öngyilkos lett. Az ikonikus képek és felkapott idézetek mellé mindössze ennyit teszünk. Pedig egy kicsit minden lány olyan, mint ő…
Marilyn Monroe a maszk mögött
Tanulságosnak gondolom az Egy hét Marilynnel című filmet. Talán nem minden idők legjobb alkotása, de olyan szépen rávilágít arra a belső bizonytalanságra, ami a kacérkodás alatt rejlett. Talán nem vagyunk mindannyian filmsztárok, fényes csillagok, de ugyanazok a momentumok jelentek meg nála is, amik a legtöbbünkben felütik a fejüket néha.
Elég szép vagyok? Elég tehetséges vagyok? Szerethető vagyok?
…Ő nem hitte el, hogy az…
Az egyik legnagyobb női ikon nem hitte el magáról… Akinek tömegek borultak a lába elé, és ez mégsem volt elég bizonyíték…
Egy kicsit mindannyian „Marilynek” vagyunk
Valljuk be, néha minden nő elbizonytalanodik. És különben is, ha az a nő, akit még évtizedekkel később is bálványoznak, nem érezte elég jónak magát, akkor mit szóljon az átlagos, az egyszerű kis hétköznapi nő? Ha a szexszimbólum kételkedik magában, az átlagos nő mégis hogyan lehetne biztos magában?
Egy kicsit mindannyian „Marilynek” vagyunk, másokat csodásnak és tökéletesnek látunk, míg magunkban a bizonytalanságot érezzük. Az egyik pillanatban csillogunk, kacérkodunk a kamerával, a másikban magunkba zuhanunk.
Mind ugyanazt akarjuk, hogy szeressenek minket, bár olykor keserűvé válik az a szerelem.
Kicsit mind olyanok akarunk lenni, mint amilyennek őt láttuk: csábítónak, magabiztosnak, kacérnak, gyönyörűnek, vonzónak, fénylő csillagnak. És közben jobban hasonlítunk rá, mint gondolnánk, mert mind bizonytalankodunk és néha magunkba zuhanunk…
Egy nő, akiben kis túlzással mindenki első pillantásra beleszeretett, mégsem érezte magát szeretve, vagy szeretetre méltónak…
Csillogás, árnyék és a női lélek
De vajon én megbirkóztam volna mindezzel az ő helyében? Megbirkóztam volna a figyelemmel, az imádattal? Az éhes férfitekintetek között, el tudtam volna hinni, ha valaki tényleg önmagamért szeret? Egyáltalán felismertem volna? Vagy ugyanúgy elbuktam volna?
Nem szeretjük meglátni az árnyékot, csak a csillogást akarjuk! De a csillogásnak mindig megvan a maga árnyéka. Időnként kicsit mind Marilynek vagyunk, ragyogunk a saját életünk reflektorfényében, miközben belül bizonytalanság marcangol. De mindig ott a lehetőség, hogy megküzdjünk a saját démonainkkal…
***
Tetszett? Nézz szét az ajánló sávban, vagy a Meg-Látó kategóriában, hátha találsz mást is, ami érdekel!
Kövesd a Macskalány Blog Facebook oldalát vagy Instagram felületét, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzéseinkről!