A lelkünknek is szüksége van a farsangi görbe tükörre

Egészen kicsi korom óta imádom a farsang időszakát, a bálokat, a mulatságokat. Bár még javában tombol ilyenkor a tél (idén tényleg, amúgy néha csak elméletben), a szokások mégis humort és jókedvet csempésznek ebbe a szürke időszakba.

Kislányként mindig magával ragadott, hogy jelmezbe bújhatok, álarcot húzhatok és ha csak egy rövid ideig is, de bárki lehetek. Azt, hogy egyszer egy évben még a saját személyemet is elengedhetem, és átmenetileg az anyagi világ ilyen kis szeletkéje sem korlátoz, számomra mindig igazi felszabadulást jelentett.

Ám mostanság, mintha erre is egyre kevesebb lehetőség lenne, kikopnak a régi szokások, és egy kicsit dolgozni kell, ha meg akarjuk élni, ennek az időszaknak a lényegét. Ezért úgy határoztam, ha csak oly módon, hogy egy bejegyzést szentelek a farsangnak, de megemlékezek róla.

A farsang szokása

A farsang az év eleji mulatozások ideje, ami nem annyira egy konkrét ünnepet, inkább egy hosszabb időszakot jelez, amikor a főszerep a mókázásé, lakomáké, báloké és karneváloké. A farsang vízkeresztkor, vagyis január 6-án kezdődik, de a hossza változó, hiszen a húsvétot megelőző 40 napos böjt kezdetéig tart.

A hazai szokások alapján a karnevál ideje, vagyis a farsang csúcspontja a „farsang farkának” nevezett utolsó három nap, ami a húsvétot megelőző hamvazószerda előtti napokat jelöli (farsang vasárnaptól húshagyó keddig tartó időszak).

A farsangi ünnepségek témái a tavaszvárás és a télbúcsúztatás köré szerveződnek. Régen fontos párválasztási időszak is volt egyben (minden társadalmi osztályban), hiszen a mulatozások és bálok remek alkalmat adtak az eladósorban lévőknek a bemutatkozásra és ismerkedésre. Illetve nagyböjt idején már nem lehetett esküvőt tartani, ezért a fiatalok gyakran farsangkor keltek egybe.

A farsangi hagyományok a felszabadultságról és a felszabadulásról szólnak. Az álarcos alakoskodás, tréfacsinálás és a bolondozások görbe tükröt tartanak a hétköznapoknak, ilyenkor viszonylag büntetlenül és sértődés mentesen lehetett kimondani, megmutatni dolgokat, ezáltal lehetőséget adni a szembesülésre és akár a konfliktusok feloldására.

Magyar szokások és a régi falusi világ tréfái

A magyar hagyományokban is számtalan szokás fűződik a farsanghoz, hiszen mind az egyszerű falusi emberek, mind a nemesség kivette a részét a maga módján az ilyenkor szokásos mulatozásokból. A hagyományok tekintetében inkább a falusi élet vonatkozó szokásait szoktuk emlegetni, de a felsőbb rétegek is megtartották a saját mulatságaikat, számos bált, álarcos összejövetelt tartottak ők is, valamint a fiatalokat is sok esetben ilyenkor vezették be a társaságba, tehát a párválasztás itt is helyet kapott.

Van helye a farsangi hagyatéknak napjainkban?

A tréfa mögött a lélek felszabadulása

Ami miatt elsősorban a bejegyzésbe belekezdtem, az a mögöttes pszichológiája a farsangnak, és emiatt szerintem nagyon hasznos, ha a magunk módján kivesszük a részünket és megéljük a farsangot. Valóban egyfajta szelepként működik, ha bele merünk nézni abba a görbe tükörbe. A tréfa pont arra szolgál, hogy egy oldottabb humoros környezetben nézhessünk szembe saját árnyoldalunkkal, vagy éppen azzal, ahogy mások látnak minket.

Januári depresszió helyett szabad tréfálkozás

Az időzítés is nagyon találó! A karácsonyi előtti készülődés és várakozás, valamint maga az ünnep megtölti a tél első felét. Ám az ünnepek elmúltával az év eleji szürkeség könnyen átveheti a hatalmat a jókedvünk felett. Ám pont ilyenkor van a farsangi időszak, ami történetesen a szórakozásról szól. Ne hagyjuk, hogy a téli depresszió elbánjon velünk, inkább csatlakozzunk a mulatozáshoz! 😉

Felfedezni a rejtett oldalunkat

A másik fontos elemét a jelmezek adják. Míg a tréfának az a szerepe, hogy a körülöttünk élők adjanak visszajelzést, addig a magunk által választott maskarákkal mi adhatunk jelzést a környezetünknek, vagy csak megélhetjük egy olyan oldalunkat, amit a hétköznapokban talán nem.

Még ha sokszor nem is tudatosodik bennünk, hogy miért éppen azt a maskarát választottuk, de végső soron mégis egy ránk nagyon is jellemző karakterré lényegít át a jelmez. Lehet az egy vágykép, egy szerep, amit nem merünk megélni, vagy éppen egy félelem kivetülése is. Ez mindegy, a lényeg, hogy az is a részünk, mert valahogyan viszonyulunk hozzá. Legfeljebb a hétköznapokban nem éljük meg, vagy nincs szem előtt, vagy talán még soha nem mertük kipróbálni magunkat abban a szerepben.

Merjünk jelmezbe bújni, merjük levetkőzni saját magunkat, hogy megmutathassuk valódi önmagunkat! Szerintem ez a farsang legfontosabb tennivalója. 🙂

***

Remélem tetszett ez a néhány gondolat! Egyéb ünnepekkel kapcsolatos gondolataimat itt találjátok meg: ünnepek

Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük