Karácsonyi gondolatok

Az ünnep helye a szívben van

Avagy karácsonyi gondolatok

Az ünnepek alatt, a nagy összejövetelek közepette is mindig igyekszem időt szakítani egy kis békés elmélkedésre. Így volt ez idén is, és gondoltam talán érdemes megosztanom veletek, mert kicsit körbenézve, az ismerőseimet szemlélve,  annyi kiüresedést láttam.

Forrás és megjegyzés: Korábban a Szépelgő Blogon jelent meg ez az írás, de a blog megszűnése után, itt talált új virtuális otthont.

***

Kiüresedett “nem ünneplők”

Nagyon sok olyan ismerősöm van, aki lényegében nem is ünnepel, még ilyenkor, karácsonykor sem. Sőt, mintha már szinte sikkes lenne – főleg a fiatal felnőttek körében – hogy nem ünnepelnek, nem törődnek a karácsonnyal. A másik véglet, amiből szintén sokat látok, a “kifelé ünneplők”, akiknél az egész le van öntve mézesmázzal, kifelé, a világnak mutogatják, hogy milyen klassz náluk a karácsony, miközben abszolút lejön, hogy megfilterezettek azok a boldognak beállított mosolyok.

Azt vettem észre, hogy azért, mert nem tudnak ünnepelni; mintha már nem emlékeznének, hogy mi is egy ünnep lényege. Vagy talán soha nem is tudták. Persze legtöbben az ünnepléshez társítanak olyan gondolatokat, hogy “az egész csak a pénzről szól”, meg “manapság már annyira elanyagiasodtak az ünnepek”.  Közbe meg pont ez a lényeg! Az ünnepekkel nem történt semmi, csak az emberek változtak meg, akik megtöltik tartalommal.

A karácsonyt is az emberek töltik meg tartalommal

Ajándékokat vásárolnak sok-sok pénzért, és közben elfelejtik, miért is teszik, mi az egész karácsony (vagy a többi ünnep) lényege. Kikopott az ünnepből az ünnep. Valentin-napon szoktam hallani, hogy “mi nem ünnepeljük, mert mi minden nap szeretjük egymást”. Ami lehetséges, de valahogy pont ezeket a párokat látom elveszni a  taposómalomban. Nem úgy látszik, hogy tényleg odafigyelnek egymásra, hogy a szürke hétköznapok közben is szakítanának arra energiát, hogy valóban áldozzanak egymás számára az egyik legfontosabb dologból, az odafigyelésből.

Minden alkalmat meg kell ragadni a szeretetünk kimutatására, nem? Az ünnep egy lehetőség, arra, hogy ezt megtegyük, és talán a szokások segítenek, hogy egy picit máshogyan tegyük ezt, mint az év többi napján. Nem kötelességből és muszájból, csupán szeretetből, mert a tiszta szeretet egy hétköznapot is ünneppé tehet. De ahol nincs szeretet ott az ünnepből is csak ócska időpocsékolás lesz.

Ünnepelni szívből jó

Persze fontos az is, hogy a szürke hétköznapokban se felejtsük el szeretni egymást, de az ünnep pont azért ünnep, hogy a szívünkkel és szeretetünkkel megtöltsük. Nem kötelező az ünneplés. Ha nem akarod, nem kell ünnepelned. Én mégis megteszem és készülődök, még akkor is, ha éppen az év végi hajtás után, alig van energiám vagy kedvem, mert készülődés közben majd megjön az is.

Az apróságokért ünneplek, a legkisebb pillanatokban megbúvó szépségekért, amiket elraktározhatok  a szívemben borúsabb napokra. Az álmélkodó (gyerek)arcokért, a szeretettel sütött beigli illatáért, a szeretteim szemének csillogásért, a közös nevetésekért…

Már hosszú évek óta nem vásárolunk ajándékokat egymásnak, mert a karácsonynak valóban nem a pénzköltésről kell szólnia. Mi a közösen eltöltött időt ajándékozzuk egymásnak, és szerintem ez nem olyasmi, amiről megéri lemondani!


Kövess minket Facebookon vagy Instagramon, hogy ne maradj le a legújabb bejegyzésekről!

Kapcsolódó írások:

Ajándékok nélkül is lehet boldog a karácsony

Az az ördögi Valentin-nap

>>Itt pedig történetek találsz a háláról<<

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük