Randivonal vélemény

Randivonalon találhatunk szerelemet? – vélemény és tapasztalatok

Gondoltam ejtsünk meg egy bejegyzést az egyik legnagyobb és legrégibb hazai társkereső oldalról is. Főleg, hogy a legjobb és a legrosszabb tapasztalatom is ehhez az oldalhoz kötődik. De ne is nagyon szaporítsuk a bevezetést, vágjunk bele a gondolatmegosztásba.

A Randivonalról

A Randivonal 1999 óta működik, és hiába a szaporodó konkurencia, meg a gyors randi appok térhódítása, továbbra is a népszerű, hazai, online társkereső lehetőségek közé tartozik. A hagyományosabb típusú ismerkedős oldalak táborát gyarapítja: vagyis bővebb, több és sokrétűbb információt nyújtó profilokkal találkozhatunk. Valamint elsősorban levelezősebb alapú kommunikáció zajlik itt, nem annyira csetelés.

Bővebb kiegészítő funkciók és kifinomultabb “pár-ajánló” algoritmusok jellemzik. Regisztráció után még nem éles egyből a profil, ugyanis azt minden esetben leellenőrzik és csak ez után aktiválják az adminisztrátorok.

Az oldalra a regisztráció ugyan ingyenes és így is lehet használni a rendszert, ám különböző fizetős csomagok is vannak. A különböző csomagokkal bővebb lehetőségek érhetőek el. A fizetős csomagok nem csak a kiegészítő funkciókra vonatkoznak, de például az alapvető funkciók igénybevételére is, mint például az üzenetküldés. Nos, fizetni abból a szempontból nem annyira opcionális, hogy ha normálisan akarod használni a funkciókat, akkor kénytelen vagy perkálni…

Macskalány, mint tapasztalgató felhasználó

A tapasztalataimat élő egyenesben szereztem, ugyanis korábban én is kipróbáltam az oldal nyújtotta lehetőségeket, tulajdonképpen többször is. Bár való igaz, hogy pár éve volt már, amikor aktívan használtam – bár ez nem tartott őrült sokáig. Mielőtt nekiláttam ennek a posztnak, hogy hitelesebben tudjak véleményt formálni, nem olyan régen ismét felregisztráltam, hogy lecsekkoljam, mi a helyzet a Randivonal háza táján, de leginkább csak a rendszert néztem át újra.

Felhasználóbázis – avagy van-e élet Randivonalon?

Bármennyire is hódítanak az egyszerűbb felületű randi appok, azt tapasztaltam, továbbra is elég széles a felhasználóbázisa. Bár való igaz, a fiatalabb korosztályok táján mintha szűkebb lenne a kínálat, de a 30-40-50 körüli generáció azért szép számmal képviselteti magát.

Amúgy ez annyira nem meglepő, minél fiatalabbakat nézünk, annál inkább randi appokat használnak, és a levelezősebb lehetőségek helyett egyébként is a csetelést preferálják. Ettől függetlenül azért huszonévesekkel is lehet találkozni a felületen, csak talán némileg kisebb arányban.

Akikkel kontaktoltam, többségében komoly kapcsolatot kerestek Randivonalon. Ráadásul ezt láttam jellemzőnek a huszonévesek körében is. Illetve nekem az volt a benyomásom, Randivonalon kevesebben vannak, akik nagyon gyorsra veszik a tempót és egyből rátérnek a találkozásra. (Értsd: akik akár már a legelsővel vagy a második üzenettel felhozzák, hogy máris beszéljük meg a személyes találkozást.) Sőt, több ízben is találkoztam olyanokkal itt, akik jó hosszan és részletesen akartak levelezni a találkozás előtt.

Persze ez csak az én meglátásom, talán csak belenyúltam. 😀 Ha nektek más volt a tapasztalatotok írjátok meg nyugodtan hozzászólásban.

Húspiaci komplexitás

Az, hogy ki mennyi megkeresést vagy “éles lehetőséget” kap egy társkeresőn, elég komplex dolog. Függ a felhasználók számától, a korosztálybeli megoszlásuktól, a lokációtól, népsűrűségtől, egyéni és társadalmi beidegződésektől… és még nem is beszéltünk az egyéni preferenciákról. Szóval ez egy komplex dolog.

Sokan azt hiszik, csak a felszínes paraméterek számítanak, meg úgyis kép alapján dől el minden, de szerintem ez mégsem ennyire egyszerű. Még a profil alapján kialakuló “tetszik-nem tetszik” kérdéskörnél sem.

Profil és amit adsz magadból…

Igenis számít, mennyire jól van összerakva valakinek a profilja, hogyan válogatja össze a képeit, mit oszt meg magáról, mennyire tölti fel részletesen a profilját, vagy éppen mit és hogyan ír a bemutatkozásában. Ezek mind-mind hozzátehetnek egy-egy benyomást ahhoz, hogy milyen előzetes kép alakul ki rólad a másikban.

Illetve hiába szólják le a randi appokat, hogy bezzeg csak néhány kép és pár szó alapján tetszikelnek… mégis voltak, akik itt sem vették a fáradtságot, hogy bővebben feltöltsék az adatlapukat. Szóval ha már egyszer ezen az oldalon van rá lehetőség, akkor igyekezzetek minél bővebben kitölteni az adatlapotokat. Lehetőleg úgy, hogy minél hitelesebben mutasson be.

Másrészt eszméletlen sokan bele sem gondolnak, hogy a viselkedésük, hozzáállásuk milyen sokat számít! Az ismerkedés és a társkeresőzés során igenis kell egy nyitott, felfedezni, megismerni hajlandó mentális állapot. A hozzáállásunk, a beállítódottságunk befolyásolja a viselkedésünket, a reakcióinkat, ráadásul legtöbbször anélkül, hogy ezt egyáltalán észrevennénk vagy tudatában lennénk.

Miért tértem ki erre?

Ezen az oldalon is sok olyan jelentkező volt, akiről sütött a negatív hozzáállás, abszolút tetten érhetően jelen vannak (itt is) a kiégettek, akik (már?) nem tudják tolerálni a nekik nem tetsző dolgokat. Az ilyen állapotokban lévők pedig észre sem veszik, hogy árasztják magukból az olyan reakciókat és megszólalásokat, amik sokkal inkább taszítóak, és ezzel lényegében saját magukat szabotálják el.

Összességében mégis úgy gondolom, ha valaki normálisan, nyitottan áll hozzá, azért abszolút lehet itt hatékonyan ismerkedni. Ráadásul viszonylag széles és színes a felhasználók tábora. De a hozzáállásával talán mindenkinek érdemes időnként számot vetnie. Különösen akkor, ha sorjáznak a negatívak a tapasztalataitok, mert könnyen lehet, hogy ennek oka nem a másik oldalban keresendő… (Erről a témáról már írtam itt: Okold a másikat és sínylődj tovább)

A saját profilom aktívkodása…

Két olyan időszak volt, amikor aktív felhasználó voltam. Egyszer a húszas éveim első felében, és egyszer a húszas éveim második felében. Mind a két időszakban már Budapesten éltem. Ez utóbbit azért teszem hozzá, mert ugye itt jóval többen élnek egy helyen, egyszerűen nagyobb a kínálat, ami nyilván befolyásolja a lehetőségeket.

A profiloldalt viszonylag gyorsan fel lehet tölteni, legalábbis nagyvonalakban, de később is visszatérhetünk a kimaradt részeket pótolni. Ahogy említettem érdemes minél részletesebben kitölteni, kiaknázni a különféle lehetőségeket, erre kínál is a rendszer tényszerűbb és játékosabb lehetőségeket is.

Magamat bekategorizálva…

Az akkori (huszonéves) nézőpontomból, ha a puszta tényeket nézzük: a húszas éveiket taposók számára abszolút könnyebbség, hogy ebben az életkorban nagyobb arányban vannak azok, akik még nem köteleződtek el, kevesebb merev elvárást támasztanak, lazább és nyitottabb az általános hozzáállás, és rossz tapasztalatokból fakadó negatív beállítódottság is valamivel kisebb arányban van jelen. Vagyis összességében kicsit szabadabb így a pálya, könnyebb az ismerkedés.

Ami pedig huszonéves női mivoltomat illeti… nos, bármit is gondoljunk erről a jelenségről, de tény, hogy a húszas éveik (főleg második felében) járó nőket nem csak a saját korosztályuk kedveli, de bizony az idősebb korosztályok tagjai között is akadnak bőven, akik jobban preferálják őket vagy legalábbis rájuk is nyitottak.

Azt hiszem, hogy nagyrészt talán a lokáció, a “közkedvelt életkorom” és az egészen elfogadható fizimiskám, miatt lehetett az a benyomásom, hogy akad azért hercegnek ajánlkozó jelentkező itt bőven, így hát hamar megtelt a levelesládám…

Postaláda megtelve

Nagyon sok levelet kaptam. A legutóbbi alkalommal, amikor regisztráltam, délután 3-4 körül még bekukkantottam, hogy aktiválták-e már a profilomat, de ekkor ez még nem történt meg. Este kilenc-tíz körül, gondoltam még benézek, hátha… Nos, időközben valóban aktiválták a profilom, és ilyen röpke idő alatt is már vagy harminc üzenet várakozott a postaládámban.

A korrektség kedvéért tegyük hozzá, az újonnan regisztrálók mindig több megkeresést kapnak, a legtöbb rendszer jóval többször dobja fel az új profilokat. Szóval az elején eleve mindig több a megkeresés, aminek intenzitása idővel csökkenhet.

Mondjuk még sosem maradtam olyan sokáig az oldal felhasználója, hogy nagyon erős csökkenést tapasztaljak, szóval arról nem tudok nyilatkozni, hogy veterán felhasználóként mik a lehetőségek. (De ha valakinek van erről tapasztalata, megköszönöm, ha kommentben megosztja velünk.)

Azoknak, akiknek az a problémájuk, hogy kevés üzenetük érkezik, ez most lehet rosszul fog esni, de igazából nekem egy kicsit terhes is volt a sok levél. (Senkit nem akarok ezzel bántani vagy rossz érzéseket kelteni, de hát ez van, nekem ez volt a személyes megélésem.) Eleinte napjában kaptam vagy húsz-harmincat, és iszonyú sok idő volt szépen egyenként válaszolgatni. Ez napi szinten órákat jelentett… És be kell vallanom, egy ponton túl feladtam a harcot, hogy mindenkinek tisztességgel visszaírjak. Pedig eleinte abszolút az volt a szándékom, hogy még akkor is válaszolok, ha nem szeretnék az adott illetővel ismerkedni.

A legrosszabb élmények…

Hiába, hogy sokan kiírják és kérik is, hogy akkor is válaszoljanak, ha nem aktuális a dolog, de… Hm, akkor itt egy gondolat erejéig megállnék, és jönnének a legrosszabb élményeim. Ami nem más, mint azok a minősíthetetlen stílusú levelek és reakciók, amik (egyébként nem csak) a visszautasításokra érkeztek.

Van annak egy “prosztó bája”, amikor valaki külön kéri, hogy legyél már jófej és akkor is írj vissza, ha tárgytalan a dolog, aztán ha ennek megfelelően illedelmesen, minél egyenesebb, de tapintatos módon megírod azt a választ, hogy köszönöd a levelet, de úgy érzed nem egymást keresitek, akkor meg elhord minden utolsó ribanckurvának…

Szóval, ha valakit érdekel, hogy például én miért álltam le a “rendes kislányként mindenkinek válaszolok” hozzáállással:

  • Egyrészt persze sok levéllel kellett megbirkóznom, ami időgazdálkodás szempontjából számomra megterhelő volt. A kevés szabad időmből napi több órát arra fordítani, hogy mindenkinek tisztességesen válaszoljak, miközben elsikkadt a saját életem… Nos, örültem, hogy ez csupán egy rövidebb időszak volt az életemben…
  • De leginkább azért kezdtem csak azoknak visszaírni, akik tényleg érdekeltek, mert meguntam azt a suttyó stílust, amivel lereagálták. Most komolyan még én kapok a fejemre, ha rendes vagyok és írok akkor is, ha nemleges a válasz!? Őszintén? Aki nem bírja elfogadni, meg feldolgozni a visszautasítást, az ne kérje, hogy “akkor is írj, ha…”.
  • És a helyzet az, hogy mindettől függetlenül is tucatnyi olyan levelet, reakciót kaptam, amiben jól el lettem küldve a picsába, és nem mind visszautasításra érkezett. Némelyik csak úgy, mert kép alapján úgy gondolta, megérdemlem… (wtf??)

A legnagyobb fonákság az egészben, hogy a suttyók miatt végül pont azok szívtak, akik nem ezt érdemelték volna. Akik rendesek és tök őszintén, csak egy visszajelzést szerettek volna, és ha írtak is rá, max csak megköszönték a jelzést. Mert voltak ilyenek is. Mindenkivel szemben nagyon igazságtalannak érzem, hogy bár egy csomó jófej, értékes emberkével kontaktoltunk össze, így lenne rá okom, hogy jó véleménnyel legyek az oldalról, összességében mégis sokkal inkább a (kéretlen és igazságtalan) kiosztások miatti rossz érzések maradtak meg bennem.

Kapcsolódó a témáról már írtam korábban, egy konkrét levelet is megosztva itt: Szemelvények a társkeresős levelek söpredékéből

Sok levélből is lehet kevés igazi lehetőség…

Szerintem haladjunk tovább és nézzük meg a leveleket egy másik aspektusból. Az, hogy sok levelet kaptam még nem jelenti, hogy ez egyenesen arányos a valódi lehetőségekkel.

Nem véletlenül tértem ki korábban a korosztályi preferenciákra sem, ugyanis a levélözönben azért rendkívül színes volt a felhasználók megoszlása. Igen, nagyon sok olyan megkeresést kaptam, ami idősebbektől (jóval idősebbektől) érkezett. Vagy éppen nagyobb távolságra élőktől, akikkel megmondom őszintén nem tudtam, mit kezdhetnék. Megértem, hogy vidéken sokan vannak, akik szélesítik a kört, de a magam részéről meg nehezen szánnám rá magam egy távkapcsolatra. Összességében azt mondanám, hogy a nagyon sok levélből, viszonylag szűkebb volt azon arány, amit reális lehetőségnek értékeltem.

Koros kérdések

Tény, hogy mindezekből a kor (és ebből fakadó tényezők) voltak nagy arányban jelen. Lehet nyitott az ember, én sem zárkózom el a korkülönbségtől. (A szüleim között is majdnem 10 év volt, tudom, hogy nem ezen múlik.) Voltak is párkereső célzatú ismeretségeim, randijaim még nagyobb korkülönbséggel is, nyilván a személyes szimpátia és a vonzalom mindent visz.

Bár jellemzően kevésbé szoktam megtalálni a közös hangot az idősebb korosztállyal, legalábbis párkeresési célzattal való ismerkedés során. Szóval nem zárkóztam el, de azért nem is keresem tudatosan.

Praktikusan mondva nem tekintem “elsődleges célcsoportnak” a 15-20 évvel idősebb urakat. Ugyanakkor tény az is, hogy mondjuk a 40-50-es korosztályból sokan kívánatosabbnak tartják a (minél) fiatalabb partnert. Vagyis közülük sokan vannak, akik engem viszont az “elsődleges célcsoportba” tartozónak sorolnak.

De ezen túl is voltak olyan tényezők, amik miatt többen is kikerültek a szórásból. Szóval abban, hogy sok levelet kaptam azért benne volt, hogy egy viszonylag szélesebb réteg tekintett “célcsoportjába” tartozónak. Ugyanakkor tény az is, hogy az én nézőpontomból ezeknek a megkereséseknek egy jelentős része olyanoktól érkezett, akikre nem tekintettem potenciális partnerjelöltként. (Például mert túl idős volt, vagy éppen messze lakott.)

*Itt most legyen elég ennyi, de a kikosarazásról, arról, hogy szabad-e válogatni, és döntést hozni arról adunk-e esélyt valakinek vagy sem, fogok majd bővebben elmélkedni, egy különálló bejegyzésben, mert úgy látom ez sokak számára egy szenzitív téma.

Szűrni vagy nem szűrni?

Ha jól emlékszem a badoo-ról szóló bejegyzésben talán már írtam, hogy a magam részéről nem annyira kedvelem azokat a platformokat, ahol nem kell kölcsönös szimpátia vagy valamiféle engedélyezés mondjuk ahhoz, hogy lehessen levelet írni. Ennek részben praktikus okai is vannak: a kezelhető üzenet-mennyiség, az eleve zsákutcás esetek, na meg azok a suttyó visszacsatolások, amikbe sajnos óhatatlanul belefut az ember.

Szóval én jobban kedvelem, ha van egy előzetes szűrés a rendszerben, hogy ne raboljuk egymás idejét vakvágányokkal. De azt is teljesen megértem, aki meg azt szereti, ha nincs előzetes szűrés és szabadon böngészhet, kezdeményezhet, vagy fogadhatja a kezdeményezéseket. Amíg vidéken laktam például én is szívesebben ismerkedtem szélesebb körből, mivel lokálisan szűkebb volt a potenciális jelöltek köre.

Egyrészt nem vagyunk egyformák, mindenki érzi, hogy ő hogyan eredményesebb. Például akinek nagyon jó dumája van, számára nyilván hatékonyabb lehet, ha szabadon ráírhat másokra. Másrészt nyilván nem mellékes, hogy mekkora kínálatból meríthetünk. Például vidéken, ahol akár nagyobb területen is kevesebben élnek, ott szűkebb lehet azok köre, akikkel kapcsolatba tudunk kerülni, ezért hasznos lehet, ha olyanok is tudnak írni, akiket magunktól nem találtunk volna meg.

Ebből a szempontból egyéni helyzetek vannak, amiket nem árt figyelembe venni, amikor kiválasztjuk mely felületen vágunk neki az ismerkedésnek, hiszen egyéni szinten nem mind lesz optimális.

Összegzés és tapasztalatok

Összefoglalva én azt tapasztaltam, hogy igen, van élet a randivonalon. Ugyan jóval többet beszélünk a randi appokról, de azért az ilyen hagyományos társkereső oldalakat sem kell leírni. Én legalábbis megtaláltam a számításaimat. Szóval van-e élet a randivonalon… és azon túl?

Tapasztalatok és eredmények Randivonalról

Ahogy azt az elején említettem, a legjobb és legrosszabb  társkeresős élményeim is a Randivonal oldalához kapcsolódnak. Ám, a legjobb élmény előtt jöjjön egy kis összegzés az oldalról.

  • Alapvetően ez egy levelezős alapú rendszer, de azért itt is rövidülnek az üzenetek. Többek esetén láttam, hogy lényegében cseteléshez hasonlóan használják, de mégis inkább a bővebb levelezés van a fókuszban.
  • A magam részéről azért többségében komoly szándékkal keresgélőkkel találkoztam. Persze azért itt is volt néhány csak kalandot forszírozó megkeresés, de csak elvétve találkoztam ilyennel. Ebben a tekintetben, aki komolyat keres talán tényleg egy kicsivel jobb terepet találhat itt.
  • Kevésbé pozitív tapasztalataim azzal kapcsolatban voltak, hogy bárki megkereshet, és hát ahogy mondani szoktam, minden online felületet az emberek töltik meg tartalommal, szóval az emberi kicsinyesség, éretlenség, rossz természet, suttyóság – főleg szűretlenül – nyilván kiütközik. Persze az is igaz, hogy ezt is tudni kell kezelni, ahogyan az életben is tudni kell kezelni a különféle embereket.
  • Az egyik alkalommal pár hónappal az egyik komoly kapcsolatom vége után regisztráltam az oldalra. Voltak potenciálisan jelöltek, érdekes ismeretségek és pár randi is. A randikat se mondanám sikertelennek, de tény, hogy kölcsönösen úgy éreztük, nem egymást keressük, így egyiknek se lett folytatása. Túl sokáig nem voltam fent az oldalon, csupán nagyjából egy hónapig. Bár nem zárkóztam el az ismerkedéstől, mégis akkor úgy véltem jobb pihentetni ezt a dolgot, ezért leálltam az online ismerkedéssel.
  • A másik alkalommal, amikor regisztráltam, talán két hónapig ha aktív voltam. A profilomat pedig a sikeres ismerkedés miatt töröltem. Nos, ami engem illet, az egyik legkomolyabb kapcsolatom, anno, pont Randivonalon indult.

A legjobb Randivonalas élmény…

A legelső alkalommal, amikor regisztráltam, talán ha két hónapig voltam aktív felhasználó. Ez alatt az idő alatt volt pár potenciálisan jó partner-jelölt, két vagy három randi is. Aztán hamarosan meg is feledkeztem az egész randivonalazgatásról, ugyanis összeakadtam az oldalon keresztül valakivel, hamar át is ment a beszélgetés Facebookra. Majd egy szép estén, egészen pontosa november huszonhatodik napján találkoztunk is. Ez az egész pedig odáig fajult, hogy a kapcsolati státuszom szélsebesen átállítódott arra, hogy “kapcsolatban”, és úgy is maradt jó pár évre.

A randivonal rendszerében olyan párra bukkantam, amiért mindig is nagyon hálás voltam, a legelején éppen úgy, mint a legvégén. Mert szép volt, ahogy megismerkedtünk és szép volt, ahogyan évekkel később békében elváltunk. Szóval ha valaki azt kérdezné tőlem, lehetséges-e párt találni randivonalon, hát nem is mondhatnék mást, mint azt: “Hát hogy a fenébe ne lehetne?”

Szóval igen, egy online társkereső bizony megmutatja az ellenkező nem legocsmányabb arcát, de éppen úgy megmutathatja a legszebbet is.

Akinek ajánlanám:

  • Őszintén, mivel a tendenciák mégis csak azt mutatják, hogy a fiatalok kisebb arányban használják, ezért meg lehet vele próbálkozni, mégis talán inkább az érettebb korosztályok számára lehet jobb opció.
  • Azok, akik jobban ki tudnak bontakozni levelezősebb formában, és nem kedvelik annyira a csetelést, itt jobban elemükben érezhetik magukat.
  • Előny, ha valaki tudja kezelni a negatív reakciókat, élményeket, hiszen éppenséggel itt azok is könnyen betalálhatnak. (Bár ez minden online ismerkedős felületre igaz.)
  • Aki szereti, ha bővebb információhoz jut a felhasználók adatlapjáról, így adott esetben jobban tud mérlegelni egy-egy ismerkedés továbbgördítése esetén.
  • Aki úgy érzi, nem annyira egy jó adatlappal, sokkal inkább a jó dumájával lehet eredményes, hiszen itt szabadon rá lehet írni bárkire.
  • Szintén a “szabad kontaktolás” miatt, azok számára is ajánlható, akik olyan közegben mozognak, ahol valami miatt szűkösebb a kínálat, és ez korlátozza őket az ismerkedésben, hiszen ezen az oldalon van lehetőség tágítani a kereteket.

És Ti mit tapasztaltatok? Mit tennétek még hozzá? Kinek ajánlanátok és kinek nem ajánlanátok a Randivonalat?


Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük