Minek lamentálsz a Valentin-napon, szinglikém?

Az ördögi február 14. közeledtével ellepik a témázgatásokat a Valentin-napos szösszenetek. A tippek, romatikázások és alternatív ajánlók mellett pedig a téma felvetését is maguknak kikérő “ellenkezések” ellepik a diskurzust. Egy korábbi bejegyezésemben már kifejtettem a véleményemet a Valentin-nap ellenesek leggyakoribb érveiről. Most mégis úgy éreztem, egy ici-picit tovább fűzném a gondolataimat, mert ráférne egy kis önfejlesztési átforgatás is a témára.

Stresszelnek a szinglik és a párosok is…

Bár néhány jellemző “ellenkezés” kapcsán már kifejtettem a magamét, néha mégis őszintén nem értem a nagy hangon ellenzőket. Szóval őszintén nem értem, miért kell ebből ekkora ügyet csinálni. (Akár pro, akár kontra.) Illetve értem: ellenérzést vált ki belőlük a felhajtás. Csakhogy bármennyire is az a szándékuk, hogy elhallgattassák a bálintoskodást, azért mégis van itt mit megkapargatni.

Ha nem tartod fontosnak, vagy egyenesen hülyeségnek gondolod – ilyen-olyan okok alapján – ezt a napot, akkor miért foglalkozol vele? Ha tényleg nem érdekel valakit valami, akkor nem foglakozik vele, elsétál még a témafelvetés mellett is. Nem kezd el panaszkodni, azért, mert a boltok szivecskéket tesznek a kirakatba. Nem alkot orrfelhúzós véleményt a kiposztolt randikról. Nem korholva reagál, még a kérdést is kikérve magának, ha valaki rá mer kérdezni, terveznek-e valamit a kedvesével. És nem is picsog azon, hogy nincs kivel ünnepelnie.

A megemelt reakciószint pontosan azt jelenti, hogy valamennyire kibillensz az egyensúlyodból a témafelvetésre. Reakciót produkálsz, és ez azért van, mert valami ott benned nincs a helyén ezzel a dologgal kapcsolatba. Persze racionálisan jól megmagyarázod miért neked van igazad. Pedig nincs, és nem azért, mert a magyarázatodban nincs igazság.

Tényleg rendben vagy vele?

A belső egyensúly, a belső béke nem valódi, ha ki tud billenni. Ha kibillensz az azt jelenti, hogy ott van valami – reméljük – kis bukkanó, amit még a helyére kéne tenni ahhoz, hogy tényleg tökre rendben legyél a témával. Erről már írtam például a Híradót se néző pozitivisták felütésű bejegyzésemben. Mindegy milyen magyarázattal, indokkal, kifogással feszülsz rá a témára, maga a reakció nyilvánvalóvá teszi, hogy nem vagy békében ezzel a témával.

Merthogy sokkal inkább az az igazság, ha bármilyen módon felakadsz egy-egy témán, az azért van, mert nem vagy harmóniában (azzal a dologgal), magaddal, a helyzeteddel, az életeddel. Nem a külvilág a hibás, nem mások tehetnek róla, hanem te magad. Csak könnyebb arra fogni, hogy mások hibája, és könnyebb azt mondani, hogy az a hülye velantin-nap, meg a hülye emberek….

Ugyan, miért kell ügyet csinálni a Valentin-napból?

Ha van kivel, akkor szeretek olyan “lájtosan” megemlékezni e napról. Nem túl nagy felhajtást csapva, de azért kihasználva a lehetőséget egy kis extra egymásra figyelésre, amivel gyarapítjuk a kapcsolatot.

Ha meg nincs kivel, hát nem csinálok belőle nagy ügyet, akkor ez is csak egy átlagos nap. Nem kell az agónia, csak teszem a dolgom, mint máskor. Vagy éppen teljes lelki nyugalommal magamat örvendeztetem meg egy kis extra magamra figyeléssel. Mert az önmagunkkal való kapcsolatunk is egy nagyon fontos részlete az életünknek!

Számtalan Valentin-napot éltem túl szingliként és párban is, és tettem ezt – bármilyen variációban – a legnagyobb lelki nyugalommal. De miért ne tettem volna így?

  • Nincs párom? És akkor mi van?
  • Van párom? És akkor mi van?
  • Valentin-nap van? És akkor mi van?
  • Valentin-nap van, de nincs kedvesem? És akkor mi van?
  • Valentin-nap van, és megemlékezünk róla a kedvesemmel? És akkor mi van?
  • Valnetin-nap van, de úgy döntünk a párommal, idén elfelejtjük? És akkor mi van?

Minden tökre rendben van, ha annak lelki nyugalom az alapja. De ha reakcióban vagy, bármelyik verzió ellen is, akkor ott érdemes egy kicsit vizsgálódni. A negatív hozzáállás vagy akár az agonizálás sokkal inkább jele annak, hogy nincs benned rend. És ne felejtsük el azt sem, tulajdonképpen, ha nincs benned rend, az simán lehet oka a pártalanságnak, vagy akár a nem kielégítő párkapcsolatnak is.

Miből fakad az ellenérzésed?

Ha kiakadsz azon, hogy Valentin-nap van, az majd segít? Jól kifejted az ellenkezős (vagy akár támogatós) érveidet, látszólag racionálisan alátámasztva, hajtogatod, hogy “képmutatás”, meg “kifelé élés”, meg “nem csak egyetlen napon kell szeretni egymást”, meg “nem is olyan boldogok, de jól megmutatják”, meg “undorító, mennyire a pénzről szól”. Stb. Stb.

