Honjok – Avagy mire jó az egyedül élt élet művészete?

Honjok könyv vélemény

Ezúttal a Honjok című könyvvel érkeztem hozzátok, de hogy könyvajánló vagy “nem-ajánló” az derüljön ki inkább csak a végére! 😉

Szóval még ősz elején keresett meg a Bioenergetic könyvkiadó, hogy ha érdekelne a Honjok – Az egyedül élt élet művészete című könyv, szívesen küldenek egy olvasó példányt belőle. Nagyon összeborultak a teendők a fejem fölött, felénk is nehéz idők járnak mostanság, így időközben “tisztességes” tékozló lánnyá válva idáig váratott magára, hogy írjak is a könyvről.

Mi is az a Honjok, illetve kik a honjokok?

Először is nézzük a témaadó kifejezés definícióját. A kifejezés Dél-Koreából származik, és alapvetően a honjok jelentése egyszemélyes törzs. Dél-Koreában ez egy mozgalommá vált a fiatalabbak körében, akik tudatosan, önszántukból döntöttek úgy, hogy nem köteleződnek el és egyedül élnek. Persze, hogy miért válhatott ez mozgalommá, ahhoz szükséges megismerkedni a kulturális háttérrel, amire itt és most nem térek ki, de ha érdekel, a könyv ezt is szépem bemutatja.

Újragondolt reflexek-asszociációk…

Bevallom, első körben picit rossz érzéseket keltett bennem a könyv témája, mert valahogy azt kavarta fel, hogy na, már megint itt egy önsegítő könyv a megbélyegzett szingliknek, hogy mégse érezzék olyan defektesnek magukat.

Szóval ha teljesen őszintén belegondolok, elsőre azt jutott eszembe, hogy azért tényleg sokan kényszerűségnek élik meg az egyedül élt életet és nem feltétlenül tudják megélni a megelégedettség vagy akár a boldogság állapotát. Aztán fülön csípve saját magamat, kapcsoltam, hogy na ja, nekem is sikerült jó mélyen beleplaccsolni a sztereotípiák pocsolyájába. Mert hát, még én is egyből a társadalmi sztereotípiákra mentén asszociáltam.

Pedig egyedül élni egyáltalán nem egy “istencsapása” helyzet. A magam részéről legalábbis mindig nagyon békés állapotnak éltem meg az ilyen időszakokat. Sőt, amikor más körülményeim voltak, sokszor visszavágytam. Ami viszont valóban zavar, az a társadalom hozzáállása, és az a fajta megbélyegzés, a beszólások, apró megjegyzések, a kínos kérdések és a leértékelés, ami az egyedülállókat övezi. És, amire még én magam is asszociáltam… Haj, de mélyen beivódottak azok a társadalmi sztereotípiák…

Megjegyzés: Pont ezért nehéz a szemléletformálás és hosszadalmas a társadalmi változási folyamat, mert szinte reflexszerűek ezek a gondolatok, hozzáállások, beidegződések és tényleg kell tudatosság, éberség és önreflexió, hogy elcsípjük magunkat, ha bekapcsolnak.

A honjokok új nézőpontotja szemléletformáló

Hát, azt hiszem, ide nagyon is kell a szemléletformálás, az a fajta más nézőpont, amit ez a könyv is szolgál. A világ változik, és az egyedül élés egyre elterjedtebb, amire egyébként a könyv is rámutat. Ebből a szempontból szinte mindegy is, hogy kényszer, döntés vagy a kettő kombinációjának eredménye ez az életforma. Vagyis, amire ma még furán nézünk, egyre elterjedtebbé vákik és persze már önmagában ez szemléletformáló. De még inkább az lehet, ha követendő, jó példaként vagyunk jelen a folyamatban.

Másrészt abszolút úgy gondolom, hogy mindegy, hogy valaki egyedül vagy társsal él, akkor tud jó minőségű emberi kapcsolatokat (beleértve a társkapcsolatot is) kialakítani, ha önmagában is teljes, aminek egyik megnyilvánulása, hogy akár egyedül is elégedett életet tud élni.

A hogyan (társadalmi) problematikája

Persze könnyű mondani, hogy egyedül is legyél jól, egyedül is tudd élvezni az életet, legyél boldog. De annál nehezebb megvalósítani, mert egy olyan társadalomban élünk, amiben az egyedül élt élet évszázadokon keresztül…

  • egyrészt megbélyegzett volt (pl. a vénlányok, akiknek nem sikerült férjhez menni lenézett csoportot jelentett)
  • másrészt sok tekintetben (pl. gazdasági, egzisztenciális értelemben) egyébként sem volt túl életszerű, mivel egyedül élni könnyen egyet jelenthetett a nélkülözéssel és a kiszolgáltatottsággal.

Vagyis társadalmi szinten nincsenek igazán jó példáink, mintáink arra, hogyan kell jó minőségű életet élni, akár egyedül is. Ha valaki nem olyan szerencsés, hogy ennek módjára ösztönösen rá tud érezni, akkor teljesen jogos a kérdés: Jó, jó, éljek teljes életet egyedül is… De azt hogyan kell csinálni?

Na ez az a pont, ahol nagyon-nagyon hasznos ez a könyv!

Ugyanis pont erre ad gyakorlati útmutatót. Bemutatja a jelenség/mozgalom hátterét, eredetét, elméletét, majd szépen végigvezeti az olvasót, az alapvető önismereten át a hétköznapokban is megvalósítható, gyakorlati tippekig.

Ráadásul úgy, hogy az nem csupán az egyedül élők számára lehet hasznos. Hanem bárki számára, aki szeretne egy teljesebb életet élni.

Mire is ad pontosan útmutatót a könyv?

  • Egyszerű, könnyen érthető önismereti alapokat mutat be.
  • Alaposan körbejárja a magány és az egyedüllét közötti lényeges különbségeket.
  • Megmutatja, hogyan tudsz töltekezni az egyedül töltött időből, hogyan teszi tartalmasabbá az életedet.
  • Útmutatót ad az önazonos élet kialakításához.
  • Praktikus, hétköznapi megvalósítási módokat, lehetőségeket, tippeket is ismertet.
  • Szót ejt róla, hogy az egyedül töltött idő milyen életminőségbeli előnyökhöz vezet.
  • Rávilágít, hogyan tudja tartalmasabbá tenni az emberi kapcsolataidat a minőségi egyedül töltött idő.

Kitekintő: Ohitoriszama

Érdekesség, hogy a könyv megemlít egy hasonló jelenséget Japánból, ez az ohitoriszama (jelentése: magadban), ami az egyszemélyes tevékenységekkel töltött időre vonatkozik. Az ohitoriszamakultúra nem csupán az egyedülállókat tömöríti, hanem mindenkit, aki egyedül is szívesen tölti az idejének egy részét, tartalmasan.

Összevetve ezt én egy picit barátibb perspektívának találom, pont azért, mert nem zár ki senkit, nem egy szembefordulás, nyomokban sem tartalmazza a párkapcsolatok tudatos vagy kényszerű elutasítását, viszont mindenkit többé tesz, aki részt vesz benne.

Honjok – bemutatkozó fülszöveg

Végezetül, a saját hozzáfűzött gondolataimon túl, hogyan is mutatja be magát a könyv? Jöjjön a fülszöveg! 😉

HONJOK vagy szingli?

Kiteljesedett egyedüllét vagy kényszer szülte magány?

Ez a könyv arra buzdít, hogy megismerkedjünk az „egyedül, de nem magányosan” érzésével, és rájöjjünk, kik is vagyunk valójában. Segítségével megélhetjük az egyedüllét szépségét és lehetőséget teremthetünk belső gazdagságunk kiteljesítésére.

HONJOK, azaz „egyszemélyes törzs” – így nevezik a dél-koreaiak azokat az embereket, akik tudatosan, önszántukból élnek egyedül, házastárs és család nélkül. A bevett társadalmi és kulturális normákat, sztereotip szerepeket figyelmen kívül hagyó életmódjuk tudatos választás eredménye.

Ez az önreflexió útja, mely szelíd kérdésekkel és megfigyeléssel befelé, önmagunkba vezet. Az egyedüllét, az önértékelés és a belülről fakadó szabadság témáin keresztül megismerhetjük igazi énünket, vágyainkat és igényeinket. Ezen az úton felfedezhetjük az önmagunkhoz tartozás ajándékait, növelhetjük önbizalmunkat és mélyebb lelki békére lelhetünk.

***

Nos, ha esetleg a bejgyzésből nem lett volna egyértelmű, abszolút ajánlom a könyvet. 😉 Ha felkeltette az érdeklődéseteket ez a kis ajánló, a Bioenergetic kiadó webshopjában megtaláljátok, ahol bele is tudtok olvasni a könyvbe: Francie Healey: Honjok – Az egyedül élt élet művészete


Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

1 Comment

Add Yours
  1. 1
    krumplifőzelékorrú zsolti

    Én személy szerint úgy gondolom, egyedül sokkal békésebb, nyugisabb, és teljesebb élete lehet az embernek. Nincs állandó megfelelési kényszer, se viták-veszekedések, sőt, mi több, az ember aki egyedül van, csak magára számíthat, így rá lesz szorulva arra, hogy fejlessze a készségeit a háztáji munkákban. Akár még szakmát is kitanulhat ily módon.
    Ezzel szemben a párkapcsolat állandó jellegű gyötrelem, stressz forrása, és mikor végetér, akkor szembesül vele az ember, mennyi pénzt és időt húzott le a vécén. Igazából ezt fogja sajnálni, nem azt, hogy szakított – annak kimondottan örülni fog…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük