Így szedett fel a kedves srác

a rendes pasi

Arra gondoltam, az “ezért nem sikerült felszedned” sorozat párjaként néhány olyan történetet is megosztok, amikor viszont megvett a srác kilóra… És elmesélem a saját megélésemet arról, miért és hogyan lett befutó, mert talán ezek a sztorik is hasznosak lehetnek.

A kedves srác esete

A megelőző időszak

Egy több éves kapcsolat véget értével, az exem után kicsit újra meg kellett találnom önmagam. Számvetést tartottam, előkerültek a régi szeretett hobbik, munkát váltottam, aktívabban fókuszáltam a barátaimra, valamint sok önismereti programon vettem részt. És igen, azért aktívan átdolgoztam azokat a részeimet, amik erőteljesebben feljöttek a szakítást követő “gyászmunka” során.

Bár egy-egy ismeretség befigyelt, leginkább ismerősökön keresztül, de nem igazán foglalkoztatott, hogy találjak valakit. Kellett az a nagyjából egy év, hogy helyre tegyem magam és feldolgozzam a korábbi kapcsolatom.

Miért tértem ki erre?

Jelen történetünk pár hónappal azután kezdődött, hogy újra aktívabban kezdtem ismerkedni. Volt néhány kecsegtető lehetőség, de azokból végül nem lett semmi. Összességében teljesen tiszta terepre érkezett történetünk főhőse, és az ilyen mindig jó alap.

Aktív voltam, lendületes, optimista, jól voltam magammal, megvolt a magabiztosságom és a bizakodásom. Ez mindig egy jó kombó, és jobb, mint amikor még a korábbi, el nem engedett, fel nem dolgozott helyzetek miatt a sérelem, a csalódás, a félelem ott rezeg az emberben. De annál is jobb, mint amikor hosszas randi appozás/társkeresőzés során a sok negatív tapasztalat miatt már eleve kiábrándult az ember, beakadtak a sérelmek, ezért eleve a negatív forgatókönyvre számít, és sokszor pont ezzel szabotálja el a lehetőségeket.

Szóval mindenkit ösztönöznék, ha negatív a hozzáállása, sérelmez dolgokat, akkor ne süppedjen bele ebbe passzívan, mert sokkal eredményesebb, ha önmagunk felé fordulunk, elkezdünk önmagunkban/önmagunkkal (is) jól lenni. Valamint saját magunk nekiállunk feldolgozni és elengedni dolgokat, mert ha jobb állapotban vagyunk, sokkal könnyebben és eredményesebben tudunk ismerkedni.

És hogy volt Ő?

A szóban forgó srác korábban hajón dolgozott és évekig járta a világot, de kicsit belefáradt már és amikor áthelyezték volna egy másik pozícióba, úgy döntött, inkább haza költözik. A családja vidéken lakik, így első körben oda ment. Mielőtt kiment hajóra Budapesten élt, és a hazaköltözés után is itt tervezett újrakezdeni. Ez pedig épp akkoriban volt folyamatban, amikor megismerkedtünk. Az egyik haverjánál az albiban megüresedett egy szoba, amit ki tudott bérelni, és akkor kezdett munkát keresni. Nyilván ez az átmenet azért elég bizonytalan helyzet volt számára, hiszen volt ugyan némi félretett pénze, de azért nem olyan tetemes összeg, hogy munka híján túl sokáig kihúzza belőle. Valamint egy kicsit nehezített a helyzetén, hogy nem akart a szakmájába visszamenni, mert már elege volt az éjszakázásból. Összességében azért optimista volt, örült, hogy újra itthon van, és bizakodóan tekintett a jövőre.

A kezdetek

Tinderen akadtunk össze, szimpatikusnak tűnt a képei alapján. A legerősebb benyomásom az volt róla, hogy nagyon kedves a tekintete. Egy szellemes üzenettel nyitott, ami egyébként a “Mit írjak tinderen?” című posztban is helyet kapott, mert nagyon tetszett. Valamint jó beszélgetés indító is volt, tetszett, hogy van humora, kedves és könnyed a stílusa. Pár nap múlva pedig találkoztunk is.

Az első randi és ahova vezetett…

Aznap délelőtt, amikor tinderre beléptem, a profiljában az volt, hogy több, mint 200 km-re van tőlem… Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy vajon csak állok és várok majd mindhiába a megbeszélt helyen…

Mint kiderült vidéken volt, a szüleinél, és aznap jött vissza. Nyár volt és kánikula, ezért eleve este nyolcra beszéltük meg a találkát, hátha addigra már enyhülni kezd az idő, szóval bőven visszaért még Pestre. Bár egy jó tíz perces késés a részéről azért még befigyelt. 😀

Első benyomásra is szimpatikusa volt, amolyan tipikus kedves, rendes srác típus. Világos haj, világos szemek, átlagos, vékony testalkat, és nagyjából egy magas volt velem. A késés miatt azzal nyitott, hogy hozott nekem egy raffaellot kárpótlásul. Azért ez piros pontos gesztus volt. (Na igen, ez a hogyan kenyerezzünk le egy lányt édességgel fejezet. :D)

Az arcformája, iletve állkapocs csontja kicsit hasonló, mint Brad Pittnek (egyébként nem hasonlítottak annyira), amit később mondtam is neki és sokszor nevettünk rajta, hogy Brad Pitt hasonmás. Illetve, nem egészen: Brad Pittnek nincs olyan kedves, barátságos tekintete, mint neki. 😛

Közös pontok

Volt egy kis enyhe tájszólása, ami érdekes módon még tetszett is, mert valahogy az ismerősség érzésével töltött el. Hamar ki is derült, hogy Békés megyéből származik, ahogyan anyukám oldaláról a családom is. Ráadásul a települések is közeliek, gyerekként pedig minden nyarat arrafelé töltöttem, így ez a közös pont még szimpibbé tette őt a szememben.

Nagyon jó hangulatban telt a randi, jót beszélgettünk mindenféléről. Tetszett, hogy könnyed a stílusa, bármiről lehet vele beszélgetni, van humora és veszi a lapot, ha viccelek. Nagyon kényelmesnek éreztem, hogy kellemes, könnyed a társasága, nem játszmázik, egyenes. És legfőképpen kedves és barátságos.

A randi második felére már kicsit enyhült a kánikula, nyakunkba vettük a várost és némileg becsípni is sikerült. Valahol a Nagykörút éjszakai fényei között, villamos-csilingelés közepette az első csók is elcsattant, amit hamarosan továbbiak követtek. Végül hajnali 1-2 körül kikötöttünk a Blahán, ahonnan már az éjszakaival hazafelé vettem az irányt. Persze invitált, hogy menjek fel hozzá (nem titkolt célból), de nem csinált ügyet abból, hogy ezt az invitálást visszautasítottam.

A kapcsolat alakulása

Nagyjából hasonlóan jó hangulatban, játékos ismerkedéssel telt el további 4-5 randi. Na igen, a nyári élet, Budapest, és a bimbózó kapcsolat frissessége… Szépen alakult a kapcsolatunk, ami az idő ősziesre fordulásával sem vesztett melegségéből, főleg a csukott ajtók mögötti összebújások közben. 😛 Nagyjából fél évig voltunk együtt.

Bár nagyon jól megvoltunk, mégsem mélyült el jobban a kapcsolatunk, és mivel sem ígérgetni nem akartunk, sem egymás idejét húzni, ezért végül egy beszélgetés során arra jutottunk, hogy engedjük el egymást. Egyébként jóban maradtunk, a baráti viszonyuláson nem esett csorba, és később is volt, hogy időnként beszéltünk, néha összefutottunk egy-egy baráti sörre a Ligetben.

Mivel sikerült megnyernie?

  • Kedvesség – Egy nagyon természetes kedvesség szőtte át a jellemét, amihez nagyon jó  érzés volt kapcsolódni. Egyszerűen szívmelengető.
  • Könnyed, laza stílus – Számomra ez szintén nagy pozitívum, bár lehet, hogy ez egyéni preferencia. Elég nagy (és sokszínű) a családom, és a barátaim is sokfélék, nem feltétlenül vagyok ultrapörgős ember, de szeretem a társaságot, a sokszínű közegeket. Ezért nekem fontos, hogy a partnerem, ha nem is nagy közösségi lélek, de szót tudjon érteni sokféle emberrel és be tudjon illeszkedni a világomba, a családi és baráti közegembe.
  • Tájékozottság, intellektus – Azt tapasztaltam, ez részben szintén egyéni dolog és ez nem mindenkinek erős preferencia. De nekem nagyon fontos, hogy intellektuálisan jól tudjak kapcsolódni a másikhoz, és egy-egy beszélgetés során akár filozofálgatva is meg tudjuk vitatni az élet nagy dolgait. Nagyon tudom szeretni, ha a másik ilyen. Sőt, az intellektuális nyitottság kifejezetten olyan dolog, amit tisztelek és fel tudok nézni az ilyen emberekre.
  • Játszmamentesség – Nagyon természetesen, őszintén és nyitottan kezelte a dolgokat. Kimutatta az érdeklődését, és ennek megfelelően viszonyult hozzám, ugyanakkor nem erőltetett semmit, partnerként kezelt. Ez szintén hozzájárult, hogy kényelmes, biztonságos, bizalmi légkör alakuljon ki kettőnk között, amibe jó volt belesimulni. Nem voltak allűrjei, nem próbálkozott manipulálással, tiszteletben tartotta a határaimat.
  • Közös kalandozás – Nagyon jó társaság volt, tetszett, hogy el lehet vele tölteni tartalmasan otthon is az időt, de ha úgy van kapható arra is, hogy kalandozzunk a városban. Ez elég általános párok között, ha sok közös pont van az érdeklődési körünkben, az nagyban meg tudta könnyíteni, hogy olyan programot találjunk ki, ami mindenkinek kedvére való.

Remélem, tetszett ez a kis szösszenet. Ha bármit hozzátennétek, kérdeznétek, vitatkoznátok, egyet nem értenétek, ne fogjátok vissza magatokat, írjatok hozzászólást! 😉

Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük