Saját Zona edzés élmények és vélemény

A lelkemnek kellett a Zona edzés

Avagy történetem a zona edzéssel

Már több bejegyzésben is volt szó a zona edzésekről, és soha nem is titkoltam, hogy Péntek Enikő videói a kedvenceim, ha alakformálásról és otthoni tornaedzésről van szó.

Nos, egy korábbi bejegyzésben már elmeséltem, miért szerettem meg a zona edzést (ezt >>itt<< találjátok), és azt is, hogyan iktattam be a rendszeres testmozgást a mindennapjaimba (ezt >>itt<< olvashatjátok). Ott azt is bevallottam, hogy a korábbi, rapszodikus tornázgatásokkal tűzdelt, de alapvetően mozgásszegény életmód után bizony nagyon az alapokról indultam.

Akkor nem tértem ki erre külön, de a helyzet az, hogy a Zona ösztönzött a leginkább! És nem csak az alakformálás miatt, sokkal inkább volt ez szellemi és lelki tréning. Az alakom formálódása csupán sokadlagos bónusz volt.

Sokan abban a hitben élnek, hogy edzeni csak a testük miatt járnak az emberek és felszínes önsanyargatás az egész. Pedig ez egyáltalán nem így van, egy ponton túl az edzés már sokkal inkább a lelkedet tartja karban, semmint a testedet.

Nos, ezúttal, ezt a történetet mesélném el, vagyis a saját esetemet a zona edzéssel.

Zona-kezdetek és Basic-keménységek

Egy fitness edző barátnőm jegyeztem meg egy alkalommal, hogy szerinte ki kéne próbálnom a zona edzést. Pár héttel később pedig meg is fogadtam a tanácsot. A korábbiakhoz képest már viszonylag fejlődő tendencián volt a kondim, és úgy éreztem, készen állok még feljebb lépni, így megismerkedtem a Zona edzéssel.

Rákerestem Péntek Enikő nevére, meg a zona edzésre, és találtam is néhány komplett edzést YouTube-on. Kipróbálás céljából elsőként egy kardiós basic zonát választottam ki, aminek a felvétele egy fellépésen készült.

Ahogy említettem, azt hittem, már elég jó kondiba hoztam magam… de akkor még ez, a zona-viszonylatban közepes edzés is iszonyú kemény volt nekem. Alig kaptam levegőt, forrt a fejem, remegett a testem, de valahogy mégis végig vergődtem magam rajta.

Aztán percekig csak ültem lihegve, fejemet a kanapé karfáján megtámasztva. Csukott szemmel, a szívem dörömbölését hallgatva, hosszú percekig merengtem, hogy most vajon a lelkemet is kilehelem-e vagy túl fogom élni…

Edzés a léleknek

Túléltem, és mint egy megveszekedett őrült, másnap megint megcsináltam. Aztán harmadjára is, és ezúttal már sokkal jobban bírtam. Akkor megmakacsoltam magam, hogy márpedig én képes akarok lenni erre! És persze még többre is…

Akartam ezt az erőt és a kemény edzéseket! Képes akartam lenni rá!

A testem eleinte nagyon egyértelműen adta tudtomra, mennyire nem díjazza ezt az új mizériát. Jobban értékelné a kényelmesebb mozgásformákat. Aztán megszokta, bár a kardiót határozottan nem kedvelte meg…

De nem a testem miatt csináltam, a lelkem sóvárgott arra, hogy erős legyen…

Szakítás a múlttal

A dologhoz egy magánéleti “apróság” is hozzátartozik. Merthogy akkoriban lelkileg pont úgy éreztem magam, mint annak a bizonyos első edzésnek a végén: teljesen kifacsarva.

A korábbi kapcsolatom nem sokkal azelőtt ért véget. Emiatt akkoriban labilis és érzelmileg erősen hullámzó időszakot éltem. Persze egy hosszú kapcsolat vége után teljesen rendben van, ha az ember padlón van.

A bizonytalanság miatt nyilván vágytam valami kapaszkodóra, vágytam erőre és támaszra. Itt jött képbe az edzés! Ugyanis a zona edzés olyasmit mutatott és ígért, amire nem számítottam. Erőt. És nem csak fizikai szinten.

Át a hullámvölgyeken

Onnantól kezdve, hogy megismerkedtem Péntek Enikő módszerével, a zona segített át a hullámvölgyeken. A zona-torna volt a támaszom, amikor jött egy-egy negatív impulzus, egy hullámvölgy vagy megingás, esetleg valami rosszul esett vagy csak kiakadtam valami hülye pasis-dolgon.

Olyankor felpaprikázva lenyomtam egy zona edzést – még ha olykor zokogva is – és mire leketyegett a videó… Vagy újra jól voltam, vagy csak nem maradt már erőm szenvedésre és önmarcangolásra. 😀

Mert, amikor megcsinálod a sokadik guggolásban ugrálós feladatot, az nem csak arról szól, hogy dolgozik a combod, hogy erős a farizmod, és pláne nem arról, hogy formás a popsid.

Az aktív és erős combok azt jelentik, hogy megveted a lábad és megállod a helyed. Az erős hasizmok azt jelentik, hogy állni tudod a sarat. A fekvőtámasz azt jelenti, hogy nem ijedsz meg a kihívásoktól, akkor sem, ha még nem vagy képes rá.

Az edzés áthat az élet minden területére

Úgy éreztem, ha a testem képes erre és kibírja a megterhelést, akkor a sok lelki szarság édes kevés ahhoz, hogy egy picit is kibillentsen a lelki egyensúlyomból.

Ha meg véletlenül mégis találkoznék olyannal, aki képes kibillenteni, akkor az edzéseknek köszönhetően elég erős leszek, hogy végső esetben le is üthessem. 😛 ;D

Tulajdonképpen a testem erősítése segített hozzá, hogy a bennem szunnyadó lelkierőre rátaláljak. Szóval, nem csak a testemet edzette meg a zona, a lelkemet is tréningezte.

Megmutatta, mennyi erő van bennem, mennyi kitartás és eltökéltség. Segített legyőzni önmagam. Nem csak az alakomat formálta, de a lelkemet is erősebbé tette.

Az pedig már tényleg csak hab volt azon a bizonyos egészségtudatos tortán, hogy mennyire jól néztem ki, mire túltettem magam a szakításon.


Nektek is van hasonló történetetek? Ti mit tapasztaltatok, mennyire hat vissza a szellemre és a lélekre az edzés?

A többi zona edzéses bejegyzést >>itt találjátok<<. Ha a személyes történetek érdekelnek, azokat az El-Regélt kategóriában olvasgathattok, további életmódhoz kapcsolódó írásokat pedig az Élet-Módusz kategóriában találtok.

Kapcsolódó írások:

Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük