Női-SzemOn-Lány

A látásmód a felszínes, nem az Instagram

Mérgező az instagram közege vagy rossz csak a nézőponttal van baj?

Vastagon szedve tartja magát a sztereotípia, hogy az Instagarm és a közösségi média milyen felszínes világot tár elénk. De biztosan a közösségi felületek hibája ez? Vajon megfordult már a fejünkben, hogy talán nem ezek a felületek, és még csak nem is az ott tartalmakat megosztó emberek a sekélyesek, hanem, mi magunk, nézőként, követőként és tartalom-fogyasztóként?

Korábban már érintőlegesen írtam erről a témáról, de az Infuencer-paradoxon című bejegyzés egy kicsit másra volt kiélezve. Ám, a minap megint szembejött ez az általános vélemény, ezért úgy gondoltam, szaporítanám még a karaktereket a témával kapcsolatban, csak ezúttal az átlag-felhasználók oldaláról.

Instagram attitűd

Bár a többi közösségi felületen is kiemelt a vizualitás szerepe, Instán még inkább a képek kerülnek a fókuszba, még akkor is, ha egyéb mondanivalót is mellékelnek hozzá. Ez viszont magával hoz egy kicsit más attitűdöt: sokkal inkább képekkel (is) mesélünk, aminek a befogadása és értékelése egészen máshogy történik, mint a szöveges tartalom esetében.

A képek ugyanis nem pusztán vizuális látnivalóként jelennek meg, hanem az adott ember kreatív, vizuális önkifejezésének megnyilvánulásai.

  • Elképzelhető, hogy tényleg csak megmutat valamit.
  • Időnként tényleg csak megosztunk egy jól sikerült képet.
  • Esetleg a kép csak valami melléklet a gondolataihoz.
  • Kifejezhet hangulatot.
  • Bújtatott mondanivalója is lehet.
  • Egy pillanatnak állíthat emléket.
  • Művészi attitűd jellemezheti.
  • Akár konkrétan a kreatív önkifejezés is állhat a fókuszban.

A lényeg az, hogy a képek általi mesélés, sugallás, önkifejezés egyáltalán nem egy egzakt műfaj. Ráadásul sok tekintetben a befogadóra van bízva az értelmezés.

A művészet értékelése

Egy szösszenet erejéig eltávolodnék az insta-világtól, hogy a példán keresztül jobban megértethessem a gondolataimat. Talán 13-14 évesek voltunk, amikor egy osztálykirándulás alkalmával a szervezett program keretében egy képzőművészeti tárlatot is meglátogattunk. A csoportunk többsége kb. 10-15 perc alatt átszaladt a kiállításon, és elég egységesen nyilvánítottuk unalmasnak a programot.

Míg olyan jó 40 perc múlva, amikor kijött az osztályfőnökünk, hát kaptunk a fejünkre…  “Mégis hogy lehetünk ennyire  felszínesek, hogy egy ilyen remek kiállításon teljesen érdektelenül rohantunk keresztül, meg se néztük a kiállított szobrokat és képeket….” Na, meg ugye jött a szokásos “ezek a mai fiatalok” szlogen…

A művészet a befogadóról is szól

Mit is akartam kihozni ebből a példából? Hát azt, hogy a művészet nem csak az alkotásról és az alkotóról szól, kell hozzá a néző, a befogadó is. Ha valaki nem nyitott az adott alkotásra, akkor nem fogja értékelni, felszínesen fog viszonyulni hozzá. De ez nem feltétlenül minősíti az alkotót vagy akár az alkotásait.

Minket kajla kamaszokként nem kötött le a képzőművészet, ezért bármennyire is remek alkotások mellett haladtunk el, nem értékeltük. Szemben az ofőnkkel, aki kifejezetten kedvét lelte a kiállítás megtekintésében, mert ő nyitott volt rá. Ellenben például azokat a zenéket vagy filmeket, amiket mi imádtunk, már nem tudta értékelni.

Itt arról van szó, hogy látunk valamit és az ad-e számunkra értéket, vagy nem vagyunk képesek meglátni benne az értéket, esetleg nem is akarjuk.

Az insta a közösségi oldalak kreatívkodó-bugyra?

A kiállításokhoz hasonlóan működik az insta hírfolyamának pörgetése is. A kérdés nem az, hogy milyen tartalom kerül ki, nem az, mit nézek, hanem az, hogyan látom. Látom-e az értéket benne vagy sem.

Senki nem úgy tesz ki egy képet, hogy “na, most megosztok valami felszíneset”. Senki nem gondolja, hogy ő maga felszínes dolgokat oszt meg. Még az sem, akiről sokan gondolják ezt.

Ő csak megoszt valamit, amire késztetést érez, valamit, ami tetszik neki. De innentől kezdve a befogadón múlik, hogy számára az ad-e valamit, vagy sem. A nézőn, a követőn múlik, hogy kapott-e valamit vagy sem. Ha nem, akkor számára az nem releváns tartalom, és ezért lehet, hogy felszínesnek fogja gondolni.

De csak azért, mert lesz akit nem érdekel, még nem biztos, hogy felszínes, még nem biztos, hogy értéktelen, másnak más nézőpontból lehet értékes tartalom.

A tartalom értéke

Persze azért az insta esetében nem kell felbecsülhetetlen művészi értékekben gondolkodni, sokkal inkább csak amolyan hétköznapi, általános vetületben.

Egy szép kép nyújthat egy kellemes esztétikai élményt. És az, hogy adott esetben ez ennyiben kimerül, teljesen rendben van. Ha valaki a képei alatt hasznos információkat oszt meg, az érdeklődők számára az értéket jelent. Akit meg nem érdekel a témakör, annak viszont érdektelen lesz.

Ha valaki edzésről, életmódról posztol, az motiváció annak, akinek ösztönzésre van szüksége a helyes életmód tartásához. Ha valaki megosztja az aznapi outfitjét, annak aki szívesen gyűjt új ötleteket, nos számára az hasznos tartalom.

Az, ha valaki megosztja a gondolatait, akár úgy is, hogy az alig van kapcsolatban a képpel, az is rendben van. Ha valaki szöveg nélkül kitesz egy random képet, nos, az is rendben van. Elkapott egy pillanatot, és valamiért késztetést érzett rá, hogy megossza, ez teljesen oké. Mert azzal a képpel ad valamit magából, aztán az vagy átmegy a szemlélőnek vagy nem.

Ez a műfaj erről szól, és nem kell minden áron magasztosságot keresni benne. Tetszik egy kép, ennyiről szól. Ha neked nem tetszik, ha neked nem ad, akkor nincs vele dolgod, és ennyi.

Emberek vagyunk, látjuk valahogy a világot, érdekelnek minket különféle dolgok, és ebből a látásmódból megosztunk valamennyit. Mások meg megnézhetik és majd eldöntik, hogy nekik ez adott-e valamit, vagy sem. Ennyi a történet. Nem kell ide a “csak azért is megítéllek” mentalitás.

Persze nem kell mindenben az értéket vagy a burkolt jelentéstartalmat vizionálni. Nem erről van szó. Pusztán annak mérlegeléséről, hogy számomra értékes-e az a tartalom, vagy sem. Az viszont intő jel, ha az egész insta-világot felszínesnek tartja valaki. Hiszen mostanra már rendkívül színes a felhozatal, lényegében bárki megtalálhatja a számára érdekes, értékteremtő profilokat.

Mármint bárki, aki meg akarja látni azt, ami számára értékes. Ha nem látja, és csak a felszínességet szajkózza, ott nem az insta-világgal van a baj, hanem a szemlélővel, a látásmódjával.

A világ sokszínű

Ha valaki a kellemes vizuális élményt részesíti előnyben, az szép képekben tud tobzódni. Ha valaki imádja a divatot és szívesen merít ötleteket online, akkor bizonyára preferálni fogja az outfites posztokat. Más meg az idézetekből töltekezik. Megint más a képekhez mellékelt tartalmakat szereti leginkább.

És persze ebbe tökre belefér az, hogy ami az egyik embernek érték, az a másik számára nem. Aki mondjuk sosem sminkel, annak egy olyan profil, ahol sminkötleteket adnak, valóban érdektelen. És ezzel semmi gond nincs. Azzal már inkább, ha csak azért felszínesnek bélyegzi, mert őt nem érdekli, ő nem lát benne értéket.

A felszínes influencerek

Még egy apró saját élményt megosztanék, amolyan “gyakorlati példaként”. Van egy-két youtuber, akiket nem követek rendszeresen, de időnként egy-egy videót megnézek tőlük. Egyszer éppen elkaptam egy videót az egyiküktől, amiben ketten az instagram negatív hatásairól értekeztek, meg arról, hogy mennyire felszínes és mérgező ez az egész insta-közeg. Majd elmesélték, hogy ők mennyire leredukálták az általuk követettek számát. Csak az érdekesség kedvéért, én ezt a videót akkor láttam, amikor az instája átlépte a 100k követőt…

És miért hoztam ezt fel? A meg nem nevezett youtubert már többször bekövettem instán, mert a videói alapján szimpi volt. De minden egyes alkalommal ki is követtem, azzal az indokkal, hogy olyan felszínes…

Vajon tényleg felszínes? Hiszen az említett videó alatt is voltak ilyen hozzászólások, de a követői megvédték, hogy márpedig ő nem olyan, az ő instája nem felszínes. (Nem úgy mint másoké, ugye…)

Nos, az én megítélésem alapján az volt, mert azok a posztok, amiket kitett, hát, szimpátia ide vagy oda, de számomra nem különösebben adtak semmit. Számomra nem nyújtott értéket. Ezért úgy ítéltem, hogy felszínes az instája, és nem érdemes követni.

Ettől függetlenül sokan vannak, akik szerint értékteremtől, amit megoszt. És ezzel semmi gond nincs. Mások vagyunk, más az érdeklődési körünk, attól, hogy valaki számára érdektelen egy profil, mások számára még lehet érdekes.

Tulajdonképpen ki is a felszínes?

Szerintem fontos érteni, hogy a felszínes címke itt “csupán” ítélkezés, ami igazából nem minősíti a másik felet, sem azt a profilt, sem a követőit. Ez a saját értékelésünk, ami helyesebb lenne olyan megfogalmazásban, hogy “számomra nem érdekes”. De ez nem arról az emberről szól, hanem rólam, mint követőről, mint nézőről, mint befogadóról.

Nekem az ő instája nem adott olyan értéket, amiért érdemesnek tartottam volna követni. De ez nem azt jelenti, hogy másnak sem. A követői nyilván azért követik, mert kedvelik a tartalmait. Nekem meg be kellett látnom, hogy az általa kedvelt témák engem annyira nem kötnek le, néha egy-egy videó erejéig okés, de annyi elég is.

A felszínes címke, nem arról szól, aki megkapja, hanem arról, aki címkéz. Mert a befogadó számára nem adott értéket. Ahogyan kamaszként a képzőművészeti remekek számunkra tök érdektelenek voltak. De ez nem az alkotóról szólt, attól az alkotó még bizonyára nagyszerű művész volt. Mi viszont nem voltunk nyitottak a művészetére. És ennyi a történet.

Mi van, ha senki sem felszínes?

Viszont ez még csak azt sem jelenti, hogy akkor mi lettünk volna felszínes kamaszok. Játszunk el a forradalmi gondolattal: mi van, ha senki sem felszínes? Mi van ha csupán más jelent értéket számunkra? És ennek pusztán az az oka, hogy másmilyenek vagyunk. Emberek. És sokfélék. És ez tökre rendben van.

Nem felszínes a tartalom megosztója, csak a néző számára nem ad értéket. A néző sem felszínes, csak nem nyitott az adott tartalomra. Csak azért, mert valami nem tetszik, vagy számunkra érdektelen, még nem kell megítélni, teljes lelki nyugalommal lehet tovább görgetni vagy éppen kikövetni.

Mond, mit látsz instán, megmondom ki vagy…

Az, ahogyan látjuk a világot, valójában sokkal többet árul el saját magunkról. Ha szajkózzuk, hogy milyen felszínes az insta, tulajdonképpen azt áruljuk el magunkról, hogy nem vagyunk nyitottak arra, hogy másokban, vagy legalábbis az online tartalmaikban meglássuk az értéket. De nem csupán nem vagyunk nyitottak, még előszeretettel ítélkezünk is mások fölött.

Ha nem tetszik ez a tendencia, a virtuális világ felszínessége, pusztán annyi a dolgod, hogy változtatsz a látásmódodon. Olyanokat követsz, akiknek értékesnek tartod a tartalmait. Olyanokat pedig, akiknek a tartalmai nem  kötnek le, nos, őket meg nem követed. De attól, hogy téged nem érdekelnek, még lehetsz velük elfogadó  és beláthatod, hogy attól, hogy neked nem tetszik, másnak még lehet kedvére való.

***

Hasonló témájú írások:

6 dolog, amit az Instagram tanított

Influencer-paradoxon

Láttam instán, hogy jól vagy…

***

Kövessetek Facebookon és/vagy Instagramon, nehogy lemaradjatok az újabb bejegyzésekről!

Comment here