Miközben racionális oldalról lehet, hogy igazad van, de ha ennyire erre fókuszálsz, ha csak a rossz oldalát látod, sőt csak azt akarod látni, akkor nem biztos, hogy rend van benned. Akkor mégis csak arról van szó, hogy leplezni próbálod – akár saját magad előtt is – hogy valójában mi az ellenérzésed gyökere. Azért bosszant, azért zavar a Valentin-nap, mert valamit társítasz hozzá, amivel te hadilábon állsz.

  • Tök evidensen például, hogy azok akiknek nincs párjuk, nekik sokszor gondjuk van azzal, hogy nincs senkijük.
  • De az is lehet a háttérben, hogy nem kapod meg azokat a szívmelengető gesztusokat, amire vágynál, ezért felszínességet látsz bele másokba.
  • Vagy éppen a szeretet kifejezésével, adásával vagy befogadásával állsz hadilábon.
  • De éppen a pároddal, a kapcsolatodban is lehet olyan gond, amivel nem akarsz szembenézni, ezért ellenérzést vált ki belőled, ha mások látványosan turbékolnak.

Ezek persze csak felvetések, ötletek, de számtalan dolog lehet mögötte. A lényeg, hogy nem akarod beismerni, hogy valójában mivel van gondod, ezért inkább másra tolod a rossz érzéseidet, amihez racionális(nak szánt) magyarázást gyártasz, hogy ezzel elkendőzd a saját (ehhez kapcsolódó) gócpontjaidat.

Pedig ha sóhajtanál egy nagyot és elfogadnád, hogy “igen, vannak ilyenek”, “igen, ezzel vannak ellenérzéseim, de attól nem kell rápörögnöm”, máris sokat léphetsz előre. Ehelyett belehergeled magad, és kötöd magad a karóhoz azzal, hogy márpedig “fúúj, Valentin-nap”…

Mivel teszel többet magadért?

Tedd fel magadnak a kérdést: mivel teszel többet önmagadért? Ha mindennek ellenére, úgy döntesz átlépsz a nem tetsző témán, ráhagyod másokra, és nyugalomban átvészeled az időszakot? Vagy ha kardoskodsz, harcolt, és beleszállsz a lehetetlen küzdelembe és mindenkire rá akarod erőltetni, hogy úgy éljen, ahogy neked tetszik?

Első körben elég lehet, ha elfogadod, hogy egyesek úgy, te meg emígy állsz hozzá, és nem hergeled bele magad egy véleményütköztetésbe, pláne nem “jól megmondásba”.

A Valentin-nap hasznos (nem csak) szingliként!

De ha tovább is mersz menni, még profitálnál is a helyzetből? Ezt szingliként és párban élőként is megteheted. Szóval vedd elő az önreflexiód, és kotorázd meg az ellenérzéseidet. Menj jobban bele, magadban kutakodj és nézz szembe önmagaddal! Vagyis tedd fel magadnak azt a kérdést, hogy “miért vált ez ki belőlem ellenérzést?”. Kicsit gondolkodj a témán, és őszintén nézz szembe a válasszal.

Még ha találunk is olyanokat, akikkel azonos véleményen vagyunk, nem biztos, hogy az vezet a legtovább, ha ezzel igazoljuk magunkat. Ezért érdemes néha magunkat is vizsgálgatni. És ha már itt ez a fránya Valentin-nap, háth uccu neki, rágjuk meg, miért is van az, hogy nem kedveljük.

Az önismeret egy olyan út, amihez találhatunk társakat, de az úton mégis csak egyedül járunk. Ezért mindegy hányan értenek veled egyet abban, hogy a valentinozás bugyutaság. A saját válaszaidat kell megtalálnod arra, mi az, ami miatt zavar ez a téma. De ahhoz, hogy a saját válaszaidat megtaláld őszintén szembe kell nézned magaddal, és félretenni azt, hogy másokat okolsz, másokra hivatkozol, másokra mutogatsz.

Önismerettel transzformáld harmonikussá a csúnya Valentin-napot

Minden olyasmi, ami önreflexióra késztet, akár olyan pici dolgok is, mint az, hogy miért frusztrál a valentinozás, az közelebb visz önmagadhoz, így egy kiegyensúlyozottabb élethez is.

Szóval, ha olyasmivel találkozol, ami valamiért ellenérzést, vagy karakteresebb reakciót vált ki belőled, kotorászod meg, miért viszonyulsz így vagy úgy hozzá. Hátha érdekes felismerésekhez jutsz. Lehet, hogy nem jutsz el a legmélyebb gyökeréig- legalábbis nem egyből-, de már egy-egy felismerés is sokat segíthet. Békét teremt önmagunkban, ezáltal egy megelégedettebb élethez segít hozzá.

Szóval akár ellenkezőként is kihasználhatod a Valentin-napot arra, hogy jobb minőségű életet kreálj önmagad számára. Ráadásul mindezt piros szivecskés macik és hízlaló csokoládék kavalkádja nélkül! Tiszta haszon, nem? 😉


Remélem találtatok pár érdekes gondolatot a bejegyzésben. És Ti mit gondoltok a Valentin-nap megítéléséről? Békében vagytok már vele?

Kapcsolódó bejegyzések:

Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

1 thought on “Minek lamentálsz a Valentin-napon, szinglikém?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük