Hol lehet manapság ismerkedni? Vagy nem is ez a jó kérdés?

Zárkózott magyarok – avagy hol lehet manapság ismerkedni?

A napokban éppen egy előadásra igyekeztem, amikor leszólított egy srác az utcán. Azon meg sem lepődtem, hogy nem magyar volt. Csak szimplán odajött hozzám, ám mivel késésben voltam és siettem, sajnos nem tudtunk beszélgetni.

Viszont eszembe jutott egy korábbi olvasói levél, amiben pont azt hozta fel az illető, az ismerkedés és a párkeresés kapcsán, hogy mi magyarok zárkózottak vagyunk, és ez bizony korlátozza az ismerkedési lehetőségeket.

Szóval hogyan is függ össze az általános mentalitásunk és a pártalálás? Van ennek köze, ahhoz, hogy milyenek vagyunk? Erről fogok ma néhány személyes gondolatot megosztani, aztán legfeljebb vitába szálltok velem, ha ti nem így látjátok a helyzetet.

Hol a csudában lehet ismerkedni?

A mai napig, újra és újra felbukkanó és időszerű kérdés ez, ami nagyon sok embernek okoz fejtörést. Mégis hol tudnánk manapság is hatékonyan ismerkedni?

A tinder és egyéb randi appok mellett és ellenére is rengetegszer futok bele ebbe a kérdésbe. Sokan nem érzik testhezállónak az online lehetőségeket, a személyes ismerkedésre viszont helyet, alkalmat és lehetőséget nem találnak. Bár keresik a párjukat, és éppen meg is tudnák találni, de úgy érzik, az ismerkedési lehetőségek korlátozottsága jelenti a gátat számukra.

Mi van, ha nem is a hol az igazi kérdés?

Számtalanszor hallottam, és sokszor bennem is felmerült, hogy mégis hol lehetne egy egyedülállónak hatékonyan ismerkednie. Viszont az utóbbi pár évben szerzett tapasztalataim alapján ez a kérdés átalakult bennem. Mi van, ha nem is a ‘hol’ itt az igazi kérdés, hanem a ‘hogyan’?

A pártalálásnál kulcskérdés, hogy tudunk-e új ismeretségekre szert tenni, amik valamilyen formában hozzásegítenek ahhoz, hogy ne csak keressünk, de találjunk is valakit magunk mellé. Miközben sokan úgy gondolják, hogy a “hol lehet ismerkedni” a titok nyitja, szerintem sokkal inkább kulcskérdés itt a nyitottság.

Talán nem a hol lehet ismerkedni az igazi kérdés, hanem a hogyan lehet ismerkedni.

Aki nyitottan, kedvesen és barátságosan mozog a különböző közegekben, sokkal több ismeretségre fog szert tenni. Lényegében bárhol, bármilyen közegben. Természetesen vannak, akiknek – még ha visszafogottabb személyiségűek is, de – ehhez jobb érzékük van, mert eleve ez fakad a mentalitásukból. Míg mások nehezebben találják meg a lazább hangvételt és a könnyed ismerkedést.

A magyarok nem tudnak ismerkedni?

Itt kanyarodnék vissza arra, hogy meg sem lepődtem, hogy a hozzám lépő srác angolul szólalt meg. Nem egyedi eset, hogy spontán módon, akár az utcán elegyedek szóba valakivel. Azt nem mondom, hogy lépten-nyomon bepróbálkoznak nálam, de elő szokott fordulni.

Viszont a nációk aránya említésre méltó. Bármerre is járok, azoknak akikkel utcán/buszon/plázában/parkban/boltban/stb. elegyedtünk szóba tekintélyes része külföldi volt.

Nem igazán látom, hogy a magyarok fejében ott lenne, hogy ismerkedni lényegében bárhol lehet. Igen, ha az utcán látunk egy szimpatikus lányt, oda lehet menni hozzá. A pénztárnál szóba lehet elegyedni. A buszon nem kötelező kerülni egymás tekintetét.

Ellenben a külföldieknek – vagy legalább egy részüknek – mintha teljesen természetes lenne, hogy ha úgy van, akkor odamennek és megszólítanak a metrón, az utcán, bárhol…

Zárkózottak vagyunk?

Legalábbis én azt tapasztalom, hogy zárkózottak vagyunk. De azért valószínű nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel. Például olvasói levelet is kaptam már a témában.

Akadályoz minket az, hogy zárkózott nemzet vagyunk.

Nálunk Magyarországon valahogy nincs benne a kultúránkban, hogy könnyedek és kötetlenek legyünk idegenekkel szemben az utcán. És ez akkor igazán nyilvánvaló, amikor van összehasonlítási alap. Akár külföldön szerzett tapasztalat révén, akár itthon, a nálunk császkáló külhoniak által nyújtott kontraszt révén..

Édesanyám mesélt utóbbira egy példát. A minap a bankban intézett valamit, amikor bejött egy férfi a bankfiókba és leült mellé. Elsőre azt hitte, meg fogja szólítani. Közben a férfi telefonált, amiből kiderült, hogy olasz. Közben rájött, hogy nem feltétlenül akarta megszólítani őt vagy bárki mást, viszont a testbeszédén, a tartásán annyira látszott, hogy nyitottan áll embertársaihoz, hogy ez elsőre megtévesztő volt számára. És ez a nyitottság egy magyar közegben bizony nagyon is kitűnt a tömegből.

 

Hogy megy ez máshol?

Egyébként sokáig az én fejemben sem állt össze ez a dolog, de az említett olvasói levél már megpendítette bennem is. Később pedig a spontán utcai ismerkedések irányították rá a figyelmem, hogy máshol máshogy mennek ezek a dolgok.

Ám mivel itt élünk, nekünk ez a természetes. Ezzel pedig semmi gond nincs, ha jól érezzük így magunkat. Ám, a tengernyi “ugyan, hol lehet a mai világban ismerkedni” kérdés láttán, és különösen a külföldi, pozitív tapasztalatok függvényében, talán mégsem érezzük olyan jól magunkat így.

Hozzátenném még az alábbi cikket, amiben az író a Skóciában szerzett élményeiről mesél, ahol meglepődve tapasztalta, hogy az emberek teljesen lazán és nyitottan viselkednek egymással nyilvános helyeken is. Igen, idegenekkel. Köszönnek, mosolyognak, és kedves szavakat intéznek egymáshoz, csak úgy, minden hátsó szándék nélkül. És ez teszi igazán barátságossá az egész közeget. A beszámolót itt találkátok: Skóciai tapasztalatok

Éppen lenne hol ismerkedni, csak a ‘hogyan’ jelenti a problémát

Egyáltalán nem az a probléma, hogy nincs hol ismerkedni. Szerintem a helyzet inkább az, hogy egy olyan kultúrkörben élünk, ami a zárkózottságra nevel. Ne szóljunk egymáshoz a buszon, kerüljük egymás tekintetét, bújjunk be a saját kis mikroszféránkba, ne reagáljunk másokra nyilvános helyen. Mivel ebben nőttünk fel, számunkra ez a természet.

Így viszont azt sem tanuljuk meg, hogyan ismerkedjünk kötetlenül. Nem tanuljuk meg felismerni a lehetőségeket, nem tanuljuk meg, hogyan kell nyitottnak lenni, és kötetlenül, lazán nyitni mások felé.

Mellesleg ez az, ami az online térre is továbbgyűrűzik, mert ott ugyanolyan tanácstalanok vagyunk, mint egy személyes ismerkedési szituációban.

Azért nem tudunk továbblépni a “szia, mizun”, mert eleve nehezen kommunikálunk, nehezen nyitunk ismeretlenek felé. Persze, hogy nehéz, hiszen soha nem gyakoroltuk, mert a magyar közeg nagy része a bezárkózásra, az elhatárolódásra sarkall. 

Az ismerkedést is tanulni kell

Arra nevelődünk, hogy ne vegyünk egymásról tudomást, ignoráljunk másokat, a saját dolgunkkal törődjünk, és ez elszigetel. És annak is gátat szab, hogy sikeresebbek legyünk a párkeresés terén.

Pedig lehet pont az a lány lett volna a hozzád illő, aki elejtette a táskáját melletted, de te csak mentél tovább, és nem álltál meg, hogy segíts összeszedni a holmiját…

Azoknak, a kivételes szerencséseknek, akik alapból nyitottabb beállítottságúak, könnyebb. Sőt, ha valaki olyan típus, ő bizony remekül fog tudni ismerkedni. De a helyzet az, hogy nem azért, mert ő tudja a tuti helyeket, ahol ismerkedni lehet, ő az ismerkedés hogyanját tudja. Az ilyen emberek lényegében bárhol képesek ismerkedni.

Vedd észre a burkodat!

Nem szapulni akartam kicsi országunkat, inkább csak rávilágítani arra, ha valamivel gondban vagyunk, érdemes túllépni a probléma felszínes megfogalmazásán. Nézzünk rá alaposabban a helyzetre! Szerintem itt nem a hol ismerkedjünk a lényeges kérdés, hanem a hogyan és az ehhez kapcsolódó önreflexió.

Természetesen bármit is gondoljunk a beállítódottságunkról, ez nem fog megváltozni, legalábbis egyik napról a másikra biztosan nem. Viszont a saját, egyéni életünkben tudunk változtatni.

Lehet, hogy zárkózottabban viselkedünk az utcán, de szerintem belül mégsem vagyunk elutasítóak. Inkább csak van egy burok körülöttünk, ami elválaszt, de belül meleg a szívünk és szívesen ismerkedünk. Viszont ezt a burkot mi magunk tartjuk olyan mereven magunkon, hogy nem tudunk tőle ismerkedni.

Szóval vedd észre a burkodat, figyeld magad, és vedd észre, amikor te magad zárkózol el másoktól! Nincs abban semmi drámai, ha valakire rámosolyogsz az utcán. Vagy csak a szemébe nézel. Gyakorolj és tanuld meg lazán venni a kapcsolódást.

Nyiss kifelé, és barátságosabb lesz a világ!

Minden randiguru és ‘hogyan csajozzunk/pasizzunk’, meg hasonló típusú tudáscsomag egyik központi eleme a legyél bátor, és merj nyitni tanács. Győzd le a félelmed, gyakorolj és ne parázz a visszautasításon!

Ezek a tanácsok tulajdonképpen nem szólnak másról, mint arról, hogy nyiss a világ felé, mert bármennyire is jó nő/jó pasi vagy, a csigaházadban nem fogsz tudni megismerkedni senkivel.

Nem erre volt kihegyezve, de írtam már ilyen jellegű tanácsot csajok számára, itt: Teremts lehetőséget. Bár így belegondolva, ez inkább csak praktikus technikák összefoglalása, de azért hasznos lehet.

Csak spekulálni tudok, de szerintem ezért kezdeményeznek nálam a srácok.

Engem miért találnak meg?

Ebben a kérdésben csak spekulálni tudok persze. Az biztos nem hátrány, hogy nem vagyok egy rút banya, de szerintem sokkal inkább azért próbálkoznak nálam, mert mosolygós vagyok, és ha ott szitu, könnyen szóba elegyedek. Sokszor még az utcán is random mosolygok, szerintem ettől éreznek megközelíthetőbbnek a srácok.

Még egy kis személyes tapasztalatot megjegyeznék. A belső állapotom is hatással van arra, mikor kezdeményeznek nálam. Amikor alapból könnyedebb vagyok, különösen akkor, ha aktívan mosolygós is, olyankor szoktak váratlanul “mellém ugrani”. Míg, amikor morcosabb, befelé fordulóbb a hangulatom, olyankor hozzám sem szoktak odajönni.

Emögött nagyrészt a testbeszéd van, mert egyszerűen látszik, hogy ki mennyire nyitott. Aki pedig ezt észre tudja venni, annak egyértelműek a jelek, hogy kinél lehet kezdeményezni és kinél nem.


Szóval ha legközelebb felmerül benned, hogy ugyan hol lehet ismerkedni, talán inkább cseréld le arra a kérdésre, hogy biztos az-e a probléma, hogy nincs hol. Talán érdemes átgondolni a hozzáállásunkat. Elég lazák és barátságosak vagyunk? Mennyire vagyunk nyitottak az adódó lehetőségekre? Megragadjuk-e őket?

Tegyük fel a kérdést, mi mennyire vagyunk zárkózottak, mennyire fordulunk befelé a kifelé helyett például ha sétálunk a belvárosban… Mennyire vagyunk nyitottak arra, ha valaki ránk mosolyog? Mennyire vagyunk nyitottak, ha egy ismeretlen közeledik felénk?

Vagyis az ismerkedés “hogyanjain'” is érdemes csiszolni. Mármint szerintem. Ti mit gondoltok a témáról? Az általános zárkózottságunk gátol minket az ismerkedésben, vagy maradnátok a “hol lehet ismerkedni” kérdésnél?

***

Szívesen böngésznél hasonló eszmefuttatásokat? Nézz körül a Szere-Lem kategóriába és szemezgess! 😉

Kövess minket Facebookon és/vagy Instagramon, nehogy lemaradj az újabb eszmefuttatásokról!



1 thought on “Zárkózott magyarok – avagy hol lehet manapság ismerkedni?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük