A legnagyobb tinder bakim tanulsága

Ezért húztatok balra, avagy a legnagyobb tinder bakim

Néha mind hibázunk. Néha úgy, hogy észre sem vesszük. Nem vesszük észre, mert nem szembesülünk, bele sem gondolunk, másoknak hogyan jönnek le dolgok. Nem gondolunk bele abba, hogy mit gondolhatnak, legalábbis legtöbbször ezt nem reálisan nézzük. Abba meg pláne nem gondolunk bele, hogy amit személy szerint tapasztalunk, nem a valóság, és mennyire vastagon benne van a saját felelősségünk. Ezúttal erre hoztam példának egy elemzős El-Regélt sztorit és a legnagyobb tinder bakim.

***

Bármennyi tippet is osztogattam itt a sikeres tinderezéshez, bizony velem is volt, hogy nagyot bakiztam. Most a legnagyobbat fogom veletek megosztani. Amikor rájöttem, hát, volt nagy homlokcsapkodás, meg asztalpüfölés… Hogyan lehet, hogy ebbe korábban nem is gondoltam bele???

Nem óriási baki, de tanulságos eset

Na jó, nem óriási baki. Olyanokat amúgy is elenyészően kevesen követnek el. Szóval szögezzük le az elején, nem egy olyan nagy bakiról van szó, ami teljes mértékben taccsra vágta volna az ismerkedési lehetőségeimet. Nyilván azért sem tudatosult ez bennem, mert nem éreztem azt, hogy általánosságban rosszul menne az ismerkedés.

Mégis úgy gondolom, tanulságos eset lehet, hiszen elég nyilvánvalóan mutat rá arra, mennyire fontos, hogy időnként kilépjünk a saját fejünkből, és többféle nézőpontból is ránézzünk bizonyos helyzetekre. Jöjjön is a történet!

Hol vannak a rendes, jóravaló, kapcsolatra alkalmas harmincas pasik?

Most a tinderes időszakom egy kiragadott időszakáról lesz szó. Alapvetően az ember a saját a korosztályában keresgél, (vagy) abban, amit magához passzolónak vél. Nálam akkor ez nagyjából a húszas éveik második felében, a harmincas éveik elején járó férfiak voltak. Ezért az ismerkedés során, erre a korosztályra fókuszáltam… volna…

Viszont az online keresgélés és ismerkedés során feltűnt, hogy elég kis arányban lesznek a harmincas éveik elején járók közül normális, komolyan vehető jelöltekkel beszélgetéseim, pláne találkozóim.

Furcsának tűnő arányok

A huszonévesekkel jól ment az ismerkedés. Ám valahogy a harmincasok feltűnően elmaradoztak, vagy elég nehezen boldogultam velük. Jó randim, komolyan vehető partner-jelöltekkel, ebből a korosztályból elenyésző volt. Arányaiban jóval kevesebb, mint fiatalabb férfi társaikkal.

Nem nagyon foglalkoztam ezzel, mert egyébként volt elég jelentkező, összességében egyáltalán nem éreztem, hogy problémám lenne az ismerkedéssel. Nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget neki, pusztán érdekesnek találtam az arányokat.

Csakhogy oka ennek azért mégiscsak volt, ami nagyon sokáig nem is tudatosult bennem…

Amit nem vettem észre…

Sokszor került velem szembe az, hogy rákérdeztek, tényleg annyi idős vagyok-e, mint amennyi a profilomon áll. Megkérdezték már a csevegés során, vagy később, élőben a randin. Hozzá vagyok szokva, hogy nem néznek annyinak amennyi vagyok. Főleg ezért, sokáig nem tudatosult bennem ennek jelentősége. Az egyik randim után kezdett el motoszkálni bennem a gondolat, hogy talán több is van e mögött.

Randi-sztori és szembesülés

Néhány nap csevegés után egy fiatal sráccal megbeszélt randira érkeztem. 23 évesen kicsit kilógott a preferált korosztályból, de ha már így alakult, gondoltam, hát adjunk neki egy esélyt. Már a randi elején rákérdezett, hogy tényleg annyi idős vagyok-e, mint ami ki volt írva a profilomon. Merthogy nagyon nem annyinak nézek ki.

Online nem kérdezett rá, szimpi voltam neki, így gondolta megnéz magának élőben is. De személyesen sem nézte ki belőlem a koromat, ezért csak rákérdezett. Erre viccesen megjegyeztem, hogy személyivel tudom igazolni a korom, amúgy nem tudom, tényleg annyi vagyok-e, csak ez van az anyakönyvi kivonatomban.

Nevettünk egyet, majd megvonta a vállát és szabadkozott, hogy elhiszi, de hát tényleg nem nézek ki annyinak. Még azt is elmesélte, hogy ő nagy jóindulatúan azt feltételezte, biztosan akkor regisztráltam Facebookra, amikor még nem léptem át a megfelelő korhatárt. Azóta biztosan elfelejtettem ezt, és úgy maradt az évszám. Nos, jól volt beállítva az évszám.

Azok a fránya külsőségek

Annyira megszoktam már, hogy mindig fiatalabbnak néznek, hogy nem szoktam foglalkozni vele. Van pár jól bevált szellemes riposztom, de ez minden. Viszont, a randi után, mégis szöget ütött a fejemben, amit mondott. Kicsit jobban belegondoltam, hogy egyébként tinderen is rendszeresen megkaptam a koromra vonatkozó kérdést. És kezdett összeállni a kép…

Olyan gyakran jön szembe, hogy nem néznek annyinak, mint amennyi vagyok, hogy megkockáztatom konkrétan kijelenteni: fiatalabbnak látszom. Mondjuk úgy egy 6-8 évvel. Nagyjából családi örökség a fiatalosság, mondhatni “genetikailag terhelt” vagyok vele. Emiatt pláne nem szoktam neki nagy jelentőséget tulajdonítani.

Mára már annyira hozzászoktam, hogy különösebben nem foglalkoztat. Ráadásul nekem teljesen természetes, hogy így nézek ki és ennyi idős vagyok. Persze tudom, hogy fiatalabbnak szoktak mások gondolni, de pont azért, mert folyton ezt tapasztalom, nem tulajdonítottam jelentőséget annak sem, hogy tinderen és a randikon is folyton rákérdeztek.

Megjegyzés:

Egyébként én sem vagyok annyira szerencsés, hogy ne fogna rajtam az idő vasfoga. Én sem úgy nézek ki, mint 18 évesen. Magamon látom ám, hogy nem olyan a bőröm már, mint 10 éve, meg ilyenek… Na ja, kell már az a szemkörnyék ápoló nekem is…  Csak történetesen szerencsés adottságaim vannak a kis szív alakú arcformámmal, meg a jó génekkel.

Amibe bele sem gondoltam…

És a legnagyobb tinder bakim pont ez volt. Az, hogy nem gondoltam bele, vajon azoknak, akik találkoznak a profilommal, mindez hogyan jön le. Pedig kicsit eltávolodva, kilépve a saját nézőpontomból is rá kellett volna nézni a profilomra. De, ami nekünk természetes, ami számunkra a normál, vagy a dolgok rendje, azt általában nem kérdőjelezzük meg. Így volt ez velem is, én sem kérdőjeleztem meg, hogy ennyi idősen így nézek ki.

Hát ezt látom minden áldott nap a tükörben, ez nekem elég normális. Csakhogy, ami nekem természetes, az másoknak nem feltétlenül evidens, és bizony lehettek, akik megkérdőjelezték a hitelességem.

Tök őszinte volt a profilom, tényleg úgy nézek ki, tényleg annyi idős vagyok, és tényleg azt kerestem, amit írtam. Ezért bele sem gondoltam abba, hogy mások akár full kamunak is gondolhatják a profilom. Vagy csak egyszerűen ránézésre ítélnek, és nem akarnak annyira fiatalkát.

Okok a tinder bakim mögött:

Összefoglalva két dolgot emelnék ki ezzel kapcsolatban, ami miatt elcsúszhattak az ismerkedéseim, vagy legalábbis, ami miatt a harmincasokkal nehezebben boldogultam.

  • Egyrészt simán gondolhatták kamunak vagy manipuláltnak, akár a korom, akár a képeim, vagy akár az egész profilom.
  • Másrészt tudjuk, hogy jobbra-balra húzásnál a képek a döntőek. Vagyis szimplán az, hogy nagyon fiatalnak tűnhettem is ösztökélhetett egy harmincast balra húzásra. Nem mindenki bukik a lolita-irányzatra…

Nézzük meg ezeket kicsit részletesebben!

A nem hiteles tinder profil?

Ha a közbeszédet vesszük alapul, áradnak az olyan vélemények, hogy az online társkeresők teli vannak kamuzással. Meg azzal, hogy sosem tudhatod, mennyire lutri az, amit a profil mutat, és ahhoz képest, mit is kapsz élőben. A tinder-közegben bőven elég lehet, ha valami kicsit gyanús, és még jóval azelőtt elküldjük balra az illetőt, mielőtt  rásütnénk a bélyeget.

Az online társkeresők közege nem az elfogadásról és az esélyadásról szól. Nagyjából senkinél sem. Nem is bírnánk kapacitással, hiszen olyan mennyiségben tudnak elénk kerülni a legkülönfélébb profilok. Így nem sokat hezitálunk, gyorsan döntünk: ha valami gyanús, inkább megy a levesbe, mert elve úgy állunk hozzá, hogy tuti kamu.

Vagyis a kis szív alakú, “cuki-arcformám”, és a fiatalos vonásaim, főleg ha lazább stílusban öltözködöm, nem feltétlenül képezik meggondolás tárgyát. Ha 30 vagy, nem nézhetsz ki így. Vagy a korod nem stimmel, vagy a képeid. Nem vagy hiteles: kamu lány. Mehetsz balra. És pont. Nincs apelláta.

A túl fiatal lány?

A másik feltételezz ok, hogy túl fiatalnak, vagyis nem a preferált csoportjukba tartozónak gondolhattak képek alapján. Nem feltétlenül rossz szándékból, inkább azért, mert tökre normális, ha azért korosztályra is szűrűnk, és a kort bizony sokszor ránézésre lőjük be. Ami esetemben némileg félrevisz. És itt ezen a ponton lépjünk is ki egy kicsit az online térből…

Mi a helyzet a személyes ismerkedéssel?

Mert a helyzet az, hogy bizony általában élőben is rendre hasonló tendenciákat tapasztalok. Nagy arányban próbálkoznak a fiatalabb srácok, mert külső alapján korban magukhoz valónak gondolnak. Az idősebbek is szoktak szimpizni, de azért tipikus, hogy ez elsőre inkább csak laza ismerkedési szándék, és nem annyira komolyan vehető nőnek kategorizálnak be. Legalábbis elsőre.

Vagyis, ha bárhol megjelenek, ahol van lehetőség ismerkedni, nos, az alapvetően korban leginkább passzolókkal, a potenciálisan szóba jöhető harmincasokkal szintén nehezebben boldogulok. Sokkal inkább a fiatalabbak találnak be. Na, erre szoktam mondani, hogy nem is különbözik annyira az online keresgélés…

Ajánló: Tinderen is minden olyan, mint az életben

Ami mégis más személyesen

Nyilván személyesen annyiban más, hogy ha elég éber vagyok, tudok azért úgy reagálni, hogy ne ússzon el a lehetőség. Pláne társaságban, ha már elindult egy beszélgetés. Míg tinderen többnyire jobbra se húznak. Ettől függetlenül, semmi új nem volt a nap alatt. Sőt, inkább az volt az irreális elvárás részemről, hogy online máshogy alakuljanak a dolgok. Nem fognak, legalábbis, ha nem teszünk érte, hogy máshogy menjenek, akkor nem fognak.

Összességében

A harmincasok elmaradása kapcsán nagyrészt persze spekulálok, de a társkeresős, a személyes, a magánjellegű és baráti beszélgetésekből, azért nagy vonalakban most már le tudom szűrni, mi a helyzet. Na meg abból, amit amúgy is nap mint nap tapasztalok. Ha nektek van ezzel kapcsolatban bármilyen gondolatotok, szívesen fogadom hozzászólásban. Itt most azt osztottam meg, amit magamnak leszűrtem, de bőven lehetnek más nézőpontok is a képletben.

Bizonyos dolgok külső szemlélőként túlságosan is egyértelműek. Míg számunkra természetes, hogy olyanok vagyunk amilyenek, ezért bele se gondolunk, mi hogyan jön le kívülről, azok számára akik ismeretlenként nézik a profilunkat. Másrészt nagyon könnyen vonunk le komoly következtetéseket az alapján, amit tapasztalunk, amivel nagyon mellé tudunk lőni.

Ezért egy picit még tovább fűzném a témát egy-két gondolattal tanulság gyanánt, mert nem ok nélkül osztottam meg ezt a sztorit.

Ha meglátod a vakfoltod, megvan a megoldás kulcsa

Mindenkinek megvan a maga keresztje. Persze nem panaszkodni akarok, de nyilván vannak hátulütői is annak, hogy nem néznek annyinak, amennyi vagyok. Mások meg más dolgokkal küzdenek. Viszont hasznos időnként kicsit kívülről is szemrevételezni magunkat. És erre hívnám fel a figyelmet.

Nagyon sokszor találkoztam én is olyannal – tinderen is – , hogy az adott személy nagyon nem volt képben azzal, mit is sugall magáról, vagy akár a profilja mit sugall róla. Ugyanakkor fontos látni, hogy nem elszenvedői vagyunk az életnek, képesek vagyunk változtatni a helyzeten.

Felismerés után megoldási lehetőség

Ha hamarabb felismertem volna, miért mellőznek többen a harmincasok köréből, sokat segíthettem volna magamon pusztán azzal, ha egy kicsit körültekintőbben válogatom össze a képeimet. Például olyan képeket töltök fel, amik kicsit komolyabb, elegánsabb, professzionálisabb vagy nőiesebb, szexisebb megjelenést tükröznek. Így máris egy kicsit más kategóriára asszociálnak a szembejövők. Ha ettől nem is oldódik meg teljesen a probléma, de legalább javíthatott volna az arányokon.

Szóval érdemes kicsit racionálisabb szemmel is ránézni a profilunkra, hogy vajon a külső szemlélők számára mit sugallhat. De akár egy őszinte ismerős véleményét is kikérhetjük, megkérdezhetjük, mennyire gondolják, hogy olyannak mutat be a profilunk, amilyenek vagyunk. A konklúziók levonásával pedig  máris sokkal jobb esélyekkel indulhat a keresgélés.

Konklúzió jobbra húzva

Ha a másik oldal megítéléséről van szó, bánjatok óvatosan a következtetésekkel. Mindig érdemes egy picit tükörbe nézni, és megpiszkálni a saját vakfoltjainkat, elgondolkodni azon, vajon mi az, amit nem látunk ebben a helyzetben. Mert ha sikerül meglátni, azzal legtöbbször a kezünkbe kerül a megoldás kulcsa is.

Tudom, sokszor jövök ezzel a “nézz tükörbe” dologgal, de tényleg nagyon fontos. Nem utolsó sorban pedig jóval hasznosabb, mint a másik oldalra mutogatni. Könnyebb ráfogni ugyan, hogy “mert ezek a büdös harmincasok”, mint szembenézni magunkkal és rájönni, hogy azért nem úgy mentek a dolgok, mint ahogyan elvártuk volna, mert bizony itt mi voltunk azok, akik bakiztak.

***

Remélem, tudtam némi gondolatébresztőt csempészni a tinder-bakim mellé. Ha bármit hozzátennétek, vitatkoznátok, vagy csak elmesélnétek, Nektek mi volt a legnagyobb tinder bakitok, hát írjátok meg bátran hozzászólásban!

Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!



1 thought on “Ezért húztatok balra, avagy a legnagyobb tinder bakim

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